2009. jún. 21. 11:16 - írta tetel09  Ranódy filmjében (Árvácska) a hűtlen-hűség elve  

A hűtlen hűség azt jelenti, hogy  Ranódy László és társrendezője, Mészáros Gyula saját látásmódja szerint csoportosítja, emeli ki az egyes részleteket,de csak azért, hogy a filmi ábrázolás eszközeivel lehessen a móriczi gondolatok hiteles tolmácsolója. A film az alapkoncepción nem változtat, minden részmozdulatot igyekszik megőrizni, de nem ragaszkodik kényszeresen a móriczi cselekmény pontos visszaadására.

  A regény adaptáció nehézsége, hogy míg az irodalom elbeszél, addig a film megjelenít, láttat. Képpé kénytelen formálni mindent, a gondolatokat, a lírai elemeket. Ezért a film nehezebben adja vissza a líraiságot és azt a fájdalmas, tehetetlen dühöt amit az író közölni akart. Móricz ezzel a kisregénnyel az olvasókat akarta felrázni és ráébreszteni a kegyetlen valóságra a helyzettel kapcsolatban. A film tehát nem elég agitatív, megrázó a könyvhöz képest, a gyönyörű képek, amelyeket az Alföldön készítettek (Sára Sándor az operatőr) a szörnyűséget egyfajta szenvtelen szépséggé alakítja.

 Egyfajta magyarázat szerint ez azért van, mert a kor, melyben Móricz élt, a rendszer mely ellen agitált már elmúlt.( pl. a főszereplő Czinkóczi Zsuzsa nem állatiasan rémült, teste nem agyonkoplaltatott) Erről természetesen nem a rendező tehet, egyszerűen csak arról van szó, hogy a korváltás itt a művészet negatívumává válik.

Másikfajta értelmezés, hogy a film szánt szándékkal nem olyan érzelmeket felkorbácsoló, mint a könyv. A hideg szenvtelenség a film higgadtságában így még vérlázítóbb.

    A film is ugyanúgy ahogy a könyv kegyetlenül ráközelít a falusi ,,idillre”, egy elhagyott lelenc sorsában feltárja az embertelenség társadalmi viszonyokban gyökerező mozgatóit. A kis lelencgyerek, Csöre házról-házra, tanyáról-tanyára vándorolva ismerkedik meg a kegyetlenség különböző megnyilvánulásával.( a könyvben a stációk:Dudásék, árvaház, Szennyesék, Verőék/ a filmben: Dudásék, minimális árvaházi jelenet, Szennyesék)) Ez egyfajta társadalmi helyzetkép is egyben, mert mindenhol a társadalmi rangnak, az egzisztenciális állapotuknak megfelelően viszonyulnak a kislányhoz. Dudásné a szegényparaszti,, kedvesanya” agyonhajszolt, önmagával szemben is kegyetlen, a helyzetének kilátástalansága miatt kínozza, saját sorsa miatt érzett dühét vetíti ki Csörére. A következő háznál Zsabamári már a gazdagparaszti réteget (kulák) képviseli, az ő kegyetlen-önzése a féktelen úrhatnámságból fakad, a kínzások a primitív kivagyiság gátlástalan önkielégülése.

Különbségek:

• Az utolsó stációt a könyv elhagyja (a malmi gépésznél töltött 3hónapot) illetve beépíti az előző állomásokba, így Csomor bácsi és Csöre halála is közelebb kerül egymáshoz. (A film sokkal nagyobb hangsúlyt fektet egyébként is Csöre és Csomor bácsi kapcsolatára!) A tömörítéskor a történet veszít a teljes társadalomábrázolásból, ám dinamikusabb, intenzívebb, ezáltal drámaibb lesz a film.
• A következő változtatás a filmben az, hogy Dudáséktól Csöre elkóborol, míg a könyvben egy állami gondozó veszi el tőlük. Az író az állam személytelen gondoskodását akarta láttatni, míg a film erre nem helyez különösebb hangsúlyt.
• A legfontosabb különbség, hogy a filmben nincs narrátor, aki elmondaná a kislány érzéseit. Ranódy egyrészt úgy oldja meg, hogy amikor a kamera a kislány arcára közelít a néző kiolvashatja a szeméből, sejtheti az érzéseit. Másrészt több olyan apró részcselekményt tesz hozzá a filmhez, ami a móriczi cselekményben nem szerepelt, de ezekkel az apró történésekkel szintén kiegészítheti a narrátor hiányzó monológjait, láttathatja Csöre érzéseit. pl.: - Dudáséknál amikor dinnyéből kalapot készít a könyvben nincs szó arról, hogy az egyik Dudás gyerekkel ruhára cserélné azt, csak a lopást írja le.A film ezzel érzékelteti, hogy mennyire vágyik Csöre az alapvető emberi civilizáltság egyik megnyilvánulására, hogy így ne legyen ő kirekesztett a rendes, iskolába járó gyerekek közül.            

                                                    – A film úgy mutat rá a kislánynak arra a nagyon erős érzelmére, hogy mennyire vágyik az iskolába, hogy Csöre a filmben beszél Boris tehénhez erről a vágyáról, úgy tesz, mintha máris iskolában lennének, sőt később be is lopakodik az iskolaudvarba.          

                                                    - Látomás: Csöre egyszer azt véli látni, hogy az erdőbe bemegy egy fehér ruhás nő a kislányával. Később ezt úgy meséli el Csomor bácsinak, hogy az az Ő anyja volt, házat épít nekik, ahová majd beköltöznek, ha az kész lesz, és boldogan éldegélnek majd együtt. Ennek a könyvben nyoma sincs,a rendezőnek az a célja, hogy kiemelje a kislány mérhetetlen vágyódását az anyja után. (ez az érzés egyébként erősebb az egész mű során, mint a könyvben.)

• A filmen a következő változás az árvaházi jelenet. Szinte egy gyerekpiac az, amit itt látunk; a gyerekek asztalokon, a felnőttek válogathatnak. Móricznál ez azért nem ennyire durva, lévén, hogy akármilyen barbárnak is festi le a viszonyokat, ilyen azért nem nagyon volt.
• A következő változtatás is ugyanehhez a részhez köthető. Csöre a film szerint itt találkozik azzal a fiatal párral, akik rendesnek tűnnek, és gyereküket vélnék felfedezni a kislányban. Ám Zsaba Mári gonosz cselédje elragadja tőlük, elvéve annak az esélyét, hogy normális élete lehetne. Másnap a fiatal párt megtalálják, miután megölték magukat. A regény a találkozást későbbre teszi, Csöre már Verőéknél van, épp a nevelőapjának hoz bort, amikor a párral találkozik, azok pedig segítenek neki cipekedni. Az öngyilkosság megtörténik itt is.
•  Tűz szerepe szintén kiemeltebb a filmben, sokkal látványosabb, jobban előkészítettebb, hosszabb, mint a regényben. A tisztítótűzhöz hasonlóságát természetesen megtartja.

Érdemes még egy pár szót szólni a szereplőkről. Ranódy nagyon körültekintően választotta ki Czinkóczi Zsuzsát Csöre szerepére. Sokgyermekes szegényparaszti származása miatt otthonosan mozgott a környezetben, nincs semmi művi megformálás a kislány alakjában.

A rendezőről, Ranódy Lászlóról annyit érdemes tudni, hogy célja az volt, hogy minél több magyar művet vigyen vászonra. (pl.: Ludas Matyi)A karrierjének csúcsa ez a film volt, amit sok-sok ország neves művésze, újsága kommentált.

2009. jún. 19. 21:07 - írta tetel09 A Hunyadiak és a törökellenes harcok   

Hunyadi János: Havasalföldi ősöktől származik. Már apja is szolgált Zsigmondnak, amiért megkapta Hunyad várát. A kirány Hunyadi Jánosra is felfigyelt, lovagjai közé fogadta. Elsajátította az akkori fejlett harcmodort. Miután Zsigmond meghalt, a belharcokban megszerezte a szörényi bánságot, így a bárók közé emelkedett.

     Az új kirány Jagello Ulászló lett, akit pártolt Hunyadi. Jutalmul megkapta az erdélyi vajdaságot, így már Magyarország legnagyobb bárói közé tartozott, ezzel birtokolt az ország jaderejének javát.

 Törökellenes harcok- Hunyadi János 

Hunyadi a nagy befolyását az országban kihasználta, és eredményesen vette fel a küzdelmet a török ellen a 40-es években.

• 1442 - Marosszentimre: A török erők vezetője Mezid bég, akitől elöszőr vereséget szenvedtek a magyar seregek. A kudarc után Hunyadi rendezte hadseregét, és a környék lakosait is behívta. Ezután szétveret Mezid bég seregét és a foglyokat is sikerült kiszabadítani, majd még ebben az évben vereséget mért az európai török hadsereg vezérére a ruméliai beglerbégre.

Ezek a sikerek a királyt is támadásra sarkallták. 1443 őszén elindította a téli vagy másnéven hosszú hadjáratot. Ennek nagy előnye az volt, hogy az ellenség seregei keleten tartózkodtak. Cél: Drinápoly. Nis közelében kétszer is legyőzték a török sereget, az év végére pedig már Szófiánál jártak. Az év végén a szultán főerői elindultak visszafelé, ezért Hunyadiék meghátrálásra kényszerültek, de közben még kétszer győzelmet arattak az oszmán erők felett.

   A hosszú hadjárat után a török békére kényszerült (→serege még mindig keleten van), ezért 1444-ben megkötötték a Drinápolyi békét. Hatalmas engedmények Mo.-nak:

• kiürítik Szerbiát (várakat visszaadják)
• hadisarc (amit nem fizettek rendszeresen

1444-ben a király és Hunyadi a Duna mentén törtek előre. Bevették Vidint, Nikápolyt. Várnánál találkoztak a seregek (török+magyar), ahol a török sereg győzedelmeskedett. A legnagyobb problémát viszont az jelentette, hogy az ország ismét király nélkül maradt.→ polgárháború veszélye fenyegetett.

• 1445 - országgyűlés, ahol V. Lászlót elismerték királyuknak, de mivel ekkor még gyermek volt Hunyadi Jánost választják kormányzónak (1446-1452), megkapva ezzel a teljes uralkodói jogkört.

Feladatai:

• Belső viszonyok rendezése
• Ország védelme a török ellen

→ 1448 - újabb hadjárat Szerbiába, de sikertelen. Rigómezei csatában a törökök győztek, de hatalmas veszteségekkel.

→1452 - V. László átveszi a hatalmat.

1453-ban II. Mohamed bevette Bizáncot, majd a következő évben már Szendrőt ostromolta. 1456-ban Nándorfehérvár bevételéhez fogott. 7000 katona védte a várat, Szilágyi Mihály vezetésével. Hunyadi zsoldosaival és a rábízott országrész nemeseivel vonult fel, de ez még nem lett volna elég. A pápa által összehívott hadsereg Kapisztrán János (olasz ferences szerzetes) vezetésével is felsorakozott. Hunyadi serege áttörte a hajózárat, és bejutott a várba. A keresztesekkel együtt kitörtek a várból és megsemmisítő vereséget mértek a török hadseregre. Ez a győzelem kulcsfontosággú volt, mert a vár megvédése megakadályozta a török behatolását az ország belső területei felé.

     Hunyadi a győzelem után pestisben meghalt.

 Hunyadi Mátyás 

Hunyadi halála után az országban fejetlenség uralkodott. Kitört a polgárháború. Végül a Szilágyi testvérek kiegyeztek a bárokkal és 1458. január 25-én Mátyást királlyá választották. Mátyás uralkodásának első évei nyugalomban teltek, de később neki is szembe kellett néznie a törökkel. Eközben II. Mohamed kihasználta a magyar politikusok lekötöttségét, és végleg elfoglalta Szerbiát, Galambóc és Szendrő várakkal együtt. Mátyást a nemesség is harcra kényszerítette (elveszítette volna népszerűségét), így hadjáratokat indított a török ellen.

(Hadserege:Folyamatosan növelte zsoldosainak számát és 1460-tól szervezte hadseregét. A sereg magját a huszita erők adták, hozzájuk csatlakoztak lengyelek, németek és magyarok. Nehéz- és könnyűlovasságból, gyalogosságból és tüzérségből állt.)

→1463-ban Bosznia védelmére indult. Közvetlen harcot nem mert megkockáztatni, de visszafoglalta Jajcát és a következő évben Szreberniket. Így Bosznia É-i része magyar, D-i része török kézre került. Mátyás belátta, hogy Ny-i támogatás nélkül nem indíthat hadjáratot a török ellen. Szakít támadó politikájával és aktív védekezésbe fog. Mivel a török sem kezdeményezett összecsapást állóháború alakult ki a két ország között.

→1470-ben Mátyás többször átengedte a törököt III. Frigyes tartományaiba. Ezen felbuzdulva a török Váradig benyomult és Szabácsnál várat építetett. Mátyásra hatalmas nyomás nehezedett. Kénytelen volt válaszolni erre a lépésre, ezért zsoldosaival elfoglalta a várat.

Folyamatosan fejlesztette a déli végvárvonalat, aminek kettős szerepe volt:

• Kivédte a portyákat ill. támadásokat indítottak innen
• A nagyobb támadásokat felfogták addig, amíg megérkezett a felmentő sereg.

→1479-ben a török betört Erdélybe, és foglyok ezreivel akart kivonulni, de Báthori István (erdályi vajda) Kenyérmezőnél megállította őket. Bosszúból a következő évben Mátyás Boszniát és Szerbiát is megtámadta.

    Mátyás Ny-i tervei miatt nem akart háborút a törökkel, így 1483-ban 5 évre békét kötöttek, amit 1520-ig megújítottak a magyar királyok. Ez persze nem jelentett igazi békét, csak a nagyibb hadjáratok szüneteltetését. A Délvidék tovább pusztult. 

2009. jún. 19. 21:04 - írta tetel09
A Madách-kritika egyértelműen mutatott rá, hogy saját házassági tragédiáját írta meg Madách a Kepler-jelenetekben, de ennél sokkal lényegesebb, hogy mivel magyarázza Éva romlottságát:

„Minő csodás kevercse rossz s nemesnek /A nő, méregből s mézből összeszűrve, Mégis miért vonz? Mert a jó sajátja, / Míg bűne a koré, mely szülte őt."

Szoros tartalmi-logikai kapcsolatban van ez a korábbiakkal, hiszen szerepe, alakja akkor pozitív, ha ki tud lépni a kor kicsinyes, szűk keretei közül, ha emlékeztetni tudja Ádámot a vesztett Édenre valamivel. Ha a kor elvárásait szolgálja ki, maga is visszataszítóvá válik , mint a „ rongyos, felgerjedt pórnő" a párizsi színben.Ez z. -.;caác a London-szín első részében jellemző Évára: a vásár forgatagába színlelt ártatlansággal lép, valójában a férjhez menés esélyeit latolgatja, üres, megvásárolható teremtés lett, mint minden abban a világban. Alakja azonban itt is szimbolikus, hiszen a jelenet végén, a haláltánc egyetemes pusztulásából csak az ő alakja magasodik fel. Goethe Faustja rajzolja meg az „örök női" erőt, amely képes legyőzni a halált, eléri az örökkévalóságot. A Tragédia legszebb lírai részei közé tartozik Eva monológja a XIX. színben:

„Mit állsz, tátongó mélység, lábaimnál?! /Ne hidd, hogy éjed engem elriaszt: / A por hull csak belé, e föld szülötte, / Én glóriával átallépem azt.Szerelem, költésze s ifiuság / Nemtője tár utat örök honomba; /E földre csak mosolyom hoz gyönyört, /Ha napsugár gyanánt száll egy-egy arcra."

A jövőbe mutató, utópikus színek közül a falanszterben ismét ezt az Évát láthatjuk, aki gyermekéért szembeszáll a megkérdőjelezhetetlennek tartott, mechanikusan működő világgal. A tudós által őrülésnek tartott „múltbeli kisértetről,"a szerelemről Ádám modja ki: „Az édenkertnek egy késő sugara". Az Űr-jelenetben Éva nem vesz részt, hiszen Ádám itt, a földtől elszakadva fogalmazza meg a küzdéseszmét, s Éva –álmodott bár ő is- intellektuálisan nem követte végig a jövő képeit. Az eszkimó-szín a végső bukás, a teljes pusztulás. Eva alakjának látványa menekülésre készteti Ádámot.

A mű megoldásában azonban Éva szerepe megváltozik: ő téríti el Ádámot az öngyilkosság szirtfokától. Sokan a születendő gyermek ígéretében biblikus, keresztényi motívumokat látnak felismerni, azonban itt nem a megváltásról, hanem az élet –emberi irányítástól független­fennmaradásáról van szó. Ezért jelenik meg ismét az Úr és ezért ebben a jelenetben foglalja össze Ádám létezésének nagy kérdéseit: E szűkhatárú lét-e mindenem? - Mégy-e előbbre majdan fajzatom? - Van-é jutalma a nemes kebelnek ?Az Úr nem konkrét válasszal viszonozza Ádám kételyeit (Victor Hugo: Ha az ember akaratának királyaként világosan látna, ol lenne az érdeme, amikor megtalálja útját szabadsága birtokában?... A kétség tesz szabaddá, a szabadság naggyá.). A küzdésre hívja Ádámot, három segítőtársat állítván mellé: a lelkiismeret szavát, Evával a tiszta érzelem erejét és Luciferrel a kételkedés, a tagadás élesztő forrongását.S ha tettdús életed / Zajában elnémul ez égi szó/ E gyönge nő tisztább lelkülete... Meghallja azt, és szíverén keresztül / Költészetté és dallá fog szűrődni."

2009. jún. 19. 21:00 - írta tetel09

A homéroszi eposz embereszményének változása 

Bevezetés – Homérosz személye, Trójai mondakör, eposzok jellemzői
Az Íliász főhőse – Akhilleusz
Az Odüsszeia főhőse - Odüsszeusz           

Az európai irodalom kezdetét két hatalmas elbeszélő költemény jelzi, az Íliász és az Odüsszeia. Mindkét költemény szerzőjének Homéroszt tartotta az ókori hagyomány.           

A homéroszi eposzok valószínűleg a Kr.e. 8. században keletkeztek. Kétségtelen, hogy az Íliász és az Odüsszeia előtt is már létezett görög epika, és az írásbeliség előtt ismeretlen énekmondók tartotta fent az ősi mítoszokat. Homérosz is valószínűleg egy ilyen énekmondó lehetett (sok fantasztikus elbeszélés létezik róla, az antik szobrászat is egy vak énekesként ábrázolja). A két eposz nem népi énekek laza egybefűzése, ezt bizonyítja a szerkezeti biztonságuk is. Egy-egy alapmotívum köré csoportosul az átörökített mondai anyag. Nyelve több dialektus elemeit magába foglaló műnyelv, s újszerű versformája sem tette lehetővé az énekes előadást. Ezek miatt feltételezhetjük, hogy egy költő tudatos alkotásáról van szó mindkét eposz esetében.            

Mivel lényegi különbség van a két eposz világszemléletében, kétséges marad a kérdés, hogy ugyan az-e az alkotója mindkét műnek. Az irodalomtudomány mai felfogása szerint szinte biztos, hogy legalább egy emberöltőnyi idő telt el a két mű keletkezése között.           

A trójai mondakör adja alapját az Íliásznak és az Odüsszeiának. A monda szerint Zeusz. az apjának sorsán okulva, elhatározza, hogy Thetiszt csakis földi halandóhoz adja feleségül.  Az istenek által kiválasztott férj Péleusz volt, a mürmidónok hős királya. A lakodalmi ünnepségen, melyet a Pélion ormán, a bölcs és tudós Kheirón barlangjában tartottak, megjelentek az olümposzi istenek is. Csak Érisz, a viszály istennője hiányzott a vendégseregből, őt ugyanis nem hívták meg. Ezért bosszúból egy, Heszperiszek kertjéből szerzett aranyalmát gurított az ünneplők közé ezzel a felirattal: A legszebbnek. Három istennő - Héra, Pallasz Athéné és Afrodité – civakodott Érisz baljós ajándékáért.   Zeusz Párist, a trójai királyfit kérte fel döntőbírónak, ő pedig Afroditének ítélte az aranyalmát. A szerelem istennője ugyanis a világ legszebb asszonyát, Helénét, ígérte neki jutalmul. Héra és Pallasz Athéné hiúsága soha nem tudta elfelejteni a Páristól elszenvedett sértést, és az egész trójai nép esküdt ellenségei lettek mindketten, míg Afrodité a későbbi nagy háborúban a trójaiakat támogatta. Párisnak sikerült megszöktetnie Helénét Spártából, és magával vitte a királyi kincseket is. A görögök saját nemzeti büszkeségük sérelmének tartották az asszonyrablást, és az egyesített görög törzsek Agamemnón fővezérlete alatt tízéves elkeseredett háborút vívtak Trója ellen. A várost végül is csak Odüsszeusz furfangos cselével tudták elfoglalni és elpusztítani.            

A klasszikus eposznak merített állandó elemei az ún. eposzi kellékek:a)    valamely istenség, a múzsa segítségül hívása (invokáció)b)    a téma megjelölése (propozíció)c)    az „in medias res” (a dolgok közepébe vágó kezdés)d)    seregszemle (enumeráció): a szemben álló hősök és csapatok bemutatása, rendszerint a cselekmény megindítása utáne)    csodás elemek: természetfeletti lények beavatkozása az emberek életébef)       állandó jelzők és ismétlésekg)    epikus hasonlatok (nagy terjedelmű, részletező, szinte önálló életet élő)h)    csodás elemek, isteni beavatkozás (deus ex machina)i)        epizódokAz Íliász főhőse, központi alakja, nem a fővezér, Agamemnón, hanem Akhilleusz. Nem csak lebírhatatlan vitézi ereje, halált megvető bátorsága emeli minden görög és trójai hős fölé, nem csupán isteni származása, hanem mindenek előtt a sors látásának és vállalásának az a tudatossága, mely egyedül neki adatott meg. Anyjától, Thetisztől tudja, hogy két lehetőség, két emberi magatartás közül választhat:

„Édesanyám, az ezüstlábú Thetisz, isteni asszony,
mondta, hogy engem kettős végzete vár a halálnak.
Hogyha a trójai vár körül itt maradok verekedve,
elvész visszautam, de sosem hervadhat a hírem:
Ámde ha megtérek szeretett földjére hazámnak,
Elvész nagy hírem, hanem éltem hosszúra nyúlik,
és gyorsan nem is el végzete már a halálnak.”           

 Akhilleusz a hősi halállal megszerzendő hírnevet, a sosem múló hallhatatlan dicsőség emberi ideálját választotta a hosszú, békés, de névtelen, dicstelen élet helyett.           

A katonai erényekben a harci dicsőségben megtestesülő emberi nagyság a Homérosz kori nemesség ideálja volt, és ennek az eszménynek a megtestesítője Akhilleusz. Az Íliász a görögség hőskoráról énekel, arról a korról, amikor a görög arisztokrácia háborús csatározásokkal, kalózhadjáratokkal igyekezett védeni és gyarapítani vagyonát. Ugyan ennek az arisztokratikus ideálnak volt természetes velejárója a vitézi büszkeség, a személyes érdek halálos szenvedélyű védelme.            

Akhilleusz jogosan háborodott fel, amikor Agamemnón szeretett és szerelmes rabnőjét vette el tőle, mert megsértették becsületét, tekintélyébe gázoltak, a közösség előtt vitathatatlan felsőbbrendűségén esett csorba. Sértett büszkesége teszi indokolttá heves indulatát, Agamemnón elleni engesztelhetetlen haragját. Személyes sérelmén rágódva Akhilleusz legfeljebb azt engedi meg, hogy Patroklosz az ő fegyvereit öltse fel. De barátját is azzal a feltétellel indítja harcba, hogy csak a közvetlen veszélyt hárítsa el, ne merészkedjék a trójai falakig, mert ezzel az ő hírnevét kisebbítené. Az Íliász világképe némileg túllép már az Akhilleuszban megtestesült emberideálon: kritikusan szemléli a főhős gyilkos tombolásában felrémlő ősi kegyetlenséget. Magában Akhilleuszban is felvetődnek kétségek a harcos élet egész értelmével szemben. Az eposz egyetlen fejlődő jellemű hőse Akhilleusz. Makacssága megtörik Patroklosz halála után és önvád gyötri. Kibékül Agamemnónnal, visszakapja Briszéiszt: megsértett becsülete helyreáll. Kegyetlen bosszút áll Hektoron, holttestét meggyalázza, de mégsem tud megnyugodni. Megbékélés csak akkor száll lelkére, mikor megjelenik előtte a fia holttestéért könyörgő agg Priamosz. A gyermeke gyilkosának kezét csókoló trójai király Akhilleuszt idős apjára emlékezteti, aki még reménykedhet, „hogy újra látja szerette fiát, aki Trója alól hazaindul.”  Akhilleusz az őt hiába váró édesapjára gondolva képes a megtisztulásra, emberséges magatartásra az ellenség iránt: a megbocsátó szánakozás legyűri benne a vadságot. Szeretteire s a fenyegetően közeli halálra gondolva mindketten heves zokogásra fakadnak, „fölverte nyögésük a házat”.Az Íliász expozíciója egyetlen eseményre irányítja a figyelmet: Akhilleusz haragjára és annak végzetes következményeire, az Odüsszeia bevezetése

„Férfiúról szólj nékem, múzsa, ki sokfele bolygott
s hosszan hányódott, földúlván szentfalu Tróját
sok nép városait, s esze járását kitanulta,
s tengeren is sok erős gyötrelmet tűrt szívében,
menteni vágyva saját lelkét, társak hazatértét.
Csakhogy nem tarthatta meg őket, akárhogy akarta:
mert önnön buta vétkeikért odavesztek a társak,
balgák: fölfalták Hüperión Éliosznak
barmait és hazatértük napját ő elorozta.
Istennő Zeusz lánya beszélj minekünk is ezekből.” egyetlen embert állít az lőtérbe, első sorban a főhős jellemzésére szolgál.  Az Íliászban Akhilleusznak 46 eposzi jelzője olvasható, az Odüsszeiában a főhős 33 ilyen jelző valamelyikének kíséretében szokott megjelenni.Az Odüsszeia világképe eltér az Íliászétól, embereszménye is más, mint az Akhilleusz féle hős. Az Íliászban a harci dicsőségben nyert halhatatlanság, a sosem múló hírnév jelentett életideált, boldogságot. Az Odüsszeiában az alvilági lelkek között így panaszkodik a főhősnek az az Akhilleusz, aki hosszú, de dicstelen hírnév nélküli élet helyett tudatosan választotta a hősi életformát:

„Csak ne dicsérd a halált nékem soha, fényes Odüsszeusz.
napszámban-szívsebben túrnám másnak a földjét,
egy nyomorultét is, kire nem szállt gazdag örökség,
mint hogy az összes erőtlen holt fejedelme maradjak.”Régi eszmények megrendülésének bevallása ez, s a hírnévvel nyert halhatatlanság helyébe az élet lép legfőbb értékként. Egy új történelmi korszak kezdetén született az Odüsszeia, amelyben az arisztokrácia szerepe hanyatlott, a hősi arisztokrácia már élősdivé vált.Odüsszeusz alakjában jelennek meg első ízben azok a pozitív eszményeket megteljesítő vonások, amelyek a görög rabszolgatartó demokráciában teljesednek majd ki: bár kiváló harcos is, legfőbb erénye az okosság, az igazságosság, tudás megismerésének szomjúsága, kompromisszumokra való képesség, hajlékonyság a jó ügy érdekében, óvatosság, a körültekintő megfontoltság, cselekedetek következményeinek latolgatása. Az Odüsszeusz embereszménye sokat tapasztalt, bölcs, leleményes, politikus ember, evvel próbálja megmenteni saját és társai életét, míg az Íliászé a hős katona, akinek dicső neve megmarad mindörökké.

2009. jún. 19. 20:58 - írta tetel09

A középkor mindennapjai

A virágzó középkorban: 11.-13.sz..

Lovagi magatartás, lovagi erények

A kora középkor végére kifejlődött a nehézpáncélos harcos, a lovag felszerelése. Fegyverzete az egész testet befedő páncélzatból, pajzsból, dárdából és hosszú egyenes kardból állt. Nagy teherbírású lovakat, hozzájuk kengyelt használtak.A lovagok elsősorban a hűbéres viszonyban kialakult magatartásformákból merítették eszményeiket. A hűbérúr bőkezűsége, oltalmazásra mindig kész viselkedése, az uradalom igazgatásában kiérlelt bölcsessége példaként lebegett mindannyiuk szeme előtt. A hűbéres alázata, készsége a segítségnyújtásra úgyszintén befolyásolta gondolkozásukat.A lovagok jellemzői közé tartozott a fájdalom, az esetleges elgyengülés álcázása is.Mindezek mellett termékeny hatást gyakorolt a lovagi jellemre a szerzetesi élet is. Az egyházi tanítás azt sugallta, hogy a szerzetesek és a lovagok tevékenysége sok rokon vonást mutat: a szerzetesek imájukkal, a lovagok a gyengék és a védtelenek gyámolításával és a hittérítéssel küzdenek a társadalom fennmaradásáért. Azaz mindannyian harcosok.A lovagok legfőbb erényei a hősiesség (vitézség) és a bölcsesség (megfontoltság) voltak. A lovagi eszményt az testesítette meg, aki rendelkezett e kettővel, s egyensúlyt is tudott tartani az erények között.A lovagok mindennapi szokásaiban találunk olyanokat, amelyek alapvetően különböznek a mai ember viselkedési szablyaitól. Az is igaz, hogy a lovagok körében jelentek meg az illedelmes magatartás korunkban is elfogadott elemei. A nő iránti tisztelet, a becsületes viselkedés hagyományait tőlük kapta Európa.Békeidőben a lovagok nemes sportja, a lovagi torna adott alkalmat a fegyverforgatásra. A lovagi tornáknak nagy nézőközönsége volt, ám a lovagok a vitézség és az erő próbáját elsősorban imádott hölgyüknek mutatták be. A lovagi költészetben, a trubadúrok (dalnokok) és a német minnesängerek énekeiben a harcok hősei s az imádott nő jelent meg.

A házasságkötés egyházi és világi szabályozói

A középkorban az egyház újjáalakította a házasság intézményét. A XIII. század végén befejeződő folyamat során a papoknak megtiltották, a világiaknak viszont előírták a házasságot. A papokat viszonylag könnyen rászorították a nőtlenségre. A lovagok azonban nem egykönnyen adták fel régi szokásukat, mely szerint szabadon váltogathatták feleségüket. A keresztény házasság ugyanis az egyház törvénye szerint felbonthatatlan volt („Amit Isten megkötött, azt ember el ne válassza.” Mát. 19,6.).A házasságkötést az egyház mellett a világi élet is szabályozta. Miután szokássá vált a nemesi családokban, hogy a gyermekek közül csupán a legidősebb fiúgyermek örököl, a nagybirtokos famíliák elsősorban ennek a fiúnak s a leánygyermekeknek a házasságát szorgalmazták.

A nő a középkori társadalomban

A nő a középkor felfogása szerint gyenge teremtmény, aki arra született, hogy a férfit szolgálja a házasságban. A nőt ezért az egyháziak és a világiak a mielőbbi eljegyzésre és lehetőleg még a tizenéves korban történő házasságkötésre ösztönözték. A nő bűnéül rótták fel a férfi visszautasítását. A kikosarazást csak akkor fogadták el egy nőtől, ha szüzességét megőrzendő mondott nemet, s apácának állt. A nő számára – minden más esetben – előrelépést, élete értelmének megvalósulását jelentette a házasság.A középkor sajátos szereposztása szerint a férfi feladata a külvilággal való kapcsolattartás volt, míg a nők elszigetelve éltek a külvilágtól: gyermekeket szültek, háztartást vezettek, kultikus tevékenységet végeztek: megmosdatták az újszülöttet és a halottakat. Alávetett helyzetükből csak a késő középkorban tudtak valamennyire felemelkedni.A Mária-kultusz terjedése maga után vonta az anyaság, az anya nevelő szerepének fölértékelődését.

A férfi uralta házasság

A férjnek a házasságtól kezdve jogában állt a feleségét szigorú ellenőrzés alatt tartani és testét birtokolni. Fontos tudni azonban, hogy mind a férjnek, mind pedig a feleségnek tilos volt imádatával „föllángolni” egymás iránt. Igazi szerelem nem létezhetett közöttük, mert a szerelem, szeretet – az egyházi gondolkodók szerint – csak Istent illethette meg. (Az előírás a földi szerelem zabolázhatatlan jellege miatt természetesen nem mindig felelt meg a gyakorlatnak.)

Az udvari szerelem

A házasságon kívüli szerelem a középkori lovagi irodalomban az „udvari szerelem” elnevezést kapta. Az udvari szerelemben a nő a tanár szerepében jelent meg. Ő volt az, aki az ifjaknak föladott leckéivel, fejtörő játékaival hűségre, szeretetre, barátságra oktatott. Ugyancsak ő értékelte a versengő ifjak erkölcsét, s végül a jobbik felet megkoronázta.A lovagi szerelem elsőrendű céljai közé tartozott a mértékletesség oktatása. A lovag testi vágyai ebben a szerelemben alárendelődtek a játékos versengésnek. Megtanulta az önmérsékletet, amelynek a politikai életben is nagy hasznát vette. Az udvari szerelemtan szabályait a lovagkor leghíresebb művében, a Rózsa regény-ben fektették le.A testi-lelki szerelem megélése általában a özvegyek és a szabályokra fittyethányók kiváltsága volt.

A gyermek a középkorban

Irodalmi, történelmi ismereteink számos példával szolgálnak arra, hogy a múltban egy-egy – mai fogalmaink szerinti – gyermek a felnőttek módjára viselkedik, vagy a többiek felnőttként kezelik. Ez azét lehetett így, mert a középkorban nem tekintették külön életszakasznak a gyermekkort. Attól kezdve, hogy egy gyermek megélt az anyja vagy a dajkája nélkül, felnőttnek számított. Ezt tükrözi az is, hogy a gyermekek a felnőttekhez hasonló ruhákba öltözködtek. Az is eltért a mai viszonyoktól, hogy a gyermek az első, sőt a másod-unokatestvérét is a testvérének tekintette. Mindez arra vezethető vissza, hogy a középkorban a legtávolabbi vérségi rokont is „családtagnak” tartották. (A gyermek, szülők, nagyszülők alkotta család fogalma az újkorban alakult ki.) A gyerekek játékai szigorúan igazodtak a felnőttek magatartásformáihoz, s éppen az volt a szerepük, hogy gyorsan rászoktassák a gyermekeket a felnőtt életre.

A halálhoz való viszony a középkorban

A középkori családban mindennapos volt a halál, együtt kellett vele élni, sok árva volt. Alacsony volt az átlagéletkor, nagy a csecsemő- és gyermekhalandóság. A késő antik és koraközépkori felfogás szerint a eresztényeket és a pogányokat más-más sors várta a halál után. Úgy vélték, hogy az egyházhoz tartozók a halállal csak elalszanak, és a feltámadást követően a Paradicsomban ébrednek fel. A más hitűekről pedig azt gondolták, hogy teljesen megsemmisülnek, s az idők végeztén sem elevenednek meg. A keresztény ember halálában nem láttak ekkor semmi különösséget, hisz csak elaludt az Úrban. Azt kapta jutalmul, amit hite szerint megérdemelt.Az egyén halála akkor került igazán előtérbe, amikor a túlvilágról Máté evangéliuma szerint kezdtek el gondolkodni. A XI. század elején hódított teret az az elképzelés, hogy a végítélet alkalmával Krisztus mint bíró ítélkezik: minden egyén életét mérlegeli, s a jó és rossz cselekedeteket kedvező vagy kedvezőtlen aránya szerint küld egyeseket a Paradicsomba, másokat a Pokolba. Az érzékek fölötti világnak ez a módosított víziója tehát felelősségre késztette az egyént saját élete és halála iránt.  Az egyház szerepe  A középkor embere számára döntő volt az egyházához való tartozása és a kor társadalmában elfoglalt helye (nemes, polgár, jobbágy). Az egyház végigkísérte az emberek életét, születésüktől a halálukig. Gondolkodásukat meghatározta a keresztény egyházhoz való tartozás s az ünnepek megtartása is életük része volt.

Az egyház a tudományosság és az írásbeliség hordozója is volt. (iskolák, egyetemek, könyvtárak, skolasztika).

2009. jún. 19. 20:50 - írta tetel09

A középkori egyház szerepe a nyugati kereszténységben

(tele sok felesleges maszlaggal) Jézus Krisztus működése:

Felfokozott messiásváró hangulatban született meg a világtörténelem talán legnagyobb hatású vallása, a kereszténység. Igehirdetők léptek fel, mint Keresztelő Szent János, aki a Kumran-magaslat közelében, a Jordán vizében keresztelt, s a Megváltó közeli eljöveteléről tanított, bűnbánatra intette a népet. A sokaság hallgatott rá, ezért a hatalom számára veszélyessé vált, s az egyik Rómától függő Palesztin terület, Galilea uralkodója (Heródes Antipász, Kr.e. 4-Kr.u. 39) kivégeztette.

János még csak jövendölte a Megváltót, a názáreti Jézus már a megváltást hirdette. A Jézus Krisztus életére vonatkozó adatokat halála után jegyezték le, s gyűjtötték össze az evangéliumokban, melyek közül négyet, Márk, Máté, Lukács és János evangéliumát az egyház később hitelesnek ismert el, s bevett az Újszövetségbe.

Jézus tanítványival, az apostolokkal járta Júdea városait. Hirdette a végítéletet, s hogy immár nem számít más, csak a hit Istenben és az emberek egymás iránti szeretete. Nem fontosak az aprólékos szertartások, a különböző tilalmak. Ostorozta a vagyonszerzést, a kapzsiságot, a gyűlöletet, az erőszakot, hirdette a szeretetet, a megbocsátást, az üdvösség reményét, amit a hellenizált világ embere már régóta várt. Hívei száma egyre gyarapodott. Életével, földi működésével példát mutatott, megtestesítette, tapasztalhatóvá tette azt az életet és azt a magatartást, amit Isten követett az emberektől.

Mint Keresztelő Szent János, ő is útjában állt mind a helyi hatalomnak, mind a rómaiaknak. Júdea helytartója, Pontius Pilatus (Kr.u. 26-36) a zsidó főpapok kérésére keresztre feszíttette. Jézus Krisztus kereszthalálával tanításai nem haltak meg. Hívei őt tekintették a Megváltónak. A föltámadásába vetett hit értelmet adott az istenfélő életnek, tanai követésének. Várták közeli második eljövetelét. Tanítványaiból Péter vezetésével Jeruzsálemben kis közösség alakult. Az új hitet vallók – akik majd csak később nevezik magukat keresztényeknek (Krisztus-követők) – tovább folytatták mesterük munkáját.

 A páli fordulat:

Az új vallás megerősödése és elterjedése jelentős részben Pál apostol nevéhez fűződik. A diaszpóra zsidóságából származott. Saul (Pál) Ciliciában, Tarsus városában látta meg a napvilágot mint római polgár. Szüleitől farizeus nevelést kapott, s esküdt ellensége volt a keresztényeknek. Ám csodás körülmények között megtért.

Pál működésének köszönhetően az új vallás megbékült kora valóságával, az állammal, a társadalmi különbségekkel. Hirdette, hogy nincs közeli végítélet, s a megváltás Krisztus kereszthalálával már megtörtént. Aki hisz Jézusban, elnyerheti azt, s így nem kell a sors ellen lázadni. A vagyonközösség gyakorlatát lassan felváltotta a szegények gyámolításának gondolata, s így megnyílt az út a vagyonos rétegek számára is az új hit felé.

A megváltás nemcsak társadalmi rétegek, de népek között sem ismer különbségeket. A kereszténység nyitottá lett minden ember számára. A zsidóság jelentős része előtt ekkorra vált nyilvánvalóvá, hogy az új tan nem hozza el népük szabadságát, s így Jézust nem ismerték el Megváltónak, tovább reménykedtek annak eljövetelében.

Pál térítő útjainak is köszönhetően sorra jöttek létre a keresztények gyülekezetei Kis-Ázsiában, Egyiptomban, Szíriában. Itt, Antiochia városában nevezték először magukat a gyülekezet tagjai Jézus-követőknek, keresztényeknek.

 Az egyház kialakulása:

A Kr.u. II. század nyugalma kedvezett a kereszténység megerősödésének. A gyülekezetek tagjai, akik immár minden társadalmi rétegből és népből toborzódtak, vagyonuk egy részét a közösség rendelkezésére bocsátották. Az irányítást, a közösség vagyonának felhasználását a felügyelők (episzkoposz – püspök) végezték, akik lassan állandó tisztségviselői lettek közösségüknek.

Minden város gyülekezetének élén püspök állt, akit kezdetben a hívek választottak a többi püspök jóváhagyásával. Segítőtársaikból, a presbiterekből (idősebbek) alakult ki a papság (klérus). Fokozatosan elkülönültek a világiaktól (laikusok), s létrehozták a keresztények egyházát. A keresztény egyház belső felépítése, a hierarchia (szent uralom) a magasabb tisztségűek feltétlen tiszteletén alapult. A szertartásrend lépésről lépésre állandósult (ünnepek, áldozás, úrvacsora, keresztelés), s ez is segítette az egyház megerősödését.

A szervezettség fokozódásával a provinciák püspökei összejöveteleket (zsinat) tartottak, ahol a hit kérdéseiről, a szent iratok értelmezéséről tanácskoztak. A terület legnagyobb városának (metropolisz) püspöke vált a tartomány egyházi vezetőjévé (metropolita).

A II. század gyülekezetépítése után a III. század nagy válsága alatt gyorsan terjedt a kereszténység. Egyre jelentősebb tényezővé vált, mellyel a birodalom vezetőinek számolniuk kellett.

 Nyugati és keleti kereszténység:

A Római Birodalomban a kereszténység államvallássá válása után az egyház felett a császárok hatalma érvényesült. Ezért az egyházi hierarchiának nem volt egyetlen feje, több felső központ alakult ki, amelyek vezetői irányították a hitéletet. Ilyen tekintélyes egyházi vezetők voltak a késő császárkorban keleten Alexandria, Konstantinápoly, Antiochia és Jeruzsálem, nyugaton Róma püspökei, akiket megkülönböztetésül patriarchának neveztek.

A birodalom kettéválásakor keleten a helyzet változatlan maradt, a Konstantinápolyban székelő császárok fennhatósága töretlenül fennállt az egyház felett. Nyugaton azonban a birodalom szétesésével eltűnt az egyházat uraló világi hatalom, s Róma püspökei idővel a keleti császároktól is függetlenítették magukat.

Az eltávolodás következtében különbségek alakultak ki a két birodalomfél kereszténysége között. Míg a nyugati egyház nyelve a latin maradt, a göröggé váló keleten a görög lett a papság nyelve. A szertartások is eltérővé váltak a két területen.

Róma helyzetét jelentősen javította, hogy a keleti központok közül Alexandriát, Jeruzsálemet és Antiochiát a VII. században elfoglalták az arabok. Ugyanakkor az V-X. században Róma eredményes térítő munkája nyomán a latin kereszténység hódított tért a germánok, majd a dánok, a csehek, a lengyelek, és a magyarok között.

A nyugati egyház térnyerését eredményező folyamatok megindítója a kiemelkedő képességű Nagy Szent Gergely (590-604) pápa (pápa=atya) volt. A pápa kifejezés korábban minden püspököt megilletett, azonban lassan a római püspökök különleges tekintélyének kifejezője lett. Szent Gergely rendbe hozatta az egyházi birtokokat, lazított a Konstantinápolyhoz fűződő szálakon, s támogatta a pogányok közötti térítő munkát, pártolva és igénybe véve a szerzetesek tevékenységét.

 A szerzetesek:

A szerzetesek kezdetben magányos remeteként éltek, majd keleten, elsőként Egyiptomban jöttek létre szerzetesi közösségek. Szigorú belső előírások szabályozták életüket, s elsősorban a hit elvont kérdéseinek tanulmányozásával foglalkoztak.

Nyugaton a szerzetesség gyakorlatiasabb formája terjedt el. Bár a szerzetesi élet célja az Istenhez leginkább méltó élet, amelyet pontos szabályok szerint élő közösségekben véltek megvalósíthatónak (a szerzetesek szüzességi, szegénységi és engedelmességi fogalmat tettek), az itteni kolostorok lakói a hitéleten kívül földet műveltek, könyveket másoltak, hozzájárulva az antik műveltség és elsősorban a latin írásbeliség átmentéséhez. A kora középkorban jelentős részt vállaltak a térítő munkából, s nagyrészt nekik köszönhető, hogy Közép-Európa a latin kereszténységhez csatlakozott.

A szerzetesrendek közül a Nursiai Szent Benedek (480-543) által alapított rend volt az első, amely elfogadta a pápa vezető szerepét. Monte Cassino, első kolostoruk Itáliában jött létre (529 körül), de a kora középkor folyamán a bencések rendházai behálózták az egész nyugati keresztény világot.

Az ír szerzeteseknek volt még nagy szerepük a kereszténység elterjedésében Nyugat-Európában. A népvándorlás során Szent Patrick (385-461) tevékenysége nyomán lettek kereszténnyé.

A középkorban alakultak különböző szerzetesrendek. Az egyház azokat a mozgalmakat, amelyeket be tudott építeni támogatta. Ilyenek voltak a XIII. század elején létrejövő koldulórendek: az Assisi Szent Ferenc által alapított ferences és a Szent Domonkos vezetésével létrehozott domonkos rend.

Kezdetben ténylegesen koldulásból tartották fenn magukat. Kolostoraikat nem elszigetelt völgyekben, távoli hegycsúcsokon, hanem az emberek között, a városokban építették föl. Az őskeresztényi szegénységben élő, de nem egyházellenes rendek példájukkal segítették az eretnekmozgalmak visszaszorítását. Később a pápaság a domonkosokra bízta az inkvizíció irányítását.

 A pápai állam kialakulása:

A pápák székhelye, Róma a gót állam összeomlása után a sok pusztítás közepette is fennmaradt. Az új germán hódítók, a longobárdok azonban veszélyeztették az „Örök Várost”, s útjában álltak a pápaság megerősödésének. Ezért Róma a nyugati katolikus (= egyetemes, általános) keresztény hitre tért frankoktól, nevezetesen Kis Pippintől kért segítséget, Martell Károly fia erre hajlandó is volt, cserébe frissen szerzett királyi hatalmának szentesítéséért (751). A frankok, átkelve az Alpokon, visszaszorították a longobárdok hatalmát (754). Az új Karoling-király a longobárdoktól megszerzett területek jelentős részét Róma és Ravenna vidékét a pápának adományozta (756). Ezen a területen az egyházfők mint világi uralkodók gyakorolhatták hatalmukat. Ezzel létrejött a Pápai Állam, ami Róma tekintélyét nagyban növelte.

 Az egyház politikai szerepe a nyugati kereszténységben: 

Az egyházi és a világi hatalom a kezdetektől fogva erősen összekapcsolódott.

Nagy Constantinus császár „védőszárnyai” alatt bontakozott ki a keresztény egyház kiépítése. A császár, akit a niceai zsinaton (325) megválasztottak a külső ügyek püspökének, beleszólást nyert az egyház ügyeibe. A későbbiekben a császárok bele is avatkoztak az egyház életébe (pl. főpapok kinevezése).

Nagy Constantinus ugyanakkor különféle kiváltságokat is adott a papságnak (adómentesség), és állami feladatokkal bízta meg őket. A Nyugat-római Birodalom felbomlása után sem szűnt meg ez a „szimbiózis”.

Róma püspökét (pápa) és a többi egyházi vezetőt a VIII. századig a császár védelmezte és nevezte ki, majd a Karoling uralkodók, még később pedig a német császárok (theokrácia). Ugyanakkor a papság, a szerzetesek mint egyházi írástudók komoly szolgálatokat tettek a császári udvarban.

Az egyház, a pápaság már igen hamar kidolgozta azt az elméletet, amely alapján szabadulni akart a világi hatalom gyámkodásától. Az V. században Szent Ágoston elvetette „Isten országa” című művében az „egy mindenható Isten az Égben, egy mindenható császár a Földön” elvet. I. Gelasius pápa pedig kifejtette a „kettős hatalom” tanát, mely szerint a hívők lelke Isten országának része, így az az egyház, míg a hívők teste és földi dolgaik evilági része, így az a császár irányítása alá tartozik. Ezzel megkezdődött a harc, amelyet az egyház a világi hatalomtól való függetlenségéért vívott, és amely az invesztitúra-küzdelemben csúcsosodott ki.

Kezdete: VII. Gergely (1073-1085) pápasága idején megszigorította az egyház belső életét, megtiltotta a szimóniát, kötelezővé tette a cölibátust, valamint 1075-ben nyilvánosságra hozta tételeit (Dictatus Papae), melyben a pápát a császár fölé helyezi, majd a lateráni böjti zsinaton megtiltotta, hogy világi személy gyakorolja az invesztitúrát.

Szakaszai:

I. szakasz: VII. Gergellyel szemben IV. Henrik (1056-1106) német király lépett fel.

• Az 1076-os wormsi birodalmi zsinaton a német püspökök felmondták az engedelmességet a pápának, aki ezután kiközösítette Henriket, hűbéreseit feloldva hűségesküjük alól.
• 1077 januárjában IV. Henrik Canossa váránál 3 napig vezekelt, mire a pápa megbocsátott neki.
• Miután a német ellenkirállyá választott Sváb Rudolf meghalt a IV. Henrikkel vívott csatában (1080: hohenmölseni csata), Henrik sereggel indult a pápa ellen. VII. Gergely Rómában az Angyalvárba szorult, majd a dél-itáliai normannokhoz menekült.
• Az invesztitúra harc első szakaszát az V. Henrik (1106-1128) és II. Callixtus pápa (1119-1124) által 1122-ben megkötött wormsi konkordátum zárta le; a főpapokat papi hivatalukba a pápa, hűbérbirtokaikba a császár iktatta be. A megállapodást az I. Lateráni zsinaton fogadták el 1123-ban.

II. szakasz: I. Barbarossa Frigyes (1152-1190) uralkodása idején lángoltak fel ismét az invesztitúra harcok.

§         Nagy ellenfele III. Sándor (1159-1181) pápa volt. Összecsapásuk színtere É-Itália, ahol a lombard városok maguk is megosztottak voltak (ghibellinek-császárpártiak; guelfek-pápapártiak).

§         Miután 1176-ban Legnanónál I. Frigyes vereséget szenvedett a Lombard Liga hadaitól, békét kötött a pápával (1177: „második Canossa-járás”).

§         A Pápaság ezután világi hatalma csúcspontjára jutott III. Ince (1198-1216) pápa idején. A pápa ekkor nagyobb hatalommal rendelkezett, mint a császár.

III. szakasz: III. Frigyes (1212-1250) német császár és IX. Gergely (1227-1241) pápa között zajlott a harc, váltakozó sikerrel.

Az invesztitúra harc lezárulta a Német Császárságban bekövetkezett nagy interregnumhoz kötődik. Az 1273-ban császárrá választott Habsburg Rudolfnak sem ereje, sem érdeke nem fűződött a harc folytatásához.

A pápaság kikerülve a német császárok gyámkodása alól, nem sokáig volt „szabad”: következett az avignoni fogság (1308-1377) időszaka, amely a francia befolyás megerősödését jelentette az egyház ügyei fölött.

 Az egyház szerepe a középkori művelődésben és a mindennapokban:

Ereklyék és zarándokutak:

§         Róma, Santiago de Compostela, Jeruzsálem – szentek ereklyéinek gyűjtése, imádása;

§         „Pax Dei” – a háborúk térben és időben való korlátozása a zarándokok, gyengék, nők védelmében.

Oktatás:

§         kolostorok, káptalani iskolák;

§         első egyetemek (universitas): Bologna, Párizs, Padova, Oxford: az önkormányzat kiváltságával rendelkeztek; a 7 szabad művészetet oktatták: főleg görög (Arisztotelész, Hippokratész), hellenisztikus (Ptolemaiosz, Galénosz), arab (Averroes) és korai egyházatyák (Szent Ágoston) műveit tanították; jogi, orvosi, teológiai fakultással rendelkeztek.

Skolasztika:

§         Pierre Abélard, Aquinói Szt. Tamás – a hit és az értelem, a gondolkodás, a filozófia viszonyát kutatták.

§         Roger Bacon oxfordi ferences gondolkodó a tudomány feladatának az egyetemes természettörvények megállapítását tartotta, mégpedig tapasztalat, kísérlet és bizonyítás alapján.

Kolostorok szerepe:

§         Oktatás;

§         Új termelési technológiák kifejlesztése, elterjesztése;

§         Kódexmásolás.

Művészet:

§         Nem volt cél a földi szépség ábrázolása;

§         Fő műfajok: legendák (irodalom); szentképek, freskók (festészet); bibliai alakok szimbolikus ábrázolása (szobrászat); templomépítészet;

§         Építészeti stílusok: romantika, gótika

A vallás hatott a középkori ember világképére (földi élet, paradicsom, pokol) – a legnagyobb büntetés a keresztény közösségből való kiátkozás volt.

Időbeosztás: ünnepek (vasárnap megtartása, karácsony, húsvét, pünkösd, szentek napjai stb.), böjtök. Ezeknek a szerepe volt, hogy tagolták az évet, valamint ekkor nem volt szabad dolgozni, háborúzni.

Az emberi életút legfontosabb állomásait megszentelte az egyház (születés, halál, házasság).

Vagyonfelhalmozás (föld, kereskedelem) csak adományokkal (pl. kolostoralapítás, egyéb kegyes felajánlás) igazolható.

A jövedelem, termés értékének egy tizede az egyházat illette.

2009. jún. 18. 21:49 - írta tetel09 Evangélikusság a magyar irodalomban A reformáció megjelenésekor, kezdettől fogva.

·        szervesen beépült a magyar kultúrába (annak ellenére, hogy első hirdetői és hívei közül sokan a németajkú polgárságból származtak: a brassói Honterus János, a bártfai Stöckel Leonárd, Ötvárosi Hitvallás: Eperjes, Bártfa, Kassa, Lőcse, Kisszeben)

·        a kora-újkori magyar nemzettudat kiformálódásában nagy szerepe volt az anyanyelvűségnek, a felekezeti összetartozás-tudatnak, és annak, hogy

·        teológiai tanítását a prédikátorok a kor aktuális üzenetének tekintették: ,, Bűneiért bünteti Isten magyar népet”- tehát a szenvedés valódi eredete nem az ellenség; így a megújulás csak megtérés, a belső megtisztulás útján lehetséges.

·        ez a 16-17. században, a részekre hullott országban megtartó erőt jelentett,

·        később pedig a magyar irodalom legkarakterisztikusabb történelemszemléletévé vált (Zrínyi, Himnusz).

·        a fordítások, Bibliafordítások, anyanyelvű énekkultúra, elmélyülés a teológiai kérdésekben a művelődés szerepét hangsúlyozta,  a továbbiakban is jellemezte az evangélikus egyházat, továbbá:·        az erős intellektuális beállítottság

·        kiemelte az iskoláztatás, oktatás jelentőségét

·        a korszerű ismeretek fontosságát

·        a gyülekezetek nem zárkóztak, nem szigetelődtek el sohasem a magyar társadalomban   Így nem tudunk külön ,, evangélikus irodalomról, költészetről” beszélni, hanem csak írókról, költőkről, akik egyszerre vallották tudatuk meghatározó tényezőinek a magyarságot és az evangélikus egyházhoz való hűséget, tartozást. ( Berzsenyi, Petőfi, Dsida Jenő, Reményik Sándor, Weöres Sándor)  Berzsenyi Dániel (1776, Hetye- Sopron – Nikla – Sömjén –Nikla – 1803 : Kis János, dömölki lelkész, költő felfedezi, hogy verseket ír – 1808 : Kis közvetítésévelkapcsolatba lép Kazincyzval -           1813: önálló verseskötete jelenik meg, katolikus kispapok támogatásával – 1817: Kölcsey elmarasztaló recenziója – hallgatás- tudományos jellegű munka- 1830: Akadémiai tagság, akadémiai székfoglalója: Poétai Harmonistica,a  klasszicizmus esztétikáját foglalja össze és hangsúlyozza a romantikával szemben – 1836 Nikla)  Ellentmondásos egyéniség: ,,Niklai remete”, „magyar Horác” – zárkózott , érzékeny, befelé élő költő, akit látszólag boldoggá tenne a sztoikus nyugalom, horatiusi „arany középszer”, a klasszikus formaharmónia, ám érzékenysége, sebezhetősége már a romantikusok nyugtalanságát idézi.

A klasszikus formafegyelem, a romantikus szenvedélyesség egyszerre jellemzi líráját: a klasszikus egyensúly, áhított harmónia elérhetetlennek tűnik,  inkább az utána érzett vágyat szólaltatja meg; a romantikára jellemző szenvedélyesség különös feszültséget ad műveinek.Legnagyobb alkotásait önmagának írta, azokban az években, amikor még nem lépett a nyilvánosság elé.

A rejtőzködő személyiség, a befelé élő ember számára az élet legfontosabb kérdései mindig erkölcsi vonatkozást tartalmaznak.   Költészetének legjellemzőbb műfajai: ódák, elégiák, episztolák. Írt néhány olyan költeményt is, amelyben a hívő keresztyén gondolatai szólalnak meg. Ezek közül a legszebb a Fohászkodás című óda.

A hét versszakból álló költemény első része a teremtő és a világot irányító Mindenhatót dicsőíti. Talán különösnek tűnhet, hogy a felvilágosodás századában a költő Istenhez úgy fordul, mint akihez semmiféle emberi értelem, racionális bölcsesség fel nem érhet. Berzsenyi ezt a verset személyes hitvallásként írta, eredetileg csak önmaga, s nem a nyilvánosság számára. Például egy idézet szolgál : „Isten, kit a bölcs lángesze fel ne ér,Csak titkon érző lelke óhajtva sejt:Léted világít, mint az égőNap, de szemünk bele nem tekinthet.” 

Isten nagysága mindenek felett a teremetésben nyilatkozik meg. Minden strófában a romantikára jellemző ellentétpárokkal érzékelteti, hogy a világmindenség csillagai és a legparányibb földi élőlények, valamennyien az Ő akaratából léteznek. Az antik kifejezések itt is az időtlenségre utalnak: a legmagasabb menny.. Uránjai -  a láthatatlan férgek, Zenith és Nadír- harmatcsepp, virágszál. Megjelenik az a gondolat is, hogy Isten ura az örökkévaló időnek is:

„.. a nagy idők folyamit kiméri”

Minden kifejezésével Isten alakjának emberi vonásaira utal, amiben egy tudatos tervező alkotó ember: bölcs kezed remekelt csudái, kezed alkotásai, kiméri, a te szemöldöked.Ahogy a legkorábbi, Istent dicsőtő művekben, a zsoltárokban, úgy a 19. századi költő számára is adhat erőt, biztonságot Isten erejének, hatalmasságának tudata:

„buzgón leomlom színed előtt…megyek rendeltetésem pályafutásain… Bizton tekintem mély sírom éjjelét.”

Szintén biblikus gondolkodásra jellemző, hogy ez a bizalom a halál sötétjében is megvan. A klasszikus iskolázottságú költő azonban az elmúlás megjelenítésében itt is az antik, platóni filozófiából vett képeket használja:

„ lelkem záraiból kikél, / S hozzád közelebb járulhat”

A vers befejező soraiban az emberről mindvégig gondoskodó, féltőn szerető Isten képe rajzolódik ki:

„…elszórt / Csontjaimat kezeid takarják.”

Az óda nagyon szép gondolati ívet fog át: az ember számára felmérhetetlen az Isten- az Ő nagyságát a teremtett világ minden eleme hirdeti- ezért tekintheti az ember életét „rendeltetésnek”, s bízhat az örökké tartó Gondviselésben.A vers címe különös, hiszen fohászkodáson ma általában Istenhez forduló kérést értünk.Berzsenyi számára itt a szó archaikus értelmében van jelen: Isten megszólítása egyben Isten megvallása- tehát egész életére vonatkozó segélykérés és hitvallás is egyben.  Ódáinak nagy része szintén valamilyen erkölcsi kérdést fogalmaz meg. Hazafias (közéleti) témájú művei elevenen hatottak már saját korában is (Széchenyi is idézi a költőt a Hitel című művében), horatiusi ódái pedig az antik gondolkodást, életszemléletet hagyományoztatják tovább a magyar irodalomban.  A magyarokhoz I.

( Érződik itt is Horatius hatása: A rómaiakhoz c. verse – időmértékes verselés, alkaioszi strófák, jelen-múlt szembeállítása, erkölcsi ítélet – ám költői nyelve, zengő akusztikája, romantikus képrendszere, mély pátosza teljesen egyedi)  Erőteljes megszólítás: „ Romlásnak indult hajdan erős magyar.”- az összetett jelzős szerkezet rávilágít a múlt és jelen ellentétére (romlásnak indult-hajdan erős)A vers szervező elve dicső múlt és a sivár jelen szembeállítása:a jelen képeit nagy romantikus túlzásokkal, hiperbolákkal rajzolja meg: bosszús egek ostorai nyomorult hazádon, undok vipera-fajzatok dúlják fel a várat, a múlt küzdelmei hasonló, nagy víziószerű metaforák, de ezek az „energiás szavak” nem dicsőségét hangsúlyozzák, hanem azt, hogy nemzetünk nem roppant össze sem a tatárjárás, sem törökdúlás, de még a belviszályok idején sem:

„Nyolc századoknak vérzivatarjai közt/ Rongált Budának  tornyai állnak”- nem ronthatott el téged, nem fojthatott, vad tatár kán xerxesi tábora, töröknek napkeletet leverő hatalma.- A szent rokonvérbe feresztő visszavonás (belviszály) tüze között megálltál”

Szerkezetileg a mű tengelyén helyezkedik el a központi gondolat: a megmaradás egyetlen oka, lehetősége a tiszta erkölcs.

Így minden ország támasza, talpköveA tiszta erkölcs, mely ha megvész:Róma ledűl, s rabigába görbed.

A belső hanyatlás láthatatlan, ám végérvényesen minden elpusztító erejére a 18. századi magyar költészet ismert metaforáját alkalmazza:

„a kevély tölgy, melyet éjszakiSzélvész le nem dönt, benne termőFérgek erős gyökerit megőrlik,S egy gyenge széltől földre teríttetik.”(a kép Baróti Szabó Dávid: Egy ledőlt diófához c. ódájából ered)

A jelen magyarságával azonosulni képtelen: harmadik személyűvé válik a korábbi második személy: „Mi a magyar most- Rút sybarita váz (kísértet)A nemzet őrlelkét tapodja, /Gyermeki báb puha szíve tárgya”Ismét felvillannak a múlt dicsőségének képei, de csak azért, hogy a jelen hitványságát az összehasonlítással tegyék még egyértelműbbé: „más magyar kar mennyköve villogott, más néppel ontott bajnoki vért…”

A befejezés könyörtelen, végső, sorsszerű elbukás:„ Forgó viszontság járma alatt nyögünk-Felforgat a nagy századok érckezeMindent: ledűlt már a nemes Ilion…”Hatása: Kölcsey: Himnusz, Zrínyi dala, Zrínyi második éneke, Vörösmarty képei  A magyarokhoz II.sok vonásában hasonló: alkaioszi versforma, energiás képek, romantikus pátosz- ám itt a bizakodás, a remény fogalmazódik meg. Klasszikus kiegyensúlyozottság tükröződik a szimmetrikus szerkezet harmóniáján is: az első 3 strófa a világot megváltoztató eseményeket, a történelem viharzását festi.? Forr a világ, bús tengere, ó magyar”+kora nagy eseményinek helyszíneit antik nevükön jegyzi, érzékeltetve ezzel az időtlenséget (Haemusok, Baktra)A mű másik része, szintén 3 versszak a magyarsághoz szól. Megjelenik az antik irodalomból ismert állam-hajó metafora mellett a bölcs, igazságos, jó uralkodó római alakja (Titus –itt I. Ferenccel azonosul) . Az ezer veszély közt lebegő hajó képe azonban nem a pusztulást vizionálja, hanem a bátor hitet erősíti meg. „Nem félek,… Bátran vigyázom”Ennek a hitnek az alapja a belső erőbe vetett bizalom:„Nem sokaság, hanem / Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat”A sokaság és a szabad nép fogalmainak éles szétválasztása a reformkor irodalmában jelenik meg majd. Éppen a Berzsenyit bíráló Kölcsey írja a Parainesisben:

„ Jól megértsd, nemzet és sokaság egymástól különböznek. Amaz együvé állott egész…, van állandó pályaköre, emennek kimért utai nincsenek”.(Kodály Zoltán 1936-ban zenésítette meg, kórusművet írt belőle)  Osztályrészem c. ódája a költészet erejébe vetett hitet szólítja meg.Látszólag békés, boldog reményben zárja le ifjúságának viharos éveit: „Béke már részem.Lekötöm hajómat /Semmi tündérkép soha fel nem oldja” (itt is a horatiusi kép a Licinius Murénához írt carmenből: hajó-életút metafora.Ám a számvetésbe a bizonytalanság hangjai szűrődnek: Bár nem oly gazdag mezeim határa- mégis nyugalommal tekint arra, ami számára adatott: „Van kies szőlőm, van arany kalásszal / Biztató földem: szeretett Szabadság /Lakja hajlékom. Kegyes istenimtől /Kérjek-e többet?”(~ Kosztolányi: Boldog, szomorú dal „Van kenyerem, borom is van…”)„Arany szavakkal eltakart elégedetlenséget’ érez a későbbi költő, Nemes Nagy Ágnes is.Valóban nem a boldog megelégedettség verse ez, hiszen a befejezésben”vadon táj él, Grönland örökös hava, a forró szerecsen homok”metaforái kapcsolódnak a jövő képéhez.Mindenre csak egy valami nyújthat vigaszt, biztonságot,: a költészet,a művészet: „Csak te légy velem, te szelíd Camoena!”  Ez az óda már az elégiák rezignáltságát idézi. Berzsenyi e másik, általa kedvelt műfajhoz akkor fordul, amikor mulandóság, elmúlás, otthontalanság fájdalmára keres vigaszt versiben. Maga nem nevezte őket elégiáknak, hiszen nem a disztichont választotta versformának. A Búcsúzás Kelemen-Aljától és A közelítő tél időmértékes verselésű, ám a Levéltöredék… rímes, ütemhangsúlyos vers.

A közelítő tél a magyar költészet egyik alapművévé vált: képei, ábrázolásmódja, érzés- és gondolatvilága későbbi nagy versekben újra meg újra megjelenik.

Petőfi: szeptember végén, Babits: Ősz és tavasz között

Hangulatteremtő erejét, a kép (pictura) által megvilágított gondolati tartalom (sententia) finom vonalú ívét már a kényes ízlésű Kazinczy is értékelte, pedig ő Berzsenyit elsősorban ódaköltészetre buzdította. (tőle származik a cím is, a B. által megjelölt Ősz helyett)(elképzelhető, hogy hatott a költőre a korabeli egyházi énekkultúra is: a későbarokk református lekész-költő , Szőnyi Benjámin hasonló témájú verse ismert ének volt a 18. század végén is, Az én időm, mint a szép nyár, gyorsan elszáll kezdetű ének.Érdemes megfigyelni azonban, hogy B. műve mennyivel egységesebb, biztosabb vonalvezetésű!)

Három- három aszklépiádészi versszak építi fel az elégiát. Az első 3 a természet ábrázolása. A negatív festés  kettős hatását )nincs rózsás labyrinth, nincs már symphonia) erősítik az akusztikai eszközök : az „r” hangok (hervad, borong, durva, gerezd- Tarlott bokrai között sárga levél zörög) az őszi levelek zörgését idézik.Az ősz látványa felidézi az elmúlás gondolatát: „Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül / S minden műve tűnő szárnya körül lebeg!/ Minden csak jelenés, minden az ég alatt /Mint kis nefelejcs, enyész.” Az általános képet (az idő elszáll) a „szárnyas” jelzővel összekapcsolva, s a metaforát tovább építve „tűnő szárny, lebeg minden” teszi rendkívül széppé, eredetivé.A nagy általános érvényű gondolatot pedig a „Minden csak jelenés, minden az ég alatt /Mint, a kis nefelejcs” hasonlata tudja minden parányi, földi lény elmúlásához kötni.Éppen ez ad teret a személyes panasz számára is. Az elmúló ifjúságra vonatkozó természeti képek, metonímiák, a (szép tavasz, nektár, zsenge kikelet, koszorúm bimbaja) visszautalnak az indító, késő őszi táj rajzára. Ezáltal érzékelhetjük, hogy ott sem csupán valóságos, hanem lelki tájról is szól ez a leírás.  

2009. jún. 18. 21:13 - írta tetel09

13. Örkény István és a groteszk

Művei:  

Kisregények: Macskajáték, Tóték, Rózsakiállítás, Forgatókönyv

Drámák: Tóték, Pisti a vérzivatarban, Vérrokonok, Kulcskeresők

l    A kisregényeken kívül még hagyományos értelemben vett novellákat is írt, és egy új műfajt teremt: ezek az egypercesek novellák.

Örkény műveit 3 jellemző esztétikai minőség jellemzi: a humor, a komikum; a groteszk és az abszurdGroteszk:  - a nevetséges és az ijesztően torz, furcsa, félelmetes egyesítése      - groteszk lehet egy figura, egy jelenség, egy helyzet      - a groteszk mélyén mindig kritika áll

Abszurd:  - képtelen, lehetetlen, meghökkentően szokatlan helyzet

       
A groteszk esztétikai minőség, mely egyúttal világ- és emberszemléletet is jelent. A romantika fedezi fel magának összefüggésben a középkorkultusszal. Victor Hugo, aki A párizsi Notre Dame című regényének főalakját, Quasimodot ennek jegyében alkotta. Meghatározó a groteszk Gogol művészetében is; a Köpönyeget értelmezve Borisz Eichenbaum azt állítja, hogy a groteszk fordított értékrendű világ, melyben nem érvényesek a valóság törvényei. A groteszk tehát egymásnak ellentmondó esztétikai minőségek egymás mellé rendelése, és éppen ez az egymásnak való ellentmondás képes kifejezni a XX. Század emberének zaklatott világát. 
 
…  A műfaji elnevezés Örkény leleménye, de maga a rövid vagy minimálpróza a XX. századi irodalom népszerű műfaja. Az írások rövidségét Örkény –kellő öniróniával- irodalomszociológiai okokkal magyarázza a Használati utasítás című egypercesében (fölgyorsult a világ; az embereknek nincs idejük olvasni; a rövid történetet szinte minden szituációban fogyasztani lehet). Az írások rövidsége viszont nem mondhat ellent a műben megteremtett világ teljességének, ezért Örkény egyenletet állít fel az egypercesek kapcsán: a közlés minimuma áll az egyik oldalon, az olvasói aktivitás és képzelet maximuma a másikon. 
 
A művek meghatározó esztétikai kategóriája, lét- és emberszemlélete a groteszk. Önértelmezésében (Arról, hogy mi a groteszk) a hétköznapi, a megszokott nézőpont megváltoztatását hangsúlyozza, melynek révén a világ jelenségei, az emberi magatartásformák új arcukat mutatják, egyszerre láttatva ily módon a dolgok színét és fonákját. Pont helyett mindig kérdőjelet tesz, tehát nem lezár, befejez, hanem utat nyit, elindít." 
 
Az írások rövidsége megköveteli a rendkívüli tömörítést, azt, hogy az archetipikus léthelyzetekben mutassák be a XX. század emberének problémáit, elsősorban elidegenedést, ember és történelem viszonyt, a mindennapi kommunikáció elsivárosodását. A még korai, ezért viszonylag hosszabb terjedelmű A sátán Füreden a paradicsomi megkísértés modern környezetbe helyezett változata, a kisember biztonságot nyújtó értékrendjének megingathatóságát, viszonylagosságát mutatja meg. A Hogylétemről az emberi kommunikáció csődjének bravúros ábrázolása. A Ballada a költészet hatalmáról elégikus-ironikus válasz az irodalom lehetséges céljáról és feladatairól. Az Információ az elidegenedett világ és beszűkült emberi sors, a mindenkiben élő sorsértelmezői vágy megörökítése. A történelem borzalmait túlélni akaró ember képét rajzolja meg az Életben maradni. A Budapest minden katakrizmát (katasztrófát) túlélő pesti kisember rajza, mely egyperces egyúttal a Pisti a vérzivatarban című tragikomédia zárlatában is elhangzik.  

Egyperces novellák

l    a műfajt és a műfaji elnevezést is Örkény teremtette meg

l    az elnevezés a művek terjedelmére vonatkozik: egy perc alatt elolvashatók, terjedelmük néhány sortól 2-3 oldalig tarthat

l    az írói közlés a minimumra csökken, viszont a mű értelmezése az olvasótól a képzelet maximumát igényli

l    az egypercesek nem azért rövidek, mert kevés az írói mondanivaló, hanem mert kevés szóval is sokat akar mondani az író

l    lsd. Használati utasítás

l    Arról, hogy mi a groteszk

l    Az író a legképtelenebb történetet is tárgyilagos hangnemben mutatja be, és ettől válnak a novellák abszurddá, groteszkké. Lsd.: In memoriam dr. K.H.G.; Apróhirdetés; Budapest; Mi mindent kell tudni; Az élet értelme; Az autóvezető.

Tóték

l    1964-es kisregénye, drámai változata 1967-ből való, a Thália Színház adta elő átütő sikerrel

l    a groteszk látásmód és ábrázolásmód egyik legjobb példája

l    Örkény számára a II. vh. és a front, ill. a hadifogság sok élményadagot adott

l    Ennek a művének is az alapélménye a háború, annak deformáló hatását ragadja meg

l    A cselekmény rendkívül egyszerű:

l    14 nap a Mátrában a II. világháború ideje alatt

l    a fronton harcoló Tót Gyula parancsnokát, Varró őrnagyot a Tót család vendégül látja a mátraszentannai csöndes, jó levegőjű otthonában

l    az őrnagy elfogadta a Tót fiú ajánlatát, hogy itt a hegyi levegőn pihenje ki a frontszolgálat fáradalmait

l    a néhány nap alatt körülötte forog minden

l    a tiszt furcsa szokásai, hóbortjai, szeszélyei, kívánságai teljesen felborítják a család normális, kispolgári életét

l    a vendég kedvében akarnak járni mindenben, alkalmazkodnak, megalázkodnak a végtelenségig, csakhogy a fiuk parancsnokának kedvezzenek

l    azt hiszik, hogy fiukért hoznak áldozatot, így majd jobb helyzetbe kerülhet, vagy jobb elbánásban részesülhet fiuk a fronton

l    a történet valószerűen, a realitás talaján kezdődik, de egyre több képtelen helyzet, ötlet jelentkezik à elmegy a groteszk és az abszurd felé

l    Mi fokozza az egész helyzet abszurditását? (logikátlan, képtelen helyzetek)

l    a család nem tudja, amit az olvasó már tud: fiuk már rég halott, így a család áldozatvállalása, alkalmazkodása fölösleges, értelmetlen!

l    a család két nőtagja (anya és húg) a végsőkig alkalmazkodik; a családfő, Tót lázadozik (sikertelenül)

l    kénytelen elfogadni (a fiuk érdekében, felesége nyomására) pl. a megváltozott napirendet, azt, hogy délben reggeliznek, este ebédelnek

l    roggyantott térddel kénytelen járni, hogy ne érezze a vendég kis termete miatt kisebbrendűnek magát

l    kénytelen leszokni az ásítás, a nyújtózkodásról, sőt elvei ellenére kénytelen beszállni az őrült dobozolásba

l    kénytelen hülyét csinálni magából, amikor árnyékot ugrik át az őrnagy előtt, akit azt hiszi árok az

l    szájába veszi a zseblámpát, hogy nehogy ásítson

l    az őrnagy – miután kipihente magát – őrült tempójú dobozolásra kényszeríti a családot, nehogy a semmittevés unalmába merüljenek

l    az őrnagy aktív, cselekvő tevékenységre vágyik: erre a dobozolás a legalkalmasabb

l    az őrnagy meg van győződve arról, hogy ez jó, hasznos, értelmes dolog

l    a család teljesen kiszolgáltatott és megalázkodó lett

l    Tóték csak akkor lélegezhetnek fel, amikor a 2 hét eltelte után az őrnagy távozik

l    örömük azonban korai volt, mert az őrnagy visszajön: egy felrobbantott híd miatt nem közlekednek a szabadságos vonatok

l     megint kezdődne elölről az őrült dobozolás, a szeszélyeknek való megfelelés, de Tót egy alkalmas pillanatban egy hatalmas margóvágóval 4 egyforma darabra vágja Varró őrnagyot

l    à a megalázott ember így lázad fel

l    Jellemek (torz jellemek)

l    A kisregény középpontjában Varró őrnagy áll, körülötte forog az egész Tót család + vannak epizódszereplők (a plébános + a postás, akinek különösen fontos a szerepe a történetben, hiszen ő nem kézbesíti a Tót fiú haláláról értesítő sürgönyt)

l    Varró őrnagy:

l   őrült ember, szeszélyes, rögeszméi, mániái vannak; idegileg kimerült és minden idegesíti

l   fegyvere van, de nem használja, mégis veszélyessé válik: magatartásával teljesen rátelepszik Tótékra

l   alacsony termetű, kisebbségérzetét kárpótolja szeszélyeivel

l   beteg, eltorzult, deformálódott személyiség, akit képtelen alkalmazkodni a civil élethez

l   látszólag demokratikusan viselkedik (nem akar zavarni, olykor türelmes, hagy időt a többieknek, hogy belássák, neki van igaza)

l   önkényeskedik, zsarnok, és Tóték készek szolgai módon megalázkodni előtte

l   az őrnagy alakjában a háború tébolya jelenik meg, ő is a háború áldozata

l   alakja azt jelzi, hogy a háború szétrombolja az emberi személyiséget, lelket

l    Tót család:

l   Tót Lajos

l    eddig abszolút tekintélynek örvendett a faluban és a családban

l    a tűzoltó-parancsnoki egyenruha tekintélyt/hatalmat biztosított neki

l    eddig ő is zsarnokoskodott a család és a falu fölött (ha nem is úgy, mint Varró)

l    a fiuk érdekében kénytelen ő is engedelmeskedni, többször megalázkodni

l    lázadozik, megpróbálja visszaállítani a megszokott életrendjét

l    idétlen módon „menekül”, „szökik”, mert nem tud, nem mer szembeszállni az őrnaggyal (pl. ilyen menekülési kísérlete, amikor bebújik valami alá, csak hogy ne vegyék észre, máskor meg bezárkózik a budiba, s órákig trónol, hogy ne zaklassák)

l    csak a végső esetben lázad fel: lekaszabolja az őrnagyot

l    Értelmezések

l    Groteszk kép a háborús hátországról, a kisregény a háborús idők modellje

l    Milyen probléma áll a középpontban?

l   A hatalom és az áldozat viszonya körvonalazódik: a zsarnok, tébolyult hatalom és a szánalmas, kiszolgáltatott, megalázkodó kisember viszonya

l   Ez a viszonyrendszer megvalósulhat, érvényesülhet:

l    a történelmi szituációban (fasizmus, háború, személyi kultusz)

l    szűkebb, kisebb közösségben (család, munkahely, egyéb emberi kapcsolatok)

l    A regény a következőkre mutat rá: (kritika)

2.    Az eredetileg normális gondolkodású emberek, tömegek milyen buzgalommal, alázattal szolgálják ki a történelem agresszív erőit, a hatalomra került őrülteket

3.    Hogyan torzul el egy függő helyzetben, a félelem hatására az emberi jellem, hogyan omlik össze az egészséges személyiség

4.    Nevetséges, képtelen helyzetekben jelzi az író, milyen nevetséges és szánalmas az ember, amikor feladja önmagát

5.    Az elnyomott kisemberek szolgalelkűsége, gyávasága, alkalmazkodása hogyan erősíti a hatalmaskodó önkényt

2009. jún. 18. 21:05 - írta tetel09 Zrínyi Miklós(1626-1664)A Szigeti veszedelem 

A horvátországi Ozaly várában született nagybirtokos arisztokrata családban.

Habsburg-hű és mélyen vallásos,katolikus neveltetésben részesült.

A grazi jezsuiták iskolájában,majd a bécsi és a nagyszombati egyetemen tanult.

1645-ben kezdte írni a Szigeti veszedelem című híres eposzát.

1646-ban tábornokká,majd horvát bánná nevezték ki.

1663-ban megállítja a török előrenyomulást,1664-ben pedig a híres „téli hadjáratot” vezeti a Dunántúlon.

Mivel élete végén az udvari politika ellen szerevezkedett, valószínűleg ennek tudható be halála 1664-ben Csáktornyánál (ahol elvileg egy felbőszült vadkan áldozatául esett).Több művét jelenteti meg,mindagyiknek a központi témája a török elleni aktív védekezésre való felszólítás.(Tábori kis trackta,Az török áfium ellen való orvosság, Adriai tengernek Syrénája, Vitéz hadnagy...)

         1645-ben kezdi írni a Szigeti veszedelem című barokk eposzát, amely dédapjának, a szigetvári hősnek 1566-os várvédelmét dolgozza fel témaként, emellett pedig azért jelentős, mert az első magyar eposz. A költő a már legendássá vált várvédelmet a törökök és a magyarok,sőt a törökök és a keresztény Európa világméretű harcaként ábrázolja,s ezzel emeli a témát eposzi magaslatra

• eposz= az epikai műnembe tartozó,nagy terjedelmű elbeszélő költemény;rendkívüli képességekkel rendelkező hőse hatalmas tetteket visz véghez..
• Formai hagyományok: Megtartja a klasszikus eposzok több kötelező formai hagyományát,az ún. eposzi kellékeket:

- invokáció (a múzsa segítségül hívása)-a szigeti veszedelemben az író Szűz Máriát hívja segítségül-barokk...egyértelmű 1.ének

- propozíció (témamegjelölés)1.ének

- in medias rest (a dolgok közepébe vágni, tehát a hosszas bevezetés elhagyása)

- enumeráció (seregszemle)a magyar és török sereg bemutatása rögtön egymás utám következik,ami azért van ,hogy kiemelje a nagy erkölcsi eltéréseket :a török nyers erő- magyarok személyes, hívő, nemes viselkedése

- Deus ex machina (Isten a gépekben-csodás dolgok..)pl,:egy angyal téríti el Zrínyi feje fölül a halálos fegyvert

- epiteton ornans (állandó jelzők):vakmerő-horvát Zrínyi, Szigetnek Hektora(deli vid) Nagy Szulimán, dühös/vitéz Radivoj, szép Szigetvár

- diszítő jelzők

- epizódok

- hosszan kibontott hasonlatok

- toposzok pl. párviadalok,

• Barokk jelleg benne

- a monumentális kompozíció

-,,realisztikusan”,érzékletesen ábrázolt események misztikus,vallásos szférába helyezése

_a jellegzetes barokkos túlzások itt is megjelennek (nyilván nem a szigetvári csata döntötte el a keresztény európa sorsát)

-célzattal íródik (ezzel Zrínyi kora nemességét akarja összefogásra, és aktívabb török ellenes politikára szólítani)

- a hősiesség itt is domináns erény, de már a hős Krisztus bajnoka (Athleta Christi) ,nem a sors kiszemeltje.

- barokkos nagy kontrasztok pl. a szereplők jellemében (Szulimán-Zrínyi)

• Mintái: Zrínyi mintái általában

-klasszikus eposzok voltak. Ilyen pl. Tasso olasz nyelvű eposza, A megszabadított Jeruzsálem, vagy az Örjöngő Orlandó.

-a végvári költemények!!!!!(az alp kompozíció innen származik ,de a köztudatba ,irodalomba Zrínyi által kerül be.)

-magyar(Istvánffy Miklós, Zsámboki János, Forgách Ferenc)-horvát ny-eu-i történeti források

-magyar-horvát históriás énekek

• Szerkezete: a mű 1566 versszakból áll, ami a csata évszma.-

-1-6 vsz.Expozíció

-7-13 vsz Ostrom (itt sok az epizód-olyan része a műnek,aminek önmagában is cselekménye van,ha a műből kiemelnénk egyik sem csorbulna. Ilyenek a szerelmek (Delimán+Cumilla,a toposzként mindig visszatérő párviadalok(Deli Vid + Demirhám), a barátságok(JUranics+ Radivoj)

-14-15 vsz a Vereség, a történelmi hitelesség kedvéért

A csodálatos,mitológiai elemek főleg a keresztény vallásokból származnak,de bőven él antik mitológiai utalásokkal is a költő.

 

• Alapkoncepció:A protestáns prédikátoroktól eredő,majd a végvári hagyományban továbbélő gondolat, miszerint a bűneiért bünteti Isten a magyar népet, de emellett a védők az egész kereszténység védőbástyái is egyben. Ezért van, hogy a sziget védőkre nem jellemzőek az ország hibái, ők erkölcsileg tiszták, Isten az ő pártjukon áll.

 

A műről részletesebben: Isten a magyarokat katonai sikerekkel, egy csodálatos országgal („tejjel-mézzel folyó szép Pannóniában”), és jó királyokkal adományozta meg,de a magyarok „ennyi jókért” hálátlanok voltak,és elárulták az Urat.

Ezért Isten Mihály arkangyalt elküldi a pokolba,hogy egy haragos fúriával-Alectóval-gerjessze fel Szulimán szultánban a gyűlöletet a magyarok ellen.

Azonban az eposz hőse kivétel,ő Krisztus katonája,nem bűnös,emellett kitűnő hadvezér

- Fontos, hogy Szulejmánnal az erkölcsi emelkedésük épp ellentétes. Míg Szulimán a mű sorá egyre-egyre csúszik lefelé( eleinte ő is isten kiválasztottja, amjd megöleti saját fiát, saját érdemének tekinti sikereit, majd meghülyül.,,szenilis lesz”) addig Zrínyi egyre jobban emelkedik(egyre almélyültebba kapcsolata Istennel, alázatosabb, nem kegyetlen, tiszteli ellenfelét)ezáltal a szerző az emberi megbecsülést teljesen szétzúzza szulimán felé. Tehát értelmetlen a győzelme is.- 

A védősereg felkészül az ostromra,s Zrínyi szózatot intéz katonáihoz.

A szigetiek”nagy szűvel” várják az ellenséget,hiszen Szulimán serege hatalmas,azonban a magyar sereg a legkitűnőbb harcosokból áll (ezt az enumerációban írja le a szerző.)

A magyarok emellett erkölcsi tekintetben is túlszárnyalják a roppant török hadat.

Vállalják akár a hősi halált is, ezt esküvel is megerősítik: „mindenképpen emberek s vitézek” maradnak.

A rendkívül összefogott, és egységes magyar sereg eleinte előnyben van az óriási,és aljas indokból harcoló törökkel, azonban  lassan elvérzik a sereg,de a végsőkig kitart.

A lángoló várból kitörő Zrínyit „ötszáz halál követi”, Zrínyi pedig keresztény vértanúvá válik.

Így tehát a keresztény sereg bár veszített, de erkölcsi győzelmet aratott a török felett.

 

Az eposz célzata:

Saját korának szóló figyelmeztető felhívás: a vitézek erényeivel, erkölcsi fölényével, összefogással megmenthető az ország, ki lehet űzni a törököt.

 

2009. jún. 18. 20:50 - írta tetel09

A klasszicizmus és a szentimentalizmus költője, Csokonai Vitéz Mihály (1773-1805)

1.- Költészete általánosságban:

- Korának összes stílusirányzatát kipróbálta -> széles skálán mozog, kora nem igazán tudta befogadni: hánytatott művészi sors
- Sokoldalú: sok stílusirányzat, sok forma, sok műfaj, eredeti, fantáziadús művek
- A barokkból merít eredetileg, majd áttér a klasszicizmusra, de fellelhető később a rokokó és a rousseau-i szentimentalizmus

2.-Felvilágosodás és klasszicizmus:

- A felvilágosodás eszméje későn érkezik Magyarországra (1772: Bessenyei György: Ágis tragédiája: a magyar felvilágosodás kezdete)
- Kétféle verstípust tanítottak ekkoriban: pictura (term. képet, tájat, embereket ábrázol) ill. szentencia (valamiféle eszme versben való kifejtése) -> e/2 váltakozik a verseiben
- A klasszicizmus (=klasszikus, első osztályú) irányzata a XVII. században jelet meg, mintájává újra az ókori művek váltak

2.1- Az estve:
1-2. rész (piktúra): színhatások vizuális élménye, hanghatások zenei elemei
3. rész (átvezető): tájleíró-filozófiai
4. rész (szentencia)

·        társadalmi bajok okozója: a magántulajdon és a vagyoni egyenlőség

·        minden ember egyenlőnek született, „vissza a természetbe” (rousseau-i filozófia)5-6. rész (befejezés): rezignált sóhaj, ódai pátosz.

2.2- Konstancinápoly:
A vers Konstantinápolyról és az iszlámról szól, de csak látszólag, mivel Csokonainak csak ürügy arra, hogy a keresztény egyházat kritizálja (Voltaire valláskritikája)
utalás: „E másik Rómának”
Piktúrával indít:

·        távolról közelítő leírás

·        szakasz vége: „Nevével a bennek lakó Muhamednek”Szentencia

·        idősíkok (jelen, múlt, jövő)

·        vallási fanatizmus ostorozása: „denevér babona! bagoly vakbuzgóság!”

Egyházellnesség / érvek:

·        elveszi az embertől a pénzt: „Sok bolond kiadja utolsó fillérét”

·        tudatlanságban tartja az embert: „Az észt és a vírust hagyod csak kardéba.”

·        nincs szükség rá közvetítőként: „hogy paradicsomba és mennybe részt vegyen, / Szükség, hogy skeleton és zarándok legyen?”Utópisztikus látomás a boldog jövőről, amit a természettől vár Csokonai (Rousseau) 3. Rokokó:A kései barokkból leszakadó irányzat, díszítettség, elvész a monumentalitás, minden kicsi, apró; kecses, játékos rímek; mitológia, antik elemek gyakran előfordulnak; vidámság
boldogság<->szentimentalizmus
- Lilla- versek: szerelme, Vajda Julianna; férjhez adták, amíg ő állást keresett -> csalódás
Kezdetben ábrándozó költemények (plátói szerelem), később a beteljesedő szerelem ábrázolása 

3.1- Tartózkodó kérelem:

·        eredetileg nem Lillának írta (címe is más volt: Egy tulipánhoz)

 

·        a vers igazi mondanivalója, formai virtuozitásban, a szimultán verselésben rejlik

 

·        alap: gyakori metafora (toposz): a szerelem tűz

·        továbbfejleszti: tűz, éget, ezért csillapítani kell

·        orvosság: viszontszerelem 

4.- A rousseau-i szentimentalizmus:
- Lilla miatti szerelmi csalódás-> elégikus hangvétel, boldogtalanság, beletörődés, szomorúság, elégiák
- Magányosság kultuszának kialakulása

4.1- A reményhez:
- Érzelmi- gondolati tartalom ellentétben áll a könnyed ritmussal - érdekes hatás
- Tükrözhető versforma:

·        és 4. vsz.: tartalmi és érzelmi párhuzam;

·        és 3. vsz.: hangulati ellentét, éles kontraszt Szerkezet:

1.) definiálja és megszólítja a reményt, istenként tiszteli, de haragszik rá

2.) tavaszi virágoskerttel jellemzi életének bizakodó korszakát

3.) visszajárja fordítva az évszakmetaforákat: tavasz-télFájdalmas elégikus búcsú Lillától: „Kedv! Remények! Lillák! Isten véletek!”

4.2- A tihanyi Ekhóhoz:
-  Műfaja: elégia
- Megszólítja Ekhó istennőt: „Tihannak rijjadó leánya”
- Jellegzetes szentimentális vershelyzet: a halvány holdfénynél ül és sír.
- Általánosságban beszéli el élete kisiklását, számkivetettségének okát, megemlékezik Lilláról, aki „a reménynek / még egy élesztője volt”.
- Felül akar emelkedni a világon, Rousseau-hoz hasonlóan magányba akar vonulni: „Ember s polgár leszek” de ez csak vágy: számkivetett polgár soha nem lehet igazi polgár, Csokonai a magányban remélheti, hogy megközelítheti az általa elképzelt polgári létet
- A végén jóslat: a jövő majd felismeri benne előfutárát

5.- Dorottya (1799)

- Alcím: Furcsa vitézi versezet
- Komikus eposz: eposzi kellékek parodizálása (24 óra alatt játszódik,
4ének<->normál eposz
- Komoly társ. kritika

Csokonai Vitéz Mihály

(1773–1805)

 

A magyar felvilágosodás korának legnagyobb költője. Magas szinten összegzi korának minden jelentős irodalmi irányzatát és jelenségét, személyes mondanivalóját zseniális sokszínűséggel fejezi ki.

A Gyöngyösi-féle barokkos hagyományból indul el, a debreceni kollégium poétaosztályában a klasszicizmust is magába szívta. Ott él továbbá költészetében az olasz irodalomból ellesett rokokó a maga kecses, miniatűr formáival, sajátos örömkultuszával, könnyed játékaival; ennek egyik kiágazása az anakreóni dalok csoportja, melyek megéneklik a bort és a szerelmet. „Verseinek porcelános áttetszősége valahogy annál becsesebb, mert olyan súlyos, földízű magyar szavakból finomította őket…” (Szerb Antal). Hangot kap költészetében a szentimentalizmus is. Csokonai magyar Rousseau akart lenni, így is nevezték kortársai; ő is arra vágyott, hogy „ember és polgár” legyen. Verseinek fontos rétege még a diákos-népies költészet is. Ez a debreceni kollégium hagyomány, innen indult el később Arany János is.

            Csokonai a magyaros versütemben rejlő nagyszerű zenei és játékos lehetőségeket a tökéletességig fejlesztette, a magyaros formába az időmértéket is beolvasztotta.

            Ő volt az első költőnk, aki kizárólag a költészetből próbált megélni – sikertelenül. Ahogy színdarabjának alcímében maga is előre megfogalmazza: „Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon” (A méla Tempefői).

 Csokonai és a rokokó 

A hányatott sorsú, sokszor magányos költő felfokozott boldogságvágyát a versek egy csoportja a rokokóval fejezi ki, avatja esztétikai élménnyé. A bájos, idillikus hangulat, a miniatűr képek, a szimultán ritmus, a csilingelő rímjáték és a zeneiség egyéb eszközei jellemzőek ezekre a versekre. Gyakori motívum a virágok szépségében való gyönyörködés, az antik istenek szerepeltetése (főleg Ámor, Venus, Flóra, a gráciák). Csokonai számára a rokokó az életigenléssel egyenlő.

            Szerelmes verseinek egy része e stílusirányzat jegyében született. Nem tudjuk pontosan, kikhez írhatta korai szerelmes verseit (Laurát, Rózát emleget), de ezeket később átkölti Lilla nevére.

            Ilyen dal a Tartózkodó kérelem is (korábbi változata: Egy tulipánthoz). A miniatűr remekmű boldog, felhőtlen szerelmi érzést áraszt. Csupa játékos vidámság, táncos jókedv. A finom metaforák (pl. „hajnali tűz”) és a finomkodó szavak („ambrózia”, „ajakid”) rokokó bájt kölcsönöznek a szövegnek. Csokonai honosította meg a magyar költészetben az „ionicus a minore” (uu--/uu--) ritmusát, és ezt kétütemű hangsúlyozással párosította, így a két versritmus együttesen érvényesül. A zeneiséget növelik a tiszta rímek is.

            A rokokó stílus színesíti a görög Anakreón modorában írt költeményeit is, az „anakreóni dalokat” (huszonegy vers 1802-ből). Versformájuk a negyedfeles jambus, ún. „anakreóni” sorfaj. (u-/u-/u-/u) A boldogság című anakreóni dal (1797) is egy hosszabb leírásból és egy háromsoros tanulságból áll. A vers a boldogság pillanatának megragadásával indul, majd a boldogság forrásait, az érzéki és lelki öröm kellékeit sorolja fel. A virágok látványa, a friss jázmin illata, a nyáresti hűvös szellő susogása, a friss eper íze mind hozzájárul az idill hangulatához. A záró három sor két költői kérdéssel nyomatékosítja a már-már fokozhatatlan érzést. A válasz elmaradása mintegy megállítja az időt, a boldogság pillanatképe megmerevedik.

            Lilla (Vajda Julianna, Vajda Pál komáromi kereskedő lánya) néhány hónapra a szerelmével boldogságba ringatta Csokonait, elfeledtette csalódottságát, kitaszítottságát, kudarcait. Lilla elvesztése szétzúzta a költő ábrándjait, visszavetette a komor életbe. A Reményhez (1803) című vernek sajátos kontraszthatása van, mely a tartalom és a forma ellentétéből fakad. A megfogalmazott teljes lemondás ellentétben van a csengő-bongó rokokó formával, a művészi kifejezés mögött érezhető nemes emberi tartással. A vers megejtő szépsége, csilingelő verszenéje oldja is a kifejezett fájdalmat.

            A ritmus mindvégig trochaikus lejtésű, 5-6 szótagos sorok váltakoznak. A keresztrímek négysoronként alkotnak egységet. A jelenből a régmúltba, majd a közelmúltba lépünk, s visszatérünk a jelenbe. Maga a cím is egy megszemélyesített lelkiállapotot szólít meg. A Remény csak „égi tünemény”, csalfa és vak, mégis óriási hatalma van. A másdokk szakasz rokokó pompával a tavaszi virágoskert képét tárja elénk, az élet bizakodó korszakát jellemzik. Ezután a képsor a visszájára fordul, téli pusztulás és kietlenség kerekedik felül. A változást a hangszimbolika is kifejezi. A befejező versszak visszatér a kezdőképhez, így alakul ki a mű kerete. Ekkor hangzik el a búcsú – Lillától, a szerelemtől, a Reménytől.

 

A magány költője

Rövid életének utolsó éveiben a magány több költeményének áll a középpontjában. Emelkedett tónusban fordul A Magánossághoz (1798), de aztán a sorokon egyre inkább átüt a szomorúság, a panasz. Ódái elégiává alakulnak, a klasszicista hangvételt szentimentalizmus takarja el.

            A tihanyi Ekhóhoz (1803) első megfogalmazása még 1796 táján keletkezett, A füredi parton címmel. A költemény visszhangzó jellegét a vershangzás is kifejezi: az utolsó sor az előzőnek az ismétlődése. A költő a saját keserves sorsát állítja szembe a Füreden gondtalanul mulatozókéval. Panaszát Ekhó istennőnek mondja el – a visszhangot kapja válaszul. A párhuzam és az ellentét a versvilág fő jellemzője: a vigadozás képeivel szemben egyetlen sor sok mindent kifejez: „Addig én itt sírva sírok.” A tőismétlés régies-népies ízt is ad, meg is erősíti a jelentést. A szentimentalizmus stílusfordulatai korántsem pusztán átvett elemek, hanem őszinte és megszenvedett realitást fejeznek ki.

            Sajátos szóhasználattal teszi választékossá, nyomatékossá kifejezéseit: „Zordon erdők, durva bércek, szirtok” – „keblekből” – „magok”. Embertársairól panaszkodik, akik „csúfra emlegetnek Egy szegény boldogtalant.” A reményeitől megfosztott ember elpanaszolja élete kisiklását, költői pályájának zátonyra futását. A panaszáradat oka nem Lilla: a szerelmi csalódás csak az utolsó csepp volt, amely tudatosította veszteségeit. A kialakult zsarnoki szokáson megtörnek a legemberibb törekvések, behódolt Lilla is.

            A 7–11. strófában a magányba menekülés, a fájdalmas lemondás képei jelennek meg. „Erémi” (remetei”) szállást keres, barlangot, szent fedelet. Csokonai emberi és költői méltósága, öntudata jelentkezik abban, hogy magát Rousseau mellé helyezi, az ermenonville-i remetével érez sorsközösséget. Az „ember és polgár” szókapcsolat Csokonai ars poeticáját is jelenti, ugyanakkor személyes vágyát is a teljes életre. (A „polgár” a francia forradalom és jakobinus mozgalom szellemében a közéleti embert jelenti: az „ember”: aki igényt tart az egész világra, mohón tanul, sokoldalúan művelődik, közösségi és egyéni létében egyaránt megvívja harcait.)

            A megbántott költő az érdemeinek elismerését a „boldogabb időtől” várja. Az a biztos hit zárja ezt az elégikussá váló ódát, hogy a távoli jövő majd felismeri benne az előfutárát. A hangulati kettősséget bonyolultabb verszene, strófaszerkezet festi alá. Trochaikus lüktetésű 7–8–10 szótagos sorok váltakoznak, a 8-as sor kiemelkedik a többi közül. A rímképlet is váltást jelez: ababccdd.

            A magány állapota Csokonainál is (a költészet hagyományihoz igazodva) több jelentésű: nemcsak a „világ” nyüzsgésétől való elvonulást jelenti, hanem „bizonyos erkölcsi választást: a jobbak, a nemesebbek, az érzékenyebbek vonulnak el a zajtól, a könyökléstől, a bűntől: a ’magány’ fogalmának az európai kultúrában morális glóriája van…” (Nemes Nagy Ágnes). A preromantika a magány új felfedezését hozta magával.

            Csokonai A Magánossághoz c. verset Kisasszondon írta, Somogyban. Az óda közvetlen háttere egy tönkrement szerelem (itt kapott hírt Lilla házasságáról), és élethelyzete bizonytalansága (csak ideiglenes tanári megbízatást kap Csurgón). A megszemélyesített magány itt is „kedves istenasszony”, s a négyszeri megszólításban „áldott”-nak nevezi a költő. Megszólítással, kérelemmel fordul hozzá. A magány lakhelyének leírásakor Pazar bőségben villantja fel a romlatlan táj elbűvölő gyönyörűségeit. Csokonai nimfái „kákasátorokban” laknak, szemléletes a „szőke bikkfák” szótársítás is. A leírás mély filozófiai mondanivalóval telik meg: az élet igazi értékeit, szépségeit csak a bölcsek és a poéták veszik észre.

            Ellentétes jelentésű szakaszok következnek, majd a magány áldásait emeli ki a költő, a teremtő egyedüllétet, a költészet és a bölcsesség bölcsőjét. A semmiből világot teremtő szellemi erő felrajzolása Csokonai versében a későbbi romantikus életérzés megsejtése, korai felvillantása. A vers későbbi részében az istenasszony megérti a költőt, csendes nyugalmat és békét ajándékoz neki. A „büszke lelkek” sorsa azonban örökös nyugtalanság és félelem.

            Az igazi és legteljesebb Magánosság a költő számára a halál (10–11. szakasz). A megfáradt ember a végső magányt, az elmúlást óhajtja és sietteti.

            A verszene ebben a műben is egyedi és bravúros: 11 és 8 szótagos sorok váltakoznak, rímtechnikával is ezt hangsúlyozva: ababccdd.

           

Műfaji gazdagság Csokonai életművében 

Csokonainak az élete során egyetlen lírai kötetet sem sikerült kiadnia. Életében mindössze két könyve látott napvilágot. Kleist A tavasz című költeményének műfordítása (1802) és a Dorottya (1804). Versei ennek ellenére áttekinthetően derűsek, „a tiszta színekben még az ármányos szereplők is őriznek valami tündéri bájt” (Nemeskürty István).

            Lilla címmel dalait gyűjtötte össze egy kötetbe a halála előtt. Ezek a rokokó pasztellszíneit, zeneiségét, bámulatos könnyedségét viselik magukon, de a végső dolgok ijesztő komorságát is érzékeltetni tudják. (Ebben Zseniális társa Mozartnak, nem véletlen, hogy lefordította A varázsfuvola szövegkönyvét, Boszorkánysíp címmel.) A Lilla-daloknak olykor a megejtő derű a varázsuk.

            Anakreóni dalai is képesek az egyszerű idill mögött mélyebb bölcsességet érzékeltetni, egy örökké visszautasított, zaklatott poéta belső hitből fakadó, harmonikus derűjét felvillantani. A boldogság című könnyed dalában kitalált helyzeteket rögzít, melyekről mégis elhisszük, hogy megtörtént események versbe foglalásai.

            A népdalokat is gyűjtő Csokonai írt olyan költeményeket is, amelyekben már a magyar parasztdalok nyelve, ízlése is jelen van. 1791-ben keletkezett az Estve jött a parancsolat…, a magyar műköltészet első népies helyzetdala. Később, 1802-ben átdolgozta, lerövidítette, és Szegény Zsuzsi a táborozáskor címen vált ismertté. A Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz kedélyes bordal. Az 1799-ben írt Jövendölés az első oskoláról a Somogyban című verse – melyben a népi vonás (nézőpont és stílus) a rokokó virtuozitással keveredik – gondolati költemény. Benne Csokonai a tehetséges parasztgyerekek elkallódása miatt aggódik, de itt is hangot kap a remény: ez a vidék még „új Helikon” lehet. E műveivel a költő Petőfi felé egyengeti az utat.

            A korábbi „pictura” és „sententia” műfajok vegyítéséből nő ki a 90-es évek első felének néhány filozófiai költeménye. A fennkölt, ódai vagy elégikus hangulatú leírásai egészülnek ki bennük elmélkedő, vitázó eszmefuttatásokkal. Az estve és a Konstancinápoly a felvilágosodás eszméinek tömör foglalatai.

            A 90-es évek derekától egyre gyakoribb versélménye a magány, ódai indítású elégiák sorát írja: A tihanyi ekhóhöz (1803), A Magánossághoz (1798) stb. lírájának legszebb darabjai közé tartoznak.

            Magányérzete a Lilla-szerelem után tetőzik. A Lilla-ciklus harmadik könyvében a végére helyezte a poétai románc lezárásaként A reményhez írott költeményét (átmeneti műfaj: elégia, ódai és dalszerű elemekkel). Itt is érezhetjük a kialakulóban lévő romantika műfaji határokat feszegető hatását.

            Az ógörög vígeposz szabad átköltése a Békaegérharc (1792); ebben az antik elemeket diákos és népies mozzanatokkal keveri, így ér el parodisztikus hatást. 1799-ben, somogyi tartózkodása idején írta meg a Dorottya vagyis a dámák diadala a Fársángon című komikus eposzát. Négy „könyvből”, azaz énekből áll, s ezek a napszakokat követik. Kisszerű, nevetséges történet játszódik le a hősköltemények modorában: egy vénlány házasodási kísérlete.

            1795 után Csokonai a múlt felé fordult, Árpádiász címen eposzt kezdett írni. 51 sort megírt, aztán abbahagyta, élete vége felé folytatta – de egy sor sem maradt ránk.

            Néhány színművét a diákjainak írta, ők is adták elő. Életszerűek, kitűnő korábrázolások. A költő a nemesi világot alulról szemléli, mintegy kiállítási tárgyként, s mégis „a humor fakasztotta rokonszenvvel és emberi derűvel” (Nemeskürty). Időrendben az első A méla Tempefői (még 1793-ból), a második a Gerson (1795), a harmadik a Cultura (1799), végül az Özvegy Karnyóné s két szeleburdiak (1799).

            Említsük meg prózai művei közül A csókok címűt. Érzelmes, preromantikus írás, a legutolsó, töredékben maradt műve.

 Időrendi vázlat 

1773. nov. 17-én született Debrecenben. Apja Cs. József, anyja diószegi Sára

1780 – a debreceni református Kollégium tanulója

1791 – Békaegérharc

1792 – elküldi verseit Kazinczy Ferencnek, levelezni kezdenek.

1794 – pásztorregényt ír A csókok címmel, szerelemes verseket Rozáliához (feltehetőleg Földi Jánosnéhoz). Diákkori leíró verseit (köztük Az estvét és a Konstancinápolyt) filozófiai költeménnyé dolgozza át

1795 – húsvétkor Kiskunhalasra megy legációba (kiküldetés ünnepekre) – Budán szemtanúja Martinovicsék kivégzésének, ezért kizárják a kollégiumból

1795–96 – Sárospatakon jogot tanul

1796 – Balatonfüreden, Pálóczi Horváth Ádámnál megírja A tihanyi Ekhóhoz első változatáát, A füredi parton címmel. Ősszel Pozsonyban kiadja a Diétai Magyar Múzsa c. verses újságját

1797 – Komáromban megismerkedik Vajda Juliannával, Lillával (Lévai István kereskedő későbbi feleségével)

1798 – Festetics Györgynél tanári állásra ajánlkozik a keszthelyi Georgikonba, de a gróf elutasítja. – Megírja a Dorottyát

1799–1800 – Csurgón a gimnázium helyettes tanára. A Cultura és az Özvegy Karnyóné keletkezése

1802 – Komáromban nyomtatni kezdi Kleist A tavasz c. művének fordítását. Tűzvész Debrecenben, leég a házuk

1804 – Nagyváradon gróf Rhédey Lajosné temetésén felolvassa nagy filozófiai költeményét, a Halotti verseket (A lélek halhatatlanságára). A hűvös időben tüdőgyulladást kap

1805. jan. 28-án Debrecenben halt meg. 

           

 

2009. jún. 17. 21:12 - írta tetel09

A reneszánsz jellemző vonásai Shakespeare egy szabadon választott művében

1. A reneszánsz és jellemző vonásai:

A reneszánsz (franciául „renaissance" újjászületés ) a XIV-XVI századot felölelő európai kultúrtörténeti korszak neve, mely az antik kultúra újjászületésére utal. Vasari olasz művészet­történész használja először ezt a kifejezést a korstílus megnevezésére.

Kiindulópontja Firenze, mely a Medici család uralkodása alatt legelsőként vált önálló városköz­társasággá, majd a kereskedelem és a kézműipar fejlődésével több olasz városállamban is megerő­södött a polgárság, mely új sajátos életforma és világszemlélet kialakulásához vezetett.

Eszmerendszerére jellemző:

-a kultúra elvilágiasodása, a földi élet élvezete, a boldogság keresése – újra felfedezik az emberi érzések, a szerelem, az emberi test és a természet szépségét

-fontosak lesznek az emberi kapcsolatok : a barátság, a család és a haza is

-megnő a szellem és a művészet tisztelete, a racionalitás és a szépségkultusz egymás mellett virágzik-felértékelődik az egyéniség, az indivíduum, ki egyéni céljait követi , nagyra törő, nem egyszer gátlástalan , végletes szenvedélyek uralják, az embert önértékeinek tudata vezérli, önrendelkezési és cselekvési szabadsághoz jutMindezen életelvek megtalálhatók már az antik kultúrában, melynek felelevenítésére újraértékelésére törekedtek - fontossá vált a klasszikus műveltség.

-A kutató , felfedező szenvedély, a tudós magatartása vezetett a tengeri felfedezéshez , az anatómia, a boncolás gyakorlata az orvostudomány fejlődéséhez , a csillagászat terén Kopernikusz , Kepler, Galilei neve méltók említésre.

- Megnő a hírnév vonzereje, az irodalmi alkotók a görög-római klasszikusokra utalnak műveikben -Erre a korszakra tehető a nemzeti nyelvek megjelenése a tudomány, ill. a művészetek terén. Miután Gutenberg feltalálta a könyvnyomtatást , megnyílt az út a kultúra és az irodalom nagyobb méretű terjedésére. Luther, Galilei, Descartes már anyanyelvén szólt híveihez olvasóihoz.A reneszánsz ideológia vezéreszméje az emberközpontúság, humanizmus (latinul:humanitas) lett, mely nem azonos a szó mai jótékonyságra utaló jelentésével. Akkoriban ez a műveltséget tekintette az emberi minőség fokmérőjének. A latin nyelvű írások az ókeresztény írások és a Biblia tudós vizsgálata vezetett az újraértékelő és megtisztító törekvésekhez a vallási élet során is. Az így keletkezett vallásújító mozgalom a reformáció.

2. William Shakespeare pályaképe a reneszánsz Anglia tükrében

Élete:

William Shakespeare 1564-ben született Stratford-upon-Avon-ban, a nemesi származású Mary Arden és a kesztyűkészítő, majd vegyeskereskedésből élő John Shakespeare nyolc gyermekének egyikeként.Apja nagy gonddal taníttatta, de arra nem volt pénze, hogy egyetemre küldje.

18 éves korában nőül vette a nála 8 évvel idősebb Ann Hathawayt, három gyermekük született.

Talán a megélhetési gondok , talán azért, mert vadorzáson érték , késztette arra, hogy 5 évi otthon töltött év után csatlakozzon egy vándorló társulathoz, mely a drámaélet központjába, Londonba tartott. Ott először színészként , majd színpadi szerzőként tevékenykedett. 3 évvel Londonba érkezése után Titus Andronicus c. darabjával átütő sikert aratott. A Globe Színház építésében már tőkepénzesként is részt vállalt. Telkeket és házat vesz Stratfordban, apjának nemességet vásárolt.A Globe Színház 1613-ban történt leégése után visszavonult Stratfordba.1616-ban érte a halál.

Művei:

37 színművet, 154 szonettet és 2 elbeszélő költeményt írt.

Műveinek többféle felosztása létezik:

1594-ig a kísérletezés korszaka

1595-1600 között írja királydrámáit:II. Richard, III Richard , IV-VIII Henrik vígjátékai: Makrancos hölgy , Sok hűhó semmiért,Szentivánéji álom, Vízkereszt vagy amit akartok  

1601-1608 tragédiák kora: Hamlet, Othello, Lear király, Rómeó és Júlia.

1608-1611 regényes színművek: Vihar, Téli rege

Nevéhez fűződik a Shakespeare-i szonett, mely tagolatlan, 14 sorból álló költemény, rímképlete ABABCDCDEFEFGG, az utolsó két sor a couplet , az összefoglalás.

Leghíresebb a LXXV., mely a szerelmi érzés teljes bemutatása.

3. A színjátszás Shakespeare korában

I. Erzsébet uralkodásának kora az az időszak , mikor Anglia európai politikai és kereskedelmi nagyhatalommá vált. Az ipar és kereskedelem fejlődése átalakította a társadalmat, a kialakult polgárság nem került szembe az előjogait féltő nemességgel.

A szilárd politikai rend kedvezett a művészetek , a színjátszás fellendülésének is, bár a korabeli színtársulatok csak a városfalakon kívül építhettek fel 6 vagy 8 szögű színházakat, ahol a színpad kötényszerűen benyúlt az álló közönség közé. Középen a függönnyel zárt helyiségben játszottak a szoba, illetve a börtönjeleneteket, míg az előtérben a szabadtéri jelenetek kerültek a színpadra. A szoba fölött ácsolt torony magaslott az erkély vagy várjelenetek színhelyéül. A színpad fedett volt, az égi jelenetek színhelye, a süllyesztő pedig a pokolbeli hely volt. A fedetlen földszinti nézőtéren álltak a 2 pennyt fizetők, a gazdagabb nézők a körben elhelyezkedő emeleti nézőtéren ültek.

A darabok délután 2 órától kezdődtek és 4-5 órán át szünet nélkül folytak. Díszletek nem lévén a darab adott útbaigazítást a helyszínről és egyéb változásokról. A női szerepeket serdülő fiúk játszották, hiszen a kor erkölcsei szerint nem lett volna illő nőnek színpadra lépnie.

A névtelenség homályából előlépő színpadi szerzők darabjaikat megélhetési forrásként, egymással a hírnévért is versengve írtak. A közönség különböző társadalmi rétegeinek is eleget kívántak tenni.

4. A reneszánsz jellemző vonásai Shakespeare Rómeó és Júlia c. drámájában. 

1.) A mű 1594-95 között keletkezett, s témája már nem a vallásos ismeretterjesztés volt, mint a középkori misztérium-drámákban, hanem az emberi érzések közül a szerelem áll a mű középpontjában, a reneszánsz által felfedezett és hirdetett testi-lelki viszony. Új elem, hogy itt hitvesi szerelemről és boldogságkeresésről van szó, ami a középkorban addig ismeretlen volt, hisz a házasságkötés a családok közötti megegyezésen alapult.A fiatalok szembekerülnek a régi erkölcsökkel, önkéntelenül is a reneszánsz jellegű szabadságvágy hordozói, hősei lesznek.

2.) Így jutunk el az egyén, az individuum személyes választási szabadságának bemutatásáig; mely ellentétben áll a középkori erkölcsi felfogás korlátaival. Ez adja a dráma feszültségét és alapkonfliktusát.

3.) Az alkotás három nap alatt egy emberéletnyi tapasztalatot megélő fiatal szerelmespár történetét mutatja be két ellenségeskedő család küzdelmén keresztül, melyben a pár tagjai a két egymással szemben álló család sarjai. Ebből következik a mű tragikus kimenetele.A viszály nevetséges ábrázolása realista (a két szolga , majd a két hálóruhás családfő csetepatéja a darab elején), mely szintén a reneszánsz sajátja.

4.) A műben az emberellenes hagyomány és az egészséges lázadás csap össze úgy, ahogyan azt az ókori tragédiákban is tapasztalhattuk. A hősök itt is elbuknak.A mű szerkezete:

Expozíció: Rómeó el akarja felejteni szerelmét, Rózát

Bonyodalom: Rómeó és Júlia találkoznak a bálon

Cselekmény kibontakozása: házasságot kötnek , újra fellángol a viszály a két család között

Tetőpont: Rómeó megöli Tybaltot párbajban, ezért Verona hercege száműzi .

A megoldást késlelteti Lőrinc barát levele, Júlia tetszhalála

Megoldás: A két fiatal halála, a két család megbékélése.

5.) A darabban fontos szerepet játszanak a véletlenek, melyek már sorsszerűen a tragikus végkifejlet felé sodorják az eseményeket.

-Rómeó véletlenül értesül a bálról, mivel Capulet szolgája nem tud olvasni, és őt kéri meg , hogy olvassa fel neki a meghívottak névsorát, melyen Rozália neve is szerepel, ki Capulet rokona. Így Rozália miatt megy a bálba és Júliára talál. "Vak volt szívem ; ellenség rabja lett!"

-Mercutio halála is a véletlennek köszönhető: ha Rómeó nem áll a vívók közé, hogy békét teremtsen , akkor -Tybalt kardját kivédhette volna Mercutio, de így halálos sebet kapott. Rómeó rákényszerül , hogy barátja halálát megbosszulja, mely Tybalt halálához vezet, a herceg száműzi Mantovába

.-A véletlen hiusítja meg Lőrinc barát tervét is. A pestis járvány miatti vesztegzár feltartja Lőrinc barát levelének hírvivőjét , így Rómeó nem értesül a tervről, csak Júlia halálhírére szökik vissza.

-Tragikus véletlen okozza a szerelmesek végső tragédiáját is. Júlia később ébred a tetszhalálból , Rómeó akkorra már felhajtotta a mérget.

6.) Reneszánsz vonás a műben a szerelem érzéki ábrázolása. Shakespeare természeti képeket is alkalmaz (például a 2. felvonás erkélyjelenete vagy a titkos esküvő utáni nászéjszaka leírása.)

7.) Az antik mitológia szereplői is helyet kapnak a darabban: Maab királynő,Zeusz, Vénusz, Héra, Dido, Ámor stb., mely a szerző és szereplői klasszikus műveltségére utal , mely a reneszánsszal összekapcsolódó humanista vonás . Jellemző még a drámára a párhuzamos szerkesztési mód , mely a régi és az új erkölcsi rend ütköztetésére szolgál.

8.) Előkerül a műben a reneszánsz természetfilozófia, melyet Lőrinc barát képvisel. Jól ismeri a természeti törvényeket , s ennek alapján vélekedik az erkölcsről is. Rámutat az emberi lélekben és a természeti erőkben lakó kettősségre. Dualista gondolkodásmódjával a reneszánsz azon elvének képviselője, mely szerint a természet mindent kiegyenlít, harmóniát , békét teremt.

„ E kis virágszál gyenge levele /Méreggel és balzsammal van tele"

„Két ellenséges király táboroz, /Emberben, fűben a Jó és a Rossz."

Az alkotás reneszánszjellemzői közé tartozik még a tragikum megoldásának módja: a természet­tudományok segítségével létrehozott méreg (Rómeóé) és a tetszhalált okozó szer (Júliáé).

9.) Újdonság a drámában , hogy szakít az arisztotelészi hármas egység elvével, sokkal lazább és kötetlenebb a szerkezete. Mivel a korabeli műveknek széles közönséget kellett kielégíteniük, ezért a legszélsőségesebb elemeket keverték egybe , a mesét a valósággal , a verset a prózával, a halálvágyat az élet örömeivel. A drámaírás közönségkiszolgáló iparággá vált. A Rómeó és Júliában is megjelenik a választékosság a költőiség, az erotikával telített, szójátékokkal sziporkázó beszéd, a véres, mozgalmas események és a filozofikus gondolatok leírása. A dráma mai felvonásait megelőző prológusokat a reneszánsz szonett formájában írta a szerző. Ez a forma érvényesül a lírai szerelmi monológokban is . Fontos elem,hogy a drámát Shakespeare anyanyelvén, azaz angolul írta az akkor elterjedt rímtelen ötöd-és hatodfeles jambusokból álló blank verse-ben.

10.)Szintén reneszánsz vonás a szereplők sokszínűsége és egyedisége.

Rómeót Rozália iránti viszonzatlan szerelme miatti borongós érzés (petrarkizmus) járja át, amikor megismerjük, ám ez csak egy reneszánsz póz, melyet az igazi szerelem elsöpör. Végletes érzelmek fűtik, csak egy darabig képes józan ésszel kerülni a viszályt, lelkiismeret-furdalása, szégyenérzete elragadja, s párbajban megöli Tybaltot, majd tettére rádöbbenve összeroppan. Száműzetésekor kétségbe esik. Végső cselekedeteit-visszatértét, öngyilkosságát-elszántság és a végletes nagy szenvedély okozta indulat vezérli. 

Júlia Rómeóhoz hasonlóan szintén az új erkölcsi felfogás képviselője, aki szabadságvágyát követve maga választ párt magának, ezért hajlandó nagy árat fizetni. Fiatal, 14 éves, de sokkal érettebb, mint Rómeó. Kapcsolatuk sorsát is inkább ő irányítja . Amikor megtudja , hogy Rómeó egy Montague sarj, megdöbben, és kétségek gyötrik , melyeket legyőz. Júliát a szerelem érleli felnőtté. Racionális gondolkodása, mely ellenpontja Rómeó hevességének , már az erkélyjelenetben is kitűnik. Csupa praktikus kérdéssel bombázza Rómeót gyors, határozott, gyakorlatias: „Mikor lesz az esküvőnk?" „... a dajkát hánykor küldjem?" Tybalt halálakor csap benne össze a kétfajta hűség, azonban végül megtagadja családját, és férje, Rómeó mellé áll. Szerelméért mindent vállal, még a halált is.

Mercutio: A herceg nemes rokona, Rómeó barátja. Szellemes ember, aki józan ítéletű, de önfeláldozásban nem ismer mértéket. Végletes érzelmi kitörése okozta halálát is. Az ő halála váltja ki Tybalt megölését.

Dajka: az ő alakja oldja a mű feszültségét , nyers természetesség, naiv jókedv, szószátyárság jellemzi. Júlia érdekét kívánja szolgálni, amikor a szülőkkel szembeszáll a lány védelmében , vagy amikor a Parisszal való házasságra próbálja meg rávenni őt.                          

 Lőrinc barát alakja, csakúgy, mint a dajkáé, inkább vígjátékba illő. Tragédiában való szerepeltetésük új, realista vonás. Lőrinc barát szerzetes, a tudományos nézetek képviselője a műben, a természet titkait kutatja. Filozófiai tartalmú monológjaiból az akkori, már említett dualista felfogás kap hangot. Jó lélekismerő , megértő. Igyekszik segíteni a fiataloknak a régi feudális renddel szemben, de ahhoz már nem elég bátor , hogy Júlia apja elé álljon, és felfedje az igazságot. Azért segít a fiatalok házassági tervének megvalósításában, mert reméli , hogy a két ellenségeskedő család így végre összebékül. 

A herceg: Ő az , aki az összetűzések felett áll és igazságot tesz. Békét akar elérni, az emberi életet védi, de eszközei (erőszak) a középkorhoz kötöttek. Képes egyéni sérelmeit (Mercutio halála) a háttérbe szorítani a közösség érdekeiért, és önmagát is hibáztatja a történtekért. Alakja a reneszánsz drámákra jellemző, mellyel a művész célja , hogy az uralkodó jóindulatát elnyerje. A mű reneszánsz figurái után a középkori életeszményt vallók a következők:

Montague:  A család feje, Rómeó apja. Kevésbé ellenséges, mint riválisa, fia és felesége halála után ő nyújt békejobbot. 

Capulet: A másik család feje, veronai patrícius, Júlia apja. Elvben hajlik arra , hogy leánya szabad akaratából válasszon társat magának, Paris leánykérésekor így felel:"Elsősorban leányom dönt , nem én." Leányával szemben azonban már kegyetlen zsarnok, kitagadással fenyegeti, ha nem megy nőül a grófhoz. A vagyonszempontú érzelemmentes házasság híve, ahol a leánynak nincs beleszólása sorsa alakulásában. Leánya halálát is könnyedén fogadja.

Capuletné szintén csak kiárulni szeretné lányát, az ő felfogása is a középkori nézeteket tükrözi.

Tybalt: A Capulet családhoz tartozik, ő az egyedüli, aki az engesztelhetetlen dühöt képviseli, és szítja a családok között. A bosszúvágy középkori elvét képviseli, halála értelmetlen. A párbaj az önbíráskodás eszköze.

Paris: Nemes, a herceg rokona , aki feleségül kívánja venni Júliát, de ezt nem vele, hanem az apjával beszéli meg. Előkelő, vonzó, művelt de túl akaratos és nem egyenek, kivár, helyezkedik, az apjának akar tetszeni elsősorban, indítéka üzletszerű.

A művet Mészöly Dezső fordításából idéztem.(egyéb Shakespeare fordítók pl.: Arany János- Hamlet, dánkirályfi ‚Vörösmarty Mihály- Julius Caesar, Vörösmarty Mihály- Lear király, Szabó Lőrinc- Machbet

2009. jún. 17. 21:06 - írta tetel09

                             A lélektani próza nagymestere:

                             Kosztolányi Dezső(1885-1936)

 Életrajz:

Az 1885-ben (Szabadkán) született Kosztolányi Dezső a Nyugat első nemzedékéhez tartozik. Budapesten magyar-német szakos egyetemi hallgató, ill. filozófiát tanul Bécsben. Tanulmányait nem fejezi be. Több nyelven folyékonyan beszél. Feleségül veszi Harmos Ilonát (színésznő). Kezdetben lelkesedik a háborúért, de később rettegéssel tölti el. 1936-ban hal meg. 

Meghatározó lírai kötetei:

·        A szegény kisgyermek panaszai

·        A kis férfi panaszai

·        Számadás  

Édes Anna:

1926-ban írja meg. Kosztolányi saját emberi értékrendjét foglalja össze.

 Szerkezete:

1-5. fejezet: bemutatja a helyszínt

6. fejezet: Anna késleltetve jelenik meg

7-10. fejezet: Anna beilleszkedik a környezetbe

11-14. fejezet: Anna és Jancsi viszonya

15-18. fejezet: a menekülési lehetőség meghiúsulása

19-20. fejezet: ítélethozatal, befejezés 

A cselekmény a kommün bukásával kezdődik (1919. július 31.). Az első fejezetnek a cselekmény szempontjából nincsen jelentősége, csak azt szemlélteti, hogy K.-tól távol áll a politika; egyenlő távolságban tartja magát mind a bukott, mind a győztes rendszertől. Általános emberi kérdéseket fogalmaz meg, mint a kiszolgáltatottság, egymás iránti közömbösség és a szánalom teljes hiánya; mindezt az úr-szolga viszony eszközével mutatja be. 

A mű egy olyan történetet tartalmaz, amely bármikor megtörténhetett az akkori magyar társadalomban. A Vizy házaspár megkeseredett, rideg élete már az első fejezetben feltűnik. Vizyné beteges ragaszkodása a cselédekhez vakkár teszi, minduntalan a tökéletes cselédet keresi. Így Anna, aki előző helyén jól érezte magát, rögtön egy megalázó helyzetbe kerül Vizyéknél: a cselédkönyv adatainak tanulmányozása és a bizalmatlan Vizyné megjegyzései rabszolgavásárra emlékeztetnek.=> Annát  már akkor sem tekintették embernek. A lány csendességét, tűrőképességét kihasználva Vizyné úton-módon igyekszik próbára tenni a lányt (pénz, gyűrű „kint felejtve”). A „mintacseléd” híre gyorsan elterjed, a lány már valódi látványosságnak számít. 

Mindeközben a cselédlány képtelen a beilleszkedésre. Nyelvi kifejezőképesség híján az érzékszerveire hagyatkozik, főleg a szaglására: a zongorából áradó kámforszagtól rosszul van, nem tudja megszokni. Nincs hova menekülnie, nincs kivel beszélgetnie, teljesen magányos. Vizyné öncélú vágyai miatt Anna személyisége eltorzul; önbecsülését, önállóságát elveszti. Azonban nemcsak ő van kiszolgáltatva Vizyéknek, hanem Vizyék is neki (Vizyné hisztériája! Anna teljes magáramaradottsága). Ebben a kölcsönös függésben mindkettőjük személyisége torzul.

A szeretetre vágyó Annát Vizyné unokaöccse, Patikárius Jancsi is csak kihasználja, s mikor megkapja, félredobja, mint egy rongyot, mint egy élettelen tárgyat. Az egyetlen menekülési lehetőség Báthory úr, a kéményseprő házassági ajánlata, ám a Vizyné által gyakorolt lelki terror még ezt a tervet is meghiúsítja.

A cselekmény tetőpontja az estély, ahol Vizy Kornél államtitkári kinevezését ünneplik. Anna meglátja a Moviszternével flörtölő Jancsit, s a sok sérelmet ez a jelentéktelennek tűnő szerelmi csalódás tetézi be. Anna még aznap éjjel megöli gazdáit. Bár tettét másnap bevallja a rendőröknek, megindokolni nem tudja. A bíróságon még saját apja is ellene vall, egyedül Moviszter doktor érez vele együtt, de ő cselekvésképtelen.

A regény tanulsága, hogy a keresztény irgalom és szeretet a legfőbb érték. 

Beszélő nevek:

·        Édes Anna: KD. maga magyarázza meg! Nagyon segítőkész ösztönlény, érzelmileg könnyen zsarolható. Teljesen kihasználják fizikailag és lelkileg is. Anna ~anya, édesanya- lágy hangzású

·        Vizy Kornél / Angéla ~angyalósérült személyiség: előkelő nevek, melyekkel Anna nem tud mit kezdeni, a Kornél névtől kifejezetten irtózik.

·        Moviszter: ~ magiszter=> mester. Bölcs, öreg, köztiszteletben áll. Egy régi világ erényeit képviseli.

·        Patikárius Jancsi: gyógyszert hoz! – inkább a szerepe fontos => a gyilkosság felé taszítja Annát

·        Ficsor~ vicsor 

Anna és a gyerekek: 

·        Bandika: előző helyén rá kellett vigyáznia, nagyon szerette. Később visszament meglátogatni, de a kisfiú már nem emlékezett rá.

·        Vizy Piroska: Vizyné 6 évesen elhunyt kislánya. Azóta a cselédtartásnak él, férje elhidehül tőle, Anna leveri a kislány játékát, ami összetörik, Vizíné nagyon kiborul.

·        Anna saját gyermeke: Patikárius Jancsitól teherbe esik, Jancsi hoz neki egy gyógyszert, amitől elmegy a gyerek, viszont Annát nagyon megviseli fizikailag és lelkileg is.

·        Báthory kislánya: makacs, kissé neveletlen, de Annának szótfogad ó nem mehet oda végül.

2009. jún. 17. 21:01 - írta tetel09

A hidegháború 

Az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió feszült, de közvetlen fegyveres összecsapást kerülő szembenállása 1947 és 1991 között.

·         A kétpólusú világ létrejötte:

USA és SZU (szuperhatalmak) kiemelkedése; egymással gazdasági, politikai, ideológiai valamint hatalmi okokból szembenálló érdekszférák kialakítása (nyugati és keleti tömb); Truman-doktrína, Zsdanov-doktrína

·         Német kérdés:

1949-ben Németország négy megszállási övezetéből három (amerikai, brit, francia – nyugati) Német Szövetségi Köztársaság, egy (szovjet – keleti) Német Demokratikus Köztársaság jön létre, közepén Nyugat-Berlinnel (Berlin hasonló felosztása miatt). 1948-49-ben Sztálin blokád alá veszi a várost, de légi úton is ellátják. Milliók szöknek Berlinben Nyugatra, ezért 1961. augusztus 13-án a keletnémet hatóságok egy éjszaka alatt körbezárják Nyugat-Berlint a berlini fallal.

·         Katonai szövetségek:

NATO (Észak-atlanti Szerződés Szervezete): 1949. április 4., USA, Kanada, nyugati tömb európai államai. 1955-től NSZK is, ezért válaszul létrejön a:
Varsói Szerződés: keleti tömb országai között
1949: szovjet-kínai szövetség
1950-es évek: USA – dominó-elv

 

·         Kölcsönös elrettentés elve:
Több ezer nukleáris robbanófej új stratégiát követel:

o       az egyik fél támadásakor a másiknak percek alatt kell eldöntenie, ellentámadást indít-e (téves riasztás veszélye)

o       egy atomháború esetén a győztes fogalma értelmetlenné válik (nukleáris tél – emberiség teljes, vagy nagy részének pusztulása)

Idővel Nagy-Britannia, Franciaország és Kína is atomfegyverekhez jut.
1963: forródrót Washington és Moszkva között
1963: atomcsend szerződés
1968: atomsorompó szerződés (Kína és Franciaország nélkül)

·         Háborús konfliktusok:
1956: szuezi válság
1962: karibi válság

 

·         Háborúk:

Jellemző, hogy helyi konfliktusok esetén az egyik oldalon az egyik, a másik oldalon a másik szuperhatalom áll politikai, gazdasági és katonai támogatással.
1950-1953: koreai háború
1946-1975: vietnami háború

 

·         Enyhülés és reálpolitika:
Sztálin halála (1953); szovjet-kínai viszony romlása, amerikai-kínai kapcsolatok javulása (Mao és Nixon, /Kissinger/); NSZK és NDK 1972-ben elismeri egymást, gazdasági kapcsolat; SALT-1 (1972); Helsinki Záróokmány (1975)
Enyhülési folyamat megakasztása: szovjetek megjelenése egyes afrikai és ázsiai országban (1970-es évek); szovjet bevonulás Afganisztánba (1979); olimpiák bojkottjai

2009. jún. 16. 10:03 - írta tetel09

Petőfi tájköltészete 

 

(Szabadon választott vers alapján kell bemutatni >> A puszta, télen alapján mutatom be, de lehet mást is választani >> Az Alföld / Tisza /Kiskunság))

 

bevezetés: 1823-49 a két évszám :D

anyja: Hrúz Mária apja: Petrovics István >> szegény, paraszti származás

Kiskőrösön született, majd a család Kiskunfélegyházára költözött >>életét az alföldi légkör határozta meg >> téma a tájköltészethez >> saját élményeit és tapasztalatait fogalmazza bele verseibe

 

általánosságban:

• A romantikában szépséggé, élménnyé válik a táj a városiasodás és az ipari forradalom felerősödése miatt. Megfigyelhető, hogy a K-és Középeu-i költészetben elválaszthatatlan a természet és a haza szeretete. (Rousseau >> „Vissza a természethez!”)
• Petőfinél írói pályája kezdetén még a népiesség dominál >>ember és term. kapcsolatárol ír >> ’46-’49-ben már mélyebb mondanivaló van a verseiben
• Petőfi újat hozott a tájköltészetben, ugyanis nem követte kora romantikus hagyományait, amelyek a hegyvidékeket (pl. Kárpátok) választották témául >>Pet. Az Alföldről ír (bármilyen tájverset lehet sorolni példának)>> változott a tájeszmény >> ide be lehet mondani egy idézetet ami a memo is :

„Mit nekem te zordon Kárpátoknak

Fenyvesekkel vadregényes tája!

Tán csodállak, ámde nem szeretlek,

S képzetem hegyvölgyedet nem járja.

 

Lenn az alföld tengersík vidékin

Ott vagyok honn, ott az én világom;

Börtönből szabadult sas lelkem,

Ha a rónák végtelenjét látom.”

  

• Népiesség: népies motívumok használata, népies nyelv, a népies képeknek sokszor új tartalmat ad, népdal forma és népdali képek felhasználása

 

• Poeta natus >> nem tanult költő
• Jellemző a negatív tájfestés. (bár ez már Berzsenyinél is megjelent pl. A közelítő tél művében, azért újdonságnak számít)

 

A puszta, télen (10-es szövgyüjt 183.o)

 

Téma: alföld (mint mindig) az írásmódból nemcsak az alföld szeretete, hanem a hazaszeretet is kiolvasható.

1848. jan-ban írta Pesten >> többi művétől eltérően nem a közvetlen szemlélet volt az ihlet, hanem az emlékei >> egy téli du-t dolgoz fel

Megjelenik benne a tél toposz (a téli versek ált szomorúak de ez nem!)

Népies kezdés >> hej szócska

 

1-3. vsz-ban a téli természet jellegzetes vonásai jelennek meg

1.vsz: metaforákat hoz >> ősz= rossz gazda /tavasz és a nyár = jó, gyűjtögető gazda

2.vsz pontos leírásából látszik a táj pontos ismerete

Negatív tájfestés figyelhető meg végig a versben >> mindennek a hiánya >> nincsen juhnyáj, kolomp, pásztorlegény, dalos madár, üres a halászkunyhó és a csőszház, nincs senki a csárdában… (itt lehetne idézeteket sorolni) >> a költő érzékelteti a némaságot (2. vsz-tól) >> visszasóvárogja a múlt, a nyár értékeit, és szembeállítja azokat a tél, a jelen sivárságával, ezzel elégikus hangnemű lesz a vers.

3.vsz: felülről néz a nap >> a költő felülről közelíti a tájat, fentről szűkíti a teret (hasonlóan  Az Alföld c. versében is felülről kezd el közelíteni)

napot megszemélyesíti

 

4-6. vsz-ban az emberi élet színhelyei jelennek meg >> minden vontatott és üres, unalmas, visszafogott és lelassult élettevékenységeket ábrázol

4.vsz: negatív tájfest. folyt. egyetlen hang van csak >> vályú elé hajtott tinó bődülése

megjelenik a kint és a bent ellentéte >> az élettér a tél miatt beszűkült, de még az állatok is kinn akarnának lenni a szabadban >> bezártságérzetet alakít ki a költő

5.vsz: ember megjelenése >> mozdulatait külön sorba szedte Petőfi, ezzel is lassítva annak folyamatát

népies beszéd „ Megvágja nagyjábul; / S a csizmaszárábul…”

a folyamat leírásának pontosságából látszik, hogy jól ismeri a közeget

6.vsz: csárda elnéptelenedésének bemutatása >> üresség fokozása ismét negatív tájfestés

 

7.vsz: megint kifelé fordul, a term, felé, hiszen eddig bemutatta, hogy bent nem sok minden érdekes van >> innentől kezdve megszűnik a neg. tájfestés >> szelek bemutatása

8.vsz: betyár megjelenése az alkonyatban (betyár a törvényen kívüli ember) a farkas és holló megjelenése tragikumot jelez (betyárt felfalja a farkas meg a holló?) >> komor hangulat

9.vsz-ban a Petőfi más verseiben is megfigyelhető mondanivaló burkoltan jelenik meg >> uccsó vsz látomásszerű (a látomásosság is jell. rá) A kiűzött király véres koronájánka lehullása megfelel Petőfi ekkori politikai elképzeléseinek, hiszen 1846 óta a világforradalom várásának izgalmában élt >> Habsburg ház ellenessége derül ki

 

strófaszerk: négyütemű 12-es variációjából jön létre >>a hat sor közül a 3. és 4. csupán fél sor >> ezek élénkséget visznek a lassúbb 12-ek közé

rím:páros

 

2009. jún. 16. 10:02 - írta tetel09

Babits Mihály pályájának költői stációi 

 

Költő, író, műfordító, irodalomtörténész, a XX. Század eleji magyar lírairodalom jelentős alakja, a Nyugat főszerkesztője 1929-től haláláig, a Baumgarten alapítvány kurátora, ezzel a magyar irodalom egyik legfontosabb alakja.

Költészete évtizedeken keresztül a magyar líra élvonalában állt, értelmi gazdagság, csiszolt verskultúra jellemzi.

 

Korai éveire az erkölcsi felelősségtől át nem hatott munkák jellemzőek. Ezek ez irodalom és a

művészet szépségét hirdetik. Egyetemi évei alatt önmagában bizonytalan, bár 1900-tól ír verseket, publikálásra nem gondol. Barátai, Juhász Gyula és Kosztolányi Dezső ösztönzik. 1908-ban jelennek meg először versei a Holnap című ontológiában.

 

1908-ban Fogarasra kerül, itt fordítja egyik legjelentősebb műfordítását, Dante Isteni színjátékát (ezért később megkapja San Remo díjat).

Sivár korszak, de ő sokat olvas- filozófiai ismereteket és hatalmas tudást gyűjt.

 

1909-ben jelenik meg első verseskötete: Levelek Írisz koszorújából

Már a cím is árulkodik arról, hogy versei tarkák, sokszínűek.

Ezen művekben egyszerre hagyományőrzően ír, újítása a művészet előtti tisztelgés.

 

Indító műve: IN HORATIUM

Ez egyben tisztelgés és kihívás Horatiussal szemben.( A cím jelentése: Horatiussal szemben/ellen.)

        *szembeszáll a tömegízléssel, a soha meg nem elégedés eszméjét hirdeti

        *ars poeticája:

                „ S régi forma új eszmének

                  Öltönyeként kerekedjen újra”

        *Hérakleitosz filozófiája jelenik meg nála:

                  Kétszer nem lépsz ugyanabba a patakba

        *A költészetet szeretné megújítani, de ezt a hagyományok megőrzésével szeretné, azokat

          új értékekkel ruházza fel.

        *Formája: petrarcai szonett

 

Tehát első műveire jellemző ez, a politikától teljesen elhatárolódó művészet (elefántcsonttoronyköltészet!!!)

 

A LÍRIKUS EPILÓGJA pont ezt foglalja össze, csak önmagáról tud írni, önmagán nem tud túllépni. Ez bezártságot jelent, a világ nem megismerhető.

Lehet a művet értelmezni a világot megismerni kívánó ember kudarcaként:de az utolsó sor miatt: „ jaj én vagyok az ómega s az alfa.”- lehet, hogy a kutató Babits önmagában fedezi fel a világmindenséget.

 

Babitsra jellemző az önvád, önkritika, valamint a filozófiai többlettartalom.

Ekkor még nem foglalkozik a közélettel (pl.:Messze …messze…)

 

Mi az ami rábírta politikai állásfoglalásra?

   Első ilyen műve a Május huszonhárom Rákospalotán

   

Recitatív című kötetében már politikai tartalmú művek vannak.

A világháború pusztítása, embertelensége késztette arra, hogy kiáljon a béke, humánum mellett. Neki az a feladata, hogy az általános emberi értékeket, a humánumot megőrizze.

 

Fontosabb művei a Recitativból:

 

HÚSVÉT ELŐTT

Babits nem szeretett szerepelni, de ezt a művét saját maga olvasta fel a zeneakadémián.

Szabadversre emlékeztető rapszódia.

A cím a feltámadás eljövetelét hirdeti.

Ritmusa ideges, nyugtalan.

A háborúval szemben foglal állást-nem a harc a bátor cselekedet, hanem ha valaki kiáll a béke mellett.

A vers gerincét a refrén adja:

                   „ S ha szétszakad ajkam, akkor is”

Vörösmarty Mihály: Vén cigány című művére utal: „malom, mely trónokat őröl”

Miután a békét kimondta könnyed magyaros verselés következik.

 

FORTISSIMO (olasz zeneszó, jelentése:legerősebben)

Felhasználja Nietzsche gondolatait, hogy Isten meghalt, ezért Babitsot istenkáromlásért perbe fogják. Igazából ezzel a művével i s csak a háború ellen áll ki.

 

Az első világháború után komorabb szemlélet jellemzi (Trianon, nemzeti tragédia), ezért visszahúzódás, elzárkózás jellemzi.

 

1925:Sziget és tenger című kötete jelenik meg

 

Új témaként jelenik meg nála a szociális érzékenység, mások iránti szánalom.

Legfontosabb küldetésének az emberi értékek megtartását tartja a két világháború között.

 

Később új témaként jelenik meg nála a halállal való szembenézés, hiszen 1936-ban diagnosztizálják nála a gégerákot. Költészete klasszicizálódik.

      ŐSZ ÉS TAVASZ KÖZÖTT

       Létösszegző vers, mely az egyéni elmúlással foglalkozik. Az évszakok határozzák meg a 

       szerkezetét. Természeti képekkel indul: ősz

              „elomlik és puha sárrá rothad,

               Mint mezitlen teste egy halottnak.”

      Innentől kezdve minden a halálról szól, arra utal.

              „csak te borulsz rám, asszonyi jóság”

                      A hitvesi szerelem az egyetlen támasza

      A mű lényege, hogy mindenkinek egyénileg kell szembenéznie a halállal.

 

BALÁZSOLÁS

A gégeműtéte előtt írta.

Szent Balázs: torokfájás, torokbetegségek védőszentje. A halálba való belenyugvást kéri tőle.

 

Sokan vádolták, hogy apolitikus, magába zárkózó költő, aki a saját elefántcsonttornyába húzódik vissza. Igazából sorra jelennek meg politikai művei, de:

     „Ez nem az én terem, a költő itt idegen madár”-mondta Babits

 

Az a verse, amelyben önmaga is megírja költői stációit, a:

CIGÁNY A SIRALOMHÁZBAN

Ez költészete összegző verse, számvetés( Vörösmarty Vén cigányára utal)

A cigány a költő metaforája. Ebben a műben nincs remény.

 

Babits műtéte után írta a JÓNÁS KÖNYVE című elbeszélő költeményét.

Bibliai történeten alapul: Jónást Isten Ninivébe küldi, hogy figyelmeztesse a várost.

A bibliai történet mögé Babits szellemi önéletrajzát rejti, hiszen párhuzam vonható Jónás és Babits között.

Komikus, szánalmas figura Jónás, aki gyávasága miatt először nem akar Ninivébe menni. Nem térhet ki a felelősségvállalás elől – térít Ninivében,

Babits nem végig tartja meg a bibliai történetet – itt nem hallgatnak  a lakosok a prófétára.

Jónás/a költő kötelessége, hogy mindig harcoljon a barbárság ellen.

                     „mert vétkesek közt cinkos aki néma” – szállóigévé vált sora

Ironikus-komikus egyben patetikus a költemény.

Halála előtt még belekezdett Babits Jónás imájába.

 

1941-ben halt meg Babits, ezzel megszűnt a Nyugat.

A költőt az alkotói felelősség, a nemzetért és az emberiségért való aggódás élete utolsó pillanatáig foglalkoztatta.

 

2009. jún. 16. 10:02 - írta tetel09

24.

TÉTELA második világháború Magyarországon 

Tételvázlat:

·     A politikai kényszerpálya

·     A háború előzményei

·     Belépés a háborúba

·     A hadba lépés következményei

·     A II. világháború vége

 

I.        A politikai kényszerpálya
1938. november 2-án a bécsi Belvedere termeiben az olasz-német „döntőbíróság” Magyarországnak juttatta a Trianonban elveszített Felvidék egy részét (12 ezer km2, 1 millió lakos). Az első bécsi döntéssel megkezdődött a területgyarapítás időszaka. Ugyanakkor erősödött a szélsőjobb (s a háttérben Németország) hatalomra gyakorolt befolyása, s a hitleri külpolitikához való igazodás kényszere. Mivel Imrédy sem tudta (később nem is akarta) a szélsőségeket megállítani, Teleki Pál lett a miniszterelnök 1939 és 1941 között.

II.     A háború előzményei

1.      Külpolitika: A második Teleki kormány célja az volt, hogy minél nagyobb mértékben fenntartsa az önálló magyar politizálás lehetőségét.1939 februárjában Magyarország csatlakozott az Antikomintern-paktumhoz. 1939 márciusában Kárpátalja megszállását Teleki szerint a kormány önerőből hajtotta végre, de az ország mozgástere ennek ellenére tovább szűkült. Áprilisban Magyarország kilépett a Nemzetek Szövetségéből.

2.      Belpolitika: 1939 februárjában a kormánypártot Magyar Élet Pártjának nevezték át. A nyilasok 22 sebesültet követelő kézigránátos merényletet hajtottak végre a budapesti Dohány utcai zsinagógánál. 1939. május 5-én a parlament elfogadta a második zsidótörvényt. Ebben már faji alapon határozták meg a „zsidó” fogalmát: vallástól függetlenül zsidónak minősítették azokat, akiknek az egyik szülője vagy két nagyszülője izraelita vallású volt. A zsidókat kizárták az állami- és közhivatalokból, más értelmiségi pályákon 20%-ról 6%-ra csökkentették az arányukat, és korlátozták választójogukat. 250.000 munkavállaló és családjaik megélhetését tette kérdésessé a törvény. A Teleki-kormány készítette elő a harmadik zsidótörvényt, amely megtiltotta „zsidók” és „nem zsidók” között a házasságot és a nemi kapcsolatot, de ezt már csak a következő kormány alatt fogadta el az országgyűlés 1941 augusztusában.
1939 májusában tartották a Horthy-korszak utolsó választását. A titkos szavazás ellenére a kormánypárt és szövetségesei ismét biztos többséget szereztek. A nemzetiszocialisták előretörtek, a szavazatok negyedével majdnem annyi mandátumot kaptak, mint a kisgazdák, a liberálisok és a szociáldemokraták együttvéve. A nyilasok egyszerre tűnhettek a fennálló társadalmi rendszer „továbbfejlesztőinek” és erőteljes kritikusnak. Úgy tűnt, hogy az általuk hirdetett irány egybeesik a nemzetközi politikai élet irányával. Igazi osztályuk a középosztályon belül volt, ugyanakkor meg tudták szólítani a munkásság jelentős csoportjait is. A választások idején közel 250.000 tagja volt (1943-ra ez a szám 100.000 alá csökkent).

3.      Fegyveres semlegesség: Lengyelország lerohanásakor a Teleki-kormány igyekezett kívül maradni a háborún. 1939 szeptemberében visszautasította a német kérést, hogy engedélyezzék német csapatok átvonulását magyar területen Lengyelország ellen, viszont engedélyezte lengyel menekültek – 130-140 ezer fő – befogadását. 1940 nyarán a magyar kormány – kihasználva a Szovjetunió által szorongatott Románia helyzetét – napirendre tűzte az erdélyi revízió követelését. Románia és Magyarország is elfogadta, hogy ismét az olasz-német bizottság döntsön az új határokról. Az 1940. augusztus 30-án meghozott második bécsi döntés felosztotta Erdélyt: az északi rész és Székelyföld visszakerült Magyarországhoz (46 600 km2 és 2,5 millió lakos [51,4% magyar]). Magyarország csatlakozott a háromhatalmi egyezményhez és ezzel illetve a döntés elfogadásával még jobban elkötelezte magát Németország mellett. Hozzájárult ahhoz, hogy Románia irányába német csapatok haladjanak át az ország területén. 1940. december 12-én örök barátsági szerződést kötött Magyarország Jugoszláviával. Teleki el akarta hitetni a britekkel, hogy Magyarország függetleníti magát a német befolyás alól. Viszont a britek tudták, hogy Jugoszlávia ekkor németbarát volt. Viszont 1941 márciusában változott a helyzet – Jugoszlávia Németország ellen fordult – és a britek figyelmeztették Telekit, hogy a jugoszlávok megtámadása brit hadüzenettel járhat. Viszont a magyar hadsereg vezérkara határozottabb németbarát politikát akart folytatni, de Teleki erre nem volt hajlandó. Németország számára fontos volt, hogy a magyarok is részt vegyenek a háborúban (természetesen az ő oldalukon), de ezt Teleki nem vállalta és 1941. április 3-án öngyilkos lett. A németek április 6-án lerohanták Jugoszláviát (többek között Magyarországon keresztül) és április 11-én a magyarok is csatlakoztak a támadáshoz. Ezek után az új magyar kormány azzal érvelt, hogy Horvátország kiválásával Jugoszlávia megszűnt létezni és ezzel a szerződés is érvényét vesztette. Ezek az érvek nem győzték meg a briteket, bár Teleki öngyilkossága kétségtelenül hatást gyakorolt rájuk. Így hadat nem üzentek ugyan a magyaroknak, de a diplomácia megszakadt Magyarország és a britek között.

III.   Belépés a háborúba: Teleki halála után Bárdossy László vette át az irányítást. Magyarország visszakapta Bácskát, a baranyai háromszöget és a Mura-vidéket (1 millió ember, 39 % magyar, ez megnehezítette a beolvasztást). A helyzetet nehezítette az 1942. januári újvidéki mészárlás is. A katonai hatóságok partizántevékenységekre hivatkozva razziát rendeztek az Újvidéken, mely 3340 (többségében szerb) civil áldozatot követelt. Voltak közöttük nők, gyerekek és idősek is. A korai Európában példátlan módon a kisgazda Bajcsy-Zsilinszky Endre, a szociáldemokrata Peyer Károly és a liberális Rassay Károly követelésére a kormány vizsgálatot indított a felelős katonatisztek ellen. Valószínűleg német hatásra történt az akció, mert a szabadlábon védekező katonák Németországba szöktek és onnan az 1944. március 19-i megszállás jöttek vissza SS ruhában.
Magyarország akkor került csak hadiállapotba, amikor csatlakozott a Szovjetunió elleni hadjárathoz 1941. június 27-én. Előtte egy nappal felségjelzés nélküli repülők bombázták Kassa városát és környékét. Horthy és Bárdossy úgy gondolták, hogy a szovjetek műve lehetett. A döntést utólag a nemzetgyűlés is elfogadta. A brit kormány egy ideig nem akarta tudomásul venni a hadiállapotot, de többszöri szovjet unszolásra 1941. december 7-én hadat üzent Magyarországnak. Pár nappal később Bárdossy közölte az amerikai nagykövettel, hogy Magyarország hadiállapotban lévőnek tekinti magát az USA-val.

IV.  A hadba lépés következményei: 1941 decemberére Magyarország már hadban állt az USA-val és Nagy-Britanniával is. A háborúba való belépés a belpolitikai életben is jelentős változásokat jelentett. Erősödött a nemzetiszocialista befolyás. 1941 végén elfogadták a harmadik zsidótörvényt (megtiltotta a „zsidók” és „nem zsidók” közti házasságot és nemi életet, faji alapon meghatározta ki tekinthető zsidónak (akinek egyik szülője vagy két nagyszülője az), és a megkülönböztetés érdekében sárga csillag viselésére kötelezte a zsidó lakosságot. Megteltek az internáló táborok és megkezdték a munkaszolgálatos egységek szervezését. A közélelmezés és a szociális körülmények romlottak, ami fogékonnyá tette az embereket az antifasiszta megmozdulások támogatására (1941. okt. 6.: tüntetés a Batthyány-örökmécsesnél; nov. 1. tüntetés Kossuth és Táncsics sírjánál). 1941 decemberében megjelent a Népszava karácsonyi száma, melyben hallatott magáról minden náci ellenes magyar erő, a kommunistáktól a liberálisokon át a katolikusokig. Megalakult a Magyar Történelmi Emlékbizottság, amely hatalmas tömegdemonstrációt szervezett 1942. március 15-re. 1941 második felében kb. 45.000 magyar katonát, az ún. gyorshadtest alakulatait kivezényelték a keleti frontra. Bebizonyosodott, hogy a magyar hadsereg felszereltsége és kiképzettsége hiányos, így az alakulatokat visszavonták. Viszont a németek fokozottabb magyar részvételt követeltek. Ezért a magyar kormány vállalta, hogy 200.000 katonát küld a frontra. A 2. magyar hadsereg az ősz folyamán Vorozsnyev térségében, a Don folyó 200 km hosszú kanyarulatában épített ki védelmi állásokat. 1943 januárjában a szovjet csapatok támadást indítottak, és két hét leforgása alatt felmorzsolták a magyar haderőt. 75-80.000 katona elesett, megfagyott vagy a járványok áldozatává vált, 40.000-en fogságba estek, s a hazatért mintegy 80.000 katonának a fele sebesült volt.

V.     A II. világháború vége: 1942 elején Horthy leváltotta Bárdossyt, mivel túlzottan németbarát volt. Helyette Kállay Miklóst nevezte ki miniszterelnöknek. Az ő nevéhez fűződik „Kállay-kettős”-nek is nevezett hintapolitika: Kállay nyilvános tevékenységét a németek nem kifogásolhatták, miközben titokban újabb és újabb gesztusokat tett a szövetségesek irányába. Semleges országokban magyar követek titkos tárgyalásokat kezdtek az angolszász hatalmak képviselőivel, s 1943 őszén előzetes fegyverszüneti egyezményt írtak alá. De az egyezmény azonban csak abban az esetben lépett volna érvénybe, ha a nyugat szövetségesek elérik Magyarország határait. Németország tudott a tárgyalásokról és kidolgozta a Margaréta-tervet 1943 végén és 1944. március 19-én megszállták Magyarországot.

2009. jún. 13. 10:05 - írta tetel09

Magyarország helyzete a II. világháborúban

 

Az első világháborút lezáró trianoni béke (1920. június 4.) értelmében Magyarország elvesztette a Felvidéket, Kárpátalját, Erdélyt, a Partiumot, a Bánátot, Bácskát és Burgenlandot, így a magyar népesség egyhrmada (3,3 millió fő) idegen fennhatóság alá került. Az így felállított határok elleni tiltakozás egészen a második világháború végéig megmaradt.

 

A revíziós mozgalom hatása

 

A trianoni béke után a magyar külpolitika mozgatórugójává a revízió, vagyis a békeszerződésben elvesztett területek visszaszerzésére irányuló mozgalom vált. A mozgalom jelen volt a mindennapi életben is, teljesen kitöltötte a köztudatot. Bárki, aki a magyar revízió mellett felszólalt, a magyarság valóságos hősként ünnepelte, mint lord Rothermere-t, aki 1927-ben szót emelt a rasztikus határrendezések miatt, s bár később kiderült, hogy csak az etnikai határoknak megfelelő revíziót támogatott, addigra valóságos kultusz alakult ki körülötte, szobrokat emeltek, tereket és utakat neveztek el róla, és ezerszámra kapta az ajándékokat, köztük egy 1,2 millió aláírást magábafoglaló hálaokmánnyal.

Az országvezetés Gömbös Gyula miniszterelnöksége óta egyre inkább németbarát politikát folytatott, ugyanis Hitler támogatta a magyar területkövetelést, és miután Imrédy Béla kormányfősége alatt az első bécsi döntés értelmében (1938. november 2.) a Felvidék és a Kárpátalja déli, magyarlakta része visszakerült Magyarországhoz, ezzel a hitleri Németország lekötelezettjeivé tette a magyarságot.

Az erdélyi revíziót a kormány 1940 nyarán tűzte napirendre. Mind a szovjetek által szorongatott Románia, mind Magyarország elfogadta, hogy ismét német-olasz bizottság döntsön az új határokról, így 1940. augusztus 30-án megszületett a második bécsi döntés, ami Erdély északi részével és Székelyfölddel gyarapította az ország területét.A döntést követően Magyarország mégjobban elkötelezte magát Németország mellett, csatlakozott az ún. háromhatalmi egyezményhez, és hozzájárult ahhoz, hogy Románia irányába német csapatok haladjanak át az ország területén. Ezt követően pedig már egyáltalán nem volt lehetőség eltérni a háborúba vezető útról.

 

Magyarország a második világháborúban

 

Teleki Pál második miniszterelnöksége alatt arra törekedett, hogy minnél jobban fenntartsa az önnálló magyar politizálás lehetőségét, de az ország mozgástere ennek ellenére egyre szűkült, és a belpolitikában sem sikerült eltérnie az Imrédy által kijelölt, németbarát útról.

Lengyelország lerohanásakor igyekezett kimaradni a háborúból, nem engedélyezte a német csapatok áthaladását Lengyelország felé, de a lengyel menekülteket – 130-140 ezer fő – befogadását engedélyezte.

A második bécsi döntést követően (1940) Magyarország még jobban elkötelezte magát Németország mellett, csatlakozot a háromhatalmi egyezményhez, és hozzájárult ahhoz, hogy német csapatok haladjanak át az országon, Románia ellen.

A Jugoszlávia elleni hadjáratban azonban a németek fegyveres részvételt vártak, amit Teleki visszautasított, és 1940. április 3-án öngyilkos lett.

Teleki utódja, Bárdossy László azzal érvelve, hogy az április 6-i német támadás miatt Jugoszlávia szétesett, tehát az 1940-es örökbarátsági szerződés érvényét vezstette, április 11-én parancsot adott a magyar csapatok csatlakozására a Jugoszláviát lerohanó német csapatokhoz.

Bárdossy kormányzata kezdetén Magyarország visszakapta Bácskát, a baranyai háromszöget és a Mura-vidéket, és egészen a Szovjetunió elleni hadjárathoz való csatlakozásig nem került hadiállapotba.

A hadiállapotott a Szvjetunióval 1941. június 26-án jelentették be, a kassai bombázásra való válaszként, mire 1941. december 7-én a brit kormány hadatüzent Magyarországnak. Néhány nappal később, Bárdossy közölte az amerikai követtel, hogy Magyarország hadiálapotban lévőnek tekinti magyát az USÁ-val.

1941-től magyar csapatokat küldtek a keleti frontra. Voronyezs térségében, a Dón folyó kanyarulatában építettek ki védelmi állásokat, ám a szovjetek 1943. januárjában indított támadása alig két hét alatt felmorzsolta a magyar haderőt.

Bárdossyt, túlságosan németbarát politikája miatt, Horthy 1942 elején leváltotta, és Kállay Miklóst nevezte ki miniszterelnökké, akinek a legfontosabb feladata a külpolitikai fordulat előkészítése volt. Nyilvános beszédeiben maga is folytatta az addigi politika látszatát, biztos német sikerről beszélt, mikozben titokban újabb és újabb gesztusokat tett a szövetségesek felé. A semleges országokban titkos tárgyalások kezdődtek az angolszáz hatalmak képviselőivel, és 1943 őszén előzetes fegyverszüneti egyezményt írtak alá., mely tartalmazta Magyarország feltétel nélküli megadását, és szembefordulását Németországgal. Ez az egyezmény azonban csak akkor lépett volna érvénybe, ha a nyugati hatalmak érik el először Magyarországot.

1944 őszéig az ország területén viszonylagos békét sikerült fenntartani, a jegyrendszer ellenére folyamatos volt az ellátás, a háborús konjungtúra miatt nőtt a termelés és megszűnt a munkanélküliség.

Ez a környező országokhoz képest békés időszak lehetett az oka annak, hogy a háborút ellenző megmozdulás nem volt tömeges. A legnagyobb háborúellenes tüntetésen, amit a Magyar Történelmi Emlékbizottság szervezett 1942. március 15-én, alig néhány ezren vettek részt.

A német hirszerzés azonban tudomást szerzett Kállay titkos tárgyalásairól, és 1943 végére már kidolgozták Magyarország megszállásának tervét, amelyet 1944. március 9-én hajtottak végre, mialatt Horthyt és vezérkari főnökét Hitler ausztráliába hivatta, így a döntő órákban elszigetelték őket az államapparátustól és a hadseregtől. Horthy, mikor ismét kapcsolatba lépett a honvédséggel, megtiltotta az ellnállást, és hajlandó volt kinevezni Sztójay Döme volt berlini követet miniszterlnökké, ám gyakorlatilag a birodalom teljhatalmú megbízottja, Veesenmayer vette át az irányítást.

A Sztójay-kormány fokozta a Németország felé irányuló gazdasági szállítmányokat, és a keleti frontra küldte az 1. magyar hadsereget. Válaszként, 1944 áprilisában a szövetséges légierő megkezdte az ország bombázását.

Augusztus 29-én, miután Románia átállt a szövetségesek oldalára, Horthy megkezdte a magyar kiugrás előkészítését. Leváltotta Sztójayt, és helyette Lakatos Gézát nevezte ki.

1944. október 11-én Moszkvában egy magyar köldöttség aláírta a fegyverszünetet a Szovjetunióval, miközben Debercen térségében a háború egyik legnagyobb tankcsatája zajlott. 1944. október 15-én Horthy rádióbeszédében bejelentette Magyarország kilépését a háborúból,és fegyverszünetet lért. A kormányzót még aznap letartóztatták, másnap pedig lemondatták. A németek a nyilas vezért, Szálasi Ferencet bízták meg az új kormány megalakításával.

Az államcsíny után Szálasi elrendelte a totális mozgósítást, számottevő győzelmet azonban nem sikerült elérni. Két héttel a nyailas hatalomátvétel után Sztálin parancsot adott Budapest minnél előbbi elfogalaására. Decemberben a szovjet erők átkeltek a Dunán, és karácsonyra teljesen körbezárták a fővárost. Budapest ostroma 1945. február 13-ig tartott, 1945 áprilisában pedig az utolsó német csapatok is elhagyták az ország területét.

 

A békét 1947. február 10-én írták alá.

 

A zsidóság helyzete

 

1920 – numerus clausus

1938. május 29. – első zsidótörvény

1939. május 5. – második zsidótörvény elfogadása

1941. augusztus – harmadik zsidótörvény

 

Az 1920-ban elfogadott numerus clausus törvénycikk volt az első, bár hivatalosan nem kifejezetten zsidóellenes lépés, mely korlátozta a „népfajok” látszámát a felsőoktatási intézményekben és a közintézményekben. Ezt követte az 1938-ban elfogadott I. zsidótörvény, mely maximalizálta az izraelita vallásuak számát az újságírók, az ügyvédek, orvosok és az ipari-kereskedelmi pályán lévők között. A zsidóság megkülönböztetése ebben a törvényben még vallási alapon történt, tehát csak az izraelita vallást gyakorlókra vonatkozott, míg az 1939-es II. zsidótörvény már faji alapon határozták meg a „zsidó” fogalmát (egy szülő vagy két nagyszülő esetén az ember automatikusan zsidónak számított), a zsidónak minősítetteket kizárták az állami- és közhivatalokból, az értelmiségi pályákon arányukat a numerus claususban megszabott 20%-ról 6%-ra csökkentették, és korlátoztás a választójogukat.

A harmadik zsidótörvény pedig, ami a házassági jog módosítása volt, megtiltotta a zsidók nem zsidókkal való keveredését, a házasságot, vagy házasságon kívüli nemi kapcsolatot börtönbüntetéseel, fogházböntetéssel, hivatalvesztéssel és politikai gyakorlat felfüggesztésével böntették.

1942-43-ban a magyarországi zsidó férfiak egy részét munkaszolgálatra küldték, a keleti frontra, de a zsidóság többségét nem fenyegette veszély. Ez a viszonylegos biztonság vonzotta a környező országokból menekülőket Magyarországra.

1944. március 19-én azonban német küldöttség vette kezébe a zsidóság deportálásának kérdését, és másfél hónap alatt 440 ezer magyar állampolgárt gyüjtöttek össze és szállítottak Auschwitzba. 1944. júliusában már a buadpesti zsidóság deportálására készültek, mikor Horthy váratlanul közbeavatkozott, és leállította az akciót.

A nyilas hatalomátvétel után már nem volt alkalom vasúti deportálásra, ezért létrehoztál a pesti gettót, majd 50-70 ezer ember indítottak útnak gyalog a Német Birodalom irányába. Budapest ostroma alatt a nyilasok utcai kivégzéseket hajtottak végre, ennek ellenére, a Budapesten bujkáló zsidók száma több tízezerre tehető. Sok civil, a vöröskereszt képviselője, valamit egyéb diplomáciai testületek tagjai több ezer embert bujtattak vagy segítettek diplomáciai mentességbe.

 

Fontos évszámok

 

1919. november 16. –Horthy bevonul Budapestre

1920. március 1. – A nemzetgyűlés Horthy Miklóst Magyarország kormányzójává választja (ez az ideiglenesnek szánt megoldás 1944-ig így is maradt)

1920. június 4. – A trianoni béke megkötése

1938. – Hitler Németországhoz csatolja Ausztriát (Anschluss)

1938. november 2. – Az első bécsi döntés: Magyarország megkapja Felvidék és Kárpátalja déli részét

1939. szeptember 1. – Németország megtámadja Lengyelországot

1939. szeptember 3. – Nagy-Britannia és Franciaország hadat üzen Németországnak, kirobban a második világháború

1940. április 11. – Magyarország hadbalépése

1940. augusztus 30. – A második bécsi döntés: Erdély északi része és Székelyföld visszakerül Magyarországhoz

1938-40 – A trianoni békében elcsatolt területe nagy részének visszaszerzése

1941. június 26. – Hadüzenet a Szovjetuniónak

1944. március 9. – A német hadsereg lerohanja magyarországot (Margaréta-terv)

1947. február 10. – Magyarország aláírja a békeszerződést

1939-1954 – a második világháború

 

Magyarország kormányfői 1938 és 1945 között

 

Imrédy Béla – 1938-1939

Teleki Pál – 1939-1941

Bárdossy László – 1941-1942

Kállay Miklós – 1942-1944

Sztójai Döme – 1944 márc. – 1944. aug.

Lakatos Gáza – 1944. aug – 1944. okt.

Szálasi Ferenc – 1944. okt – 1945. márc.

2009. jún. 13. 10:00 - írta tetel09 A  köztársaság válsága az ókori Rómában - a hódító háborúk következményei

Tk. 109-117. o. (+102-108. o.), atlasz 10./d térkép

 Vázlat:

-         A Köztársaság kialakulása – Utolsó etruszk király elüldözése (Kr. e. 510 körül)

-         Hódító háborúk – A három Pun háború

 -         Válságjelenségek – Plebs kialakulása; Gazdasági és politikai szervezet súlyos válsága

-         Megoldási kisérletek: –Tiberius Gracchus,Caius Gracchus

-         Az egyeduralom kialakulása – Sulla,Ceasar,Augustus 

1. Előzmények

Kr. e. 510 körül Rómában elűzték az utolsó etruszk királyt, és arisztokratikus köztársaságot hoztak létre. Az ezt követő idők folyamatos harcokban teltek el, de Rómának sikerült megszilárdítani hatalmát Latium felett, majd ellentámadásba ment át. A III. század elejére uralmuk alá vonták Itáliát (etruszk, szamnisz, tarentumi háborúk).           

 Róma további terjeszkedési szándéka Szicília felé Karthágó, az észak-afrikai kereskedőváros érdekeibe ütközött. Az ún. pun háborúkban (első: Kr. e. 264-241., második: Kr. e. 218-202., harmadik: Kr. e. 149-146.) Róma egyértelműen vetélytársa fölé kerekedett, és a Földközi-tenger nyugati medencéjének urává vált. Jelentős területek kerültek kezére, ahol provinciákat szervezett: Szicília, Korzika, Szardínia, az Ibériai-félsziget és Észak-Afrika egy része is Rómáé lett.             

A második pun háború után Róma a hanyatló hellenisztikus világban is éreztette befolyását. Több, makedónok és görögök ellen vívott háború során a Balkán egész területe római uralom alá került, valamint a pergamoni uralkodó is Rómára hagyta országát (Macedonia, Achaia, Illyricum, Asia provincia).

Nem kötelező tudni:

 

 (Ceasar hatalmas területeket szerzett meg,létre hozva ezzel Gallia provinciát.Elfoglalta Egyiptomot,ahol a trónján hagyta Kleopátrát.Elkezdett Ázsia felé terjeszkedni. Ceasar kezdeti területi terjeszkedését  utódja,Augustus folytatta.Elfoglalta Pannóniát,Afrika partjaitól befelé terjeszkedett. A császárság idején nem történtek naygobb területi változások .Claudius császár meghódította Brittaniát, Júdeát, Mauretaniát.Traianus császár elfoglalta Mezopotámiát és Armeniát.A meghódított területeken  kialakították Dacia provinciát.Ezután nem nyertek több területet.) 

2. A hódítások gazdasági, társadalmi, politikai hatásai

  A terjeszkedés következtében létrejött hatalmas birodalom a társadalom felsőbb rétegeinek óriási nyereséget hozott. A megélénkülő kereskedelem haszna a hajótulajdonosoké és a vagyonos plebejusoké lett, és a senatus ezen kereskedőkre bízta a provinciák adójának beszedését. Ezt ők egy összegben kifizették az államnak, a provinciákban pedig többszörös adót hajtottak be (adóbérlés). E társadalmi réteg a lovagrend; tagjai nem vehettek részt a politikai életben.          

   A politikai vezető réteg, a nagybirtokos arisztokratákból álló senatori rend is jelentősen növelte jövedelmeit. A meghódított területekensaját és az ager publicusból(állami földek)kihasított földekből piacra termelő nagybirtokokat (latifundium) hoztak létre. Itt rabszolgákkal dolgoztattak. A támadó hadjáratok után számuk rendkívül megnövekedett, így áruk csökkent, s alkalmazásuk kifizetődővé vált. A birtokokon a belterjes, nagy hasznot hozó művelés vált uralkodóvá (szőlő, olajbogyó, zöldségek), mivel a gabonát a provinciák más részeiről szállították. A jogi egyenlőség után lehetővé vált a  a patríciusok és a vagyonos plebejusok összeolvadása,s ezzel létre jött 1 új vezető réteg a nemesség(nobilitas)         

    A nagybirtokrendszer térhódítása kedvezőtlenül érintette a kisbirtokos parasztságot. Rabszolgák alkalmazására nem volt pénzük, megmaradtak a külterjes gabonatermesztésnél, ami csekély jövedelmet hozott. A gazdasági verseny sok parasztcsaládot tönkretett, akik kénytelenek voltak birtokaikat eladni. Ezt a folyamatot a háborúk is felerősítették: a katonáskodó paraszt nem tudta művelni földjét, illetve a háborúk pusztításait rengeteg kisbirtok nem tudta kiheverni.      

       A parasztság lecsúszásával új társadalmi réteg keletkezett. A nincstelenek a városokba mentek megélhetést keresni: főleg alkalmi munkákból éltek, egy részük pedig ingyenélő, manipulálható tömeggé vált. Kialakult az antik proletariatus, a plebs. Sem adózniuk, sem katonáskodniuk nem kellett.       

     A társadalmi, gazdasági problémákhoz a politikai szervezet súlyos válsága csatlakozott. A városállamban még jól működő, évente választott tisztviselők már nem feleltek meg egy világbirodalom igényeinek, az alkalmanként katonáskodó (és csökkenő létszámú), képzetlen parasztsereg sem volt alkalmas a védelem és terjeszkedés kettős feladatára. A birodalmon belül a lakosság eltérő jogállása is problémaként jelentkezett. 

3. Megoldási kísérletek – út az egyeduralom felé

  Tiberius Gracchus néptribunus(Kr.e.133) Licinius-féle földtörvény felújításával korlátozni akarta az ager publicusból megszerezhető föld nagyságát, kisbirtokok formájában kívánta  felosztani.            Munkáját öccse, Caius Gracchus néptribunus (Kr. e. 123.) folytatta. A nincstelenek földhöz juttatása mellett a polgárjoggal rendelkezők körét is ki akarta szélesíteni,         

    Ezek után szinte állandósult a polgárháborús helyzet: az optimaták (senatori rend) és a néppárt csoportosulásai álltak szemben.       

     A hadsereg helyzete egyre romlott, jelentősen csökkent a harcra foghatók száma. Egy tehetséges hadvezér, Marius teremtett rendet Kr. e. 100. körül. A nincstelen tömegekből zsoldossereget szervezett, melyben 16 évi szolgálat fejében pénzt és ellátást kaptak a katonák.Bevezette a rendszeres kiképzést,egységesítette a fegyverzetet,mozgékonyabbá tette a légiókat.A leszerelés után a veteránként földet kaptak a provinciákban. Így ütőképes sereg jött létre.Folyamatosan volt utánpótlás,mert a nincsteleneketet vonzotta,hogy földet kaphatnak és nem kelett magukat felszerelni.       

     Ezt követően egy másik vezér, Sulla és Marius (tágabb értelemben az optimaták és a néppárt) közt polgárháború Sulla diktatúrájába torkollott.Tízezrek letelepítésével hozzá hű csoportot alkotott, a senatust saját híveivel töltötte fel. A köztársaságot akarta védeni, azonban műve félresiklott,mert nem köztársasági eszközökkel irányított,hanem diktatórikusan,amivel már nem lehett megmenteni a köztársaságot.       

     A Spartacus-féle rabszolgafelkelés után a hatalom két hadvezér, Pompeius és Crassus kezébe került. Ők Julius Caesarral együtt, a senatussal szembehelyezkedve szövetséget hoztak létre (triumvirátus, Kr. e. 60.), és felosztották egymás közt a birodalmat. Crassus halála után Caesar legyőzte Pompeiust (Kr. e. 48.), és átvette a hatalmat a birodalomban. Ő köztársasági keretek közt uralkodott, csakúgy, mint utóda, Augustus, azonban rendszerük már egyeduralom, a császári rendszer kezdete volt.      

       A birodalom irányításának egy kézben való összpontosítása elkerülhetetlen, szükségszerű lépés volt. Ekkora terület igazgatására képtelen egy városnyi méretű államra tervezett rendszer.

2009. jún. 13. 9:58 - írta tetel09 Reformáció és katolikus újjászületés    

Előzmények:

 

A 15-16. században nagyhatású szellemi mozgalom bontakozott ki Európában.  A reneszánsz, azaz újjászületés a görög és római klasszikusok újra felfedezését, az azokkal való foglalkozást jelentette. A tudósokat, akik az ókor művészeti és irodalmi alkotásait tanulmányozták humanistáknak nevezték. Döntő volt számukra az ember tisztelete és a földi élet megbecsülése. Nem szakítottak ugyan a kereszténységgel, de közömbösek lettek, s szemükben az egyház sem volt már kizárólagos tekintély.

 

- Rotterdami Erasmus, Reuchlin János – egyházreform legfőbb szóvivői

 - A pápa és a Fuggerek közös ügyleteit a kisebb tartományurak nem nézték jó szemmel, de nem merték kikezdeni. Tehetetlenül nézték, hogy a papok és uzsorások osztoznak azon a pénzen, amit ők szerettek volna megkaparintani. 

- Németország a XVI. sz. elején helyi hatalmak, fejedelemségek, városok, grófságok lazán összefüggő szövetsége volt, a császár és a birodalmi gyűlés hatalma egyre formálisabbá vált. Az ország különböző részeinek gazdasági fejlettsége eltérő volt: az északi és déli területek gyorsabban fejlődtek (kézművesség, bankárközpontok, kereskedelem), míg az ország középső területei lemaradtak (megmaradt a céhes szervezet). A politikai szétforgácsoltság csak nehezítette a gazdasági  fellendülést.

 

- A papság két, egymástól elkülönülő rétegre oszlott. A felső réteghez tartoztak az érsekek, püspökök, apátok, rendfőnökök és más egyházi méltóságok. Az alsópapság életszínvonala a  néptömegekéhez állt közelebb-> nagy az egyházi hierarchia (pápa, érsek, püspök…)

 

- A német uralkodó osztály rossz szemmel nézte a pápai jövedelmek Itáliába áramlását. Európa más államainak uralkodói megvédték országukat a pápaság túlzott követeléseitől, de a kisebb hatalommal rendelkező német fejedelmek kevésbé tudtak védekezni a pápák hatalmi és anyagi törekvései ellen.

 

A németség 80%-át az erősen differenciált parasztság alkotta, és a többség helyzete az 1500-as évek elején rosszabbodott. A társadalmi feszültségek mellett lelki krízis is volt: a kor vallásos emberének lelki igényeit már nem tudta kielégíteni az elvilágiasodott római egyház.

 

- A hatalmi és politikai viszonyok is átrendeződtek, elsősorban a német birodalomban. A választófejedelmek hatalma megnőtt a birodalmat összetartó császáré pedig hanyatlott.

 

- előreformátorok (korábii fellépéde: (Husz János, J. Wicliff)

 

- A 15-16. század folyamán a pápai tekintély erősen megrendült. Az egymást köbető egyházi zsinatok nem tudták az egyház reformját végrehajtani. A pápai udvar fényűző élete,  apapság pénzéhsége és erkölcstelen életvitele tovább rontotta a helyzetet.

 

- a reformáció közvetlen kiváltó oka a búcsúcédulák árusítása volt.

• Az emberek féltek hogy bűneik miatt lelkük a pokolra kerül, kárhozatra jut. Megakarták rövidíteni a tisztítótűzbeli büntetés időtartalmát. A bűnbocsánatot búcsúcédulák vásárlásával lehetett elnyerni
• Luther korában X. Leó pápa a római Szent Péter – székesegyház  építési költségeinek egy részét a búcsúcédulák bevételéből kívánta fedezni
• A németországi egyedárusítás jogát Albert mainzi érsek kapta. Ő a Fugger – bankháztól vett fel súlyos kölcsönt az érsekség megszerzésére, tehát a búcsú másik feléből a Fuggerekkel szembeni tartozásását törleszthette.
• Johann tetzel: „Ládámban ha pénzed csörren, lelked nyomban mennybe röppen”

    Luther Márton (lutheránusok) 

- 1483 – ban született Eislebenben

- szülei hívő keresztény emberek, gyermekeiket szigorúan nevelték

- középiskolai éveit a Közös élet testvéreinek iskolájában majd az eisenachi Szent György iskolában töltötte

- 1501-től egyetemi évei következtek Erfurtban, majd tanulmányai befejeztével elnyerte a magisteri fokozatot.

- 1505 tavaszán jogtudományt kezdett tanulni (apja kívánságára), ám egy élmény véget vetett tanulmányainak. Ez év nyarán Erfurt határában hatalmas viharba került, villámok cikáztak mellette. Ekkor megfogadta, hogyha megmenekül, akkor szerzetes lesz. Fogadalmát teljesítve 1505 július17 –én Erfurtban belépett az Ágoston – rendiek kolostorába.

- magasabb teológiai tudományok befejeztével 1508 – ban pappá szentelték majd Wittenbergbe küldik, hogy az újonnan szervezett egyetemen filozófiát oktasson. (Bölcs Frigyes választófejedelem alapítja)

- 1512–ben doktorrá avatják, majd az egyetem szentírás-tudományi tanszékének professzorává nevezik ki.

- „toronyélmény”- kolostori dolgozószobájában élte át lelki vívódásait

 

 - Luther Márton római útja során meggyőződött az egyház világias, romlott erkölcseiről. A búcsúcédulák árusítása miatt érzett felháborodása késztette arra, hogy összefoglalja kifogásait a katolikus egyházi gyakorlattal szemben.

 

- Gyakorlatilag Bölcs Frigyes választófejedelemnek köszönhette, azt hogy tanai miatt nem végezték ki eretnekség miatt, választófejedelem területén védelmet kaphatott.

 95 tétel és teológiája  

1517 okt. 31-én – kiszögezte a wittenbergi vártemplom kapujára a 95 tételt. Egyszerűen csak teológiai vitát akart folytatni nem akarta a katolikus egyházat egészében megrendíteni.

 

• Solus Christi: Egyedül Jézus Krisztus az egyház Ura

• Sola Gratia: Egyedül kegyelemből kaphatunk bűnbocsánatot
• Sola Fide Egyedül hit által lehet csak üdvözülni nincs szükség búcsúcédulák árusítására
•  Sola Scriptura : Visszatérés a Bibliához-az egyház legnagyobb és egyetlen kincse az evangélium – Az egyetlen igazi forrás a Biblia
• naponkénti megtérés- állandó bűnbánat
• nincs szükség jócselekedetekre, ahhoz hogy üdvözöljünk.
• támogatta a szekularizáció, az egyházi birtokok világi kézbe adásását
• elvetette a szerzetesség intézményét
• megkérdőjelezte a pápa hatalmát és a pápai tévedhetetlenség elvét.
• anyanyelvű igehirdetés
• 2 szín alatti áldozás
• 7 szentségből csak kettőt hagyott meg (úvacsora, keresztség)
• tagadta a pápai tévedhetetlenség elvét, azaz a Szentírás szava döntő, mert mind a pápa, mind a zsinatok tévedhetnek.
• Isten és ember között nincs szükség a pápa közvetítő hatalmára

 

- Luther biztos volt, abban hogy a pápa nem tud a búcsúcédulákról, azonban tévedett

- tételek gyors terjedésének következtében 2 oldalról is vádat emeltek ellene. Egyrészt a Domonkos – rend másrészt pedig Albert érsek jelentette fel a pápánál.

  Vita Cajetannal (1518) 

Luther és Cajetan bíboros találkozójára 1518 – ben Augsburgban került sor. Itt utasították Luthert, hogy vonja vissza tételeit, de ő csak akkor lett volna hajlandó erre, ha valaki bizonyítani tudja a Szentírás alapján tételei helytelenségét. Cajetan felszólította Bölcs Frigyes választófejedelmet, hogy adja ki Luthert Rómának, amit a fejedelem megtagadott.

  A lipcsei disputa (1519) 

Luther mellett a wittembergi egyetem professzora volt Karlstadt és Philipp Melanchton is.

A lipcsei egyetem disputára (vitára) hívta ki őket, hogy megtépázza az új egyetem hírnevét.

 

- Luther és Eck vitázott egymással a pápai tekintélyről. Luther tagadta a pápa tévedhetetlenségét. A Szentírás szava döntő, mert mind a pápa mind pedig a zsinatok tévedhetnek.

Konstanzi zsinatra hivatkozott, ahol szerinte igazságtalanul ítélték el Husz Jánost. (Eck rábizonyíthatta Lutherre a huszita eretnekséget). Luther a vitában sok barátot szerzett közöttük volt Melanchton Fülöp is, aki később munkatársa lett.

  Három nagy vitairat (1520 ) 

A kereszténység állapotának ügyében: a laikusokhoz szólt, mert úgy látták, hogy az egyház emberei nem tudják megreformálni az egyházat.

Ø      nincs különbség egyházi és világi rend között

Ø      nem található meg a Bibliában a pápai tévedhetetlenség.

Ø      nem található meg a Bibliában az sem hogy csak a pápa hívhat össze zsinatokat

Ø      pápa helyét nem akarja megszüntetni csak a hatalmi igényéről, kellene lemondania

Ø      kolostorok megreformálása

Ø      cölibátus felszámolása

Ø      kiközösítés megszüntetése

Ø      a pápának nincs joga, hogy Németország minden ügyébe beleavatkozzon

 

Az egyház babiloni fogságáról: latinul írta és teológusoknak szánta

Ø      kétségbe vonja a mise funkcióját

Ø      3 szentséget ismer: bűnbánat, úrvacsora, keresztség

 A keresztény ember szabadságáról: latinul írta és a pápának ajánlottaØ      egy nyílt levél hozzácsatolása a pápa számára     A kiközösítő bulla (1520 - 1521) 

 - Luther könyveit el kell égetni máglyán

- 41 kifogásolt tételt vissza kell vonnia, he nem eretnekké nyilvánítják, és egyházi átokkal sújtják

- pápai bulla kihirdetését Johann Eckre bízták

- Luther válaszul elégette a kiközösítő bullát, ás a kánoni törvényeket, tartalmazó köteteket.

- válaszul a pápa kiközösítette 1521 jan. 21 – én

 A wormsi birodalmi gyűlés (1521) 

A birodalmi gyűlést már az új császár V. Károly (1519 – 1556) hívta össze. A spanyol származású uralkodó már szigorú neveltetése következtében is ellensége volt a reformációnak és személy szerint Luthernek Mégis Luther menlevéllel érkezett, ami biztosította számára a szabad elvonulást.

- Elismerte,  hogy neve alatt terjesztett iratoknak és könyveknek ő a szerzője(Luther), valamint azt hogy ezeket nem vonja vissza mivel a Biblia alapján nem tudják meggyőzni tételei hamisságáról.

- A császár ígéretéhez híven szabad elvonulást biztosított (21 napot kapott)

- A császár kiadta a wormsi ediktumot, amelyben Luthert és követőit birodalmi átokkal sújtják, és eretnekké nyilvánítják. Ez azt jelentette, hogy bárki elfoghatja és átadhatja a hatóságoknak.

 Wartburg vára

Luther elindult haza, de Bölcs Frigyes megüzente neki hogy el fogják rabolni, és biztonságos helyre viszik. Így került a szerzetes Wartburg várába, ahol, mint György lovag élt. Közben keményen dolgozott, nekilátott a Szentírás németre fordításának.. Fogságának utolsó hónapjaiban pedig nekilátott az Újszövetség görögről német nyelvre való fordításának. Teljes bibliafordítása csak 1534 – ben készült el. Az ószövetség lefordításában már wittembergi baráti kör is segített neki. Itt született meg Postillás –

kötete a lelkészek számára, amely mintaprédikációkat tartalmazott.

 Újra Wittenbergben 

Luther 1522. március 1– én a wittenbergi események miatt elhagyta a wartburgi várat.

Távollétében felgyorsultak az események. Wittenbergben Luther professzortársa, Andreas Karlstadt és hívei túlságosan lassúnak találták a változtatások Luther által elgondolt menetét. Erőszakkal megváltoztatták az istentisztelet rendjét. Megszüntették a gyónást és a misézést, és 1521 karácsonyán két szín alatt osztották az úrvacsorát.

Karlstadt erősítést kapott Zwickauból érkező Thomas Münzertől és követőitől. Ezek a „képrombolók” benyomultak a templomokba, leszaggatták a képeket, kidobálták a szobrokat és összetörték az oltárokat. Luther felszólalt ez ellen újra prédikált hitre és felebaráti szeretetre oktatta a hallgatókat, elvetette az erőszakot és a vérontást.

 A parasztháború (1524 – 1525) 

- 1524 júniusában a Fekete – erdőben az elnyomott parasztok felkeltek uraik ellen

- A lutheri prédikációban megfogalmazódott keresztény szabadságot összekapcsolták a társadalmi szabadsággal.

- Luther 1525 áprilisában még közvetíteni akart a felkelők és fejedelmek között, de bizalmatlanság és hallgatás fogadta, nem értették meg.

- A parasztok rabló és gyilkos hordái ellen c művében felszólítja a fejedelmeket, hogy most már erőszakkal, elszántan kell fellépni a parasztok ellen.

       - parasztok 1525 - ben megsemmisítő vereséget szenvedtek.

     Egyházszervezői munka 

- megkezdődik a szekularizáció: a lutheránus fejedelmek és városok egyházi birtokokat foglaltak el.

- evangélikus fejedelmek először Hessenben majd Szászországban szervezték meg a területi egyházakat

- vizitációs hivatal – 4 tagú bizottság (egyházi képviselő, erkölcsileg tiszta közember, nemes, jogász) - vizsgálat a gyülekezeten belül.

- Luther vizitációkra (gyülekezetben folytatott felülvizsgálat) és látogatásokra ment

- iskolaügy megreformálása – katekizmusok írása - 1529 – ben Luther megjelentette a Nagykátét a papok számára és a Kiskátét, pedig a gyermekeknek és a laikusoknak. Ennek fő célja, hogy mindenki elsajátítsa hitről és keresztény életről szóló tanításokat.

- megreformálta az istentiszteleti rendet, központi szerepet kapott az igehirdetés és a gyülekezeti éneklés. (1. protestáns énekeskönyv 1524 – ben) - korálok

- új liturgia, 2 szín alatti úrvacsora csak ünnepnapokon és vasárnap, hagyományos papi öltözék.

 

Fontos hogy Luther nem akart új egyházat csak meg akarta reformálni. Élete végéig azt vallotta, hogy az egyház egy és egyetemes.

   Speyeri birodalmi gyűlés (1529) 

1529 – ben a császár testvére Ferdinánd összehívta a birodalmi gyűlést, hogy a reformáció kérdéséről is tárgyaljanak. Ekkor már 6 fejedelem és 14 város állt Luther oldalán.

A katolikus fejedelmek meg akarták erősíteni a wormsi ediktumot, mire a lutheránus rendek tiltakoztak, vagyis protezsáltak. Ettől kezdve nevezzük a reformáció híveit protestánsoknak. Hitbeli kérdésekben nem lehet azt mondani, hogy a többség dönt. Mindenki személyesen felelős Isten előtt.

  Az augsburgi birodalmi gyűlés (1530) 

1530 – ban a császár maga Németországba jött hogy vezesse a gyűlést. Ekkor született meg az Ágostai hitvallás ( Confessio Augustana), mely Melanchton munkája. Luther nem mehetett el erre a birodalmi gyűlésre, mivel csak a választófejedelem területén élvezhetett védettséget. A katolikusok kidolgozták a hitvallás cáfolatát válaszul Melanchton megírta az Ágostai hitvallás Apológiáját(védelmét). A császár elutasította majd újra hirdette a wormsi ediktumot.

- Ágostai hitvallás 2 részből áll:

1) a hitről

2) katolikus egyházban uralkodó visszásságról( vissza kel térni az egységhez)

  

.

 Scmalkaldeni szövetség 

- protestánsok védelmére

- ágostai hitvallású evangélikusok

 

Scmalkaldeni cikkek:

 

- 1536 – ban Luther új hitvallást dolgozott ki

- a protestánsok s katolikusok ellentéteit boncolgatta (hit által való megigazulás, pápa hatalma, búcsú kérdése, ereklyék tisztelete)

 Schmalkaldeni háború (1546 – 1547) 

 - protestánsok veresége

 - a protestánsok kiirtását csak V. Károly és a pápa ellentéte akadályozta meg.

 Augsburg (1555) 

- vallásbéke kidolgozása

- törvényes a lutheránus és református felekezetek de más irányzatokat nem ismertek el.

-„ Cuius regio, eius religio”- „Akié a föld, azé a vallás”- Ha püspökök vagy más elöljárók át akartak térni evangélikus hitre akkor le kellett mondaniuk minden világi hatalmukról. A fejedelmeknek joguk volt megszabni alattvalóik vallását, ők kapták a reformációhoz való csatlakozás jogát.

  Svájci reformáció   Ulrich Zwingli 

- Zürich lelkésze

- svájci reformáció képviselője

- Isten az abszolút ura a világnak.

- a jó és a rossz az ő akarata

- 1523 – ban összefoglalta tanításait

- fellépett az egyházi hierarchia a szentmise és a cölibátus ellen

- követelte a nemzeti nyelvű igehirdetést, a 2 szín alatti áldozást, a szekularizációt és a Bibliát tartotta forrásnak vitás kérdésekben.

- 1529-marburgi hitvita Lutherrel – sok mindenben vallottak közös nézeteket, de az úrvacsora kérdésében mégis eltértek egymástól

• Luther ragaszkodott a szerzetesi igékhez, és azt hogy úrvacsorakor krisztus valóságosan jelen van és kenyérben, és borban testileg van jelen.
• Zwingli szerint az úrvacsorában Krisztus nincs jelen testileg. Az úrvacsora emlékvacsora, emlékezés Krisztusra és hitvallás a gyülekezet felé.

- 1531-Kappel: katolikusok és protestánsok között fegyveres összecsapás-protestáns győzelem      

Kávin János ( kálvinisták)

 - 1509-1564

- 1541 – ben Genf prédikátora, ahol később teológiai akadémiát alapított

- az imát, a közös éneklést, prédikációt helyezte előtérbe

- 4 alapvető tisztség megkülönböztetése

• lelkészek: igehirdetők, kegyelem hirdetésére felhatalmazotak
• doktorok: tiszta tanításért felelősek, nem végezhetnel lelkigondozást és nem szolgáltathatnak ki szentségeket
• presbiterek: gyülekezeti tagok felügyelete, családlátogatás a lelkésszel együtt
• diakónusok: szegényekről, betegekről gondoskodnak

- vigyázni kell, hogy a szent közösség megmaradjon

2 egyházi testület

Ø      lelkészek testülete: összejövetelek, Biblia tanulmányozása

Ø      konzisztórium – a lelkész és a presbiterek testülete, akik az egyház erkölcsi rendjét figyelik

- egyszerű és szegény egyház

- predestináció elve ( eleve elrendelés) – sorsunk cselekedeteinktől függetlenül  üdvösség vagy kárhozat.

- munka, polgári erények megbecsülése

- vagyont nem az élet élvezetére kell fordítani, hanem a közösség és az egyén javára  kell újra befektetni.

- tiltotta az uzsorát

- elvetette a hierarchiát

- hitközösségek életében szerepet kapnak a világiak is (presbiterek-világi egyházfelügyelők)

- kálvinizmus elterjedése: Svájc, Németalföld, Skócia, Anglia, Magyarország

- állammal szemben meg kell erősíteni az egyházat, ha a vezetők megsértik az isteni törvényt, akkor kötelező az ellenállás-Istennek kell engedelmeskedni

- kettős predestináció

Ø      üdvösség – örök élet

Ø      kárhozat – örök halál

- Isten kegyelmére vagyunk utalva

- minden ember bűnös

 A reformáció irányzatai   

Anglikán egyház:

 

- Anglia

- VIII. Henrik el akart válni feleségétől, Aragóniai Katalintól és Boleyn Annát akarta elvenni. A pápa azonban nem egyezett bele a házasság felbontásába, ennek következtében szakított Rómával. Nem küldték meg az adót a pápának, és a királyhoz hű canterbury érsek semmissé nyilvánította a király első házasságát.

- 1534 – ben pedig az egyház feje a király lett., és valamennyi papnak esküt kell tennie és hűséget fogadnia a királynak. ( Mórus Tamást lefejezték, mert nem volt hajlandó erre)

   Anabaptisták (újrakersztelők) 

- reformáció radikális irányzata

- elvetették a gyermekkeresztséget, mert akkor népegyház jön létre ahol nemcsak hívők,   hanem hitetlenek is vannak.

- felnőttkeresztséget hirdettek

- megkeresztelni csak a már megtért embert lehet és úrvacsorát csak nekik, szolgáltattak ki.

- elvetik az esküt, elutasítják a háborút

- legjelentősebb képviselője: Müntzer Tamás

 Antitrinitáriusok (szentháromság - tagadók) 

- tagadják a szentháromságot, azaz Krisztus isteni természetét és a szentlélek létezését

- tagadták a predestinációt

- legjelentősebb képviselője: Szervét Mihály (spanyol orvos)

- Fausto Sozzini, Giorgo Blandrata, Dávid Ferenc-képviselő

A ellenreformáció (restauráció) 

A katolikus vallás következetes hívei (délnémet, itáliai, francia területek lakói) mozgalmat indítottak egyházuk megtisztítására.

 

- Róma támogatta az új mozgalmat.

- III. Pál, az utolsó reneszánsz pápa korábban világias életet élt, de felismerte a reformáció veszélyét és szabad utat engedett az egyházi reformnak. Világi hatalmát, diplomáciai kapcsolatait, és vagyont használt fel a katolicizmus megmentésére.

Ø      16. sz. - rendek alapítása (barnabiták, jezsuiták, orsolyiták..)

Ø      1540 – ben jóváhagyta Loyolai Szent Ignác által alapított jezsuita rend működését. Fegyelem, szigorú erkölcs, gyülekezeti élet megújítása, árvaházak, iskolák, kórházak létrehozása.

 Tridenti – szinat (1545-1563) - 3 szakasz: 

1.      1545-1547

2.      1551-1552

3.      1562-1563

 - reformintézkedések, és orvoslása a sérelmeknek, amely nem torzította a katolikus egyház alapvető hittételeit 

Ø      oktatás fontosságát felismerték, s magas színvonalú iskolahálózatot hoztak létre

Ø      inkvizíció (1542) –Szent Hivatal néven, amely katolikus területeken működött

Ø      megtiltották a búcsúcédulák árusítását, kimondták az egyházi méltóságok halmozásának tilalmát,

Ø      hit terjesztése érdekében nyomdákat, papnevelő intézetek, szemináriumokat hoztak létre.

Ø      Nem mondtak le a pápa egyházfőségéről, szerzetesség intézményéről, szentségekről, és a szentek tiszteletéről, és a cölibátusról.

Ø      IV. Pál – index –tiltott könyvek jegyzéke - Kopernikusz (1543), Galileo Galilei(1532)

 Barokk 

- katolicizmus megújulásával együtt új korstílus született.

- hit felé fordultak az emberek

- gazdag túldíszítettség, pompa

2009. jún. 13. 9:32 - írta tetel09

A hidegháború

A hidegháború szakaszai:

1.) 1945-62 klasszikus hidegháború

2.) 1962-69 olvadás időszaka

3.) 1969-75  enyhülés 

4.) 1975-79 felújulás5. 1979-8

5.) kis hidegháború

6.) 1985-89 a hidegháború teljes felszámolódása  

Az 1945. július 17-től augusztus 2-ig megtartott potsdami értekezleten a II. világháború győztes szövetségesei döntöttek Németország négyhatalmi felosztásáról, a nemzetközi Katonai Törvényszék felállításáról Nürnbergben, a békeszerződés előkészítésére pedig létrehozták a Külügyminiszterek Tanácsát. Kelet-Közép-Európa államai szovjet megszállás alá kerültek, a Szovjetunió ezekben az államokban a kommunista pártokat támogatta.   

A hidegháború “hivatalos nyitánya” Churchill fultoni beszéde volt 1946. március 5-én, amiben a Szovjetunióval szembeni erőteljes fellépésre szólított fel. Sztálin válaszul Churchillt háborús uszítónak bélyegezte.Az amerikai külpolitikai gondokozás ekkor gyökeres változáson megy át: kifejtik a feltartóztatás elvét (minden további bolsevista terjeszkedést meg kel gátolni), a dominó-elvet (ha egy térségben bolsevista hatalomátvételre kerül sor, akkor a többi ország is meginog)     .

Mivel a Szovjetunió teret nyert Kelet-Közép-Európában, illetve Franciaországban és Olaszországban is bekerültek a kormányba a kommunista politikusok, az USA 1947. március 12-én meghirdette a Truman-elvet, melynek lényege,hogy az Egyesült Államok támogatja a kommunizmussal szemben fellépő államokat.    

1947. június 5-én az USA bejelentette a Marshall-tervet, melynek célja a nyugat-európai államok gazdasági stabilizálása volt. Az elkövetkező éveket állandó konfliktusok (Európa) és konfrontációk (Korea, Közel-Kelet) jellemezték. Sztálin megtiltotta a csatlós országok csatlakozását a Marshall-seglyhez.A négy megszállási zónára osztott Németországban először az angol és az amerikai zóna egyesült (Bizónia), majd ehhez csatlakozott a francia zóna is (Trizónia).1948-ban a német kérdés megvitatására összehívott londoni konferenciára a Szovjetuniót nem hívták meg, illetve a nyugati zónákban pénzreformot vezettek be (DM). A Szovjetunió válaszul 1948. június 23-án Nyugat-Berlint blokád alá vonta. a nyugati hatalmak a blokádot légihíddal ellensúlyozták.1949. május 23-án Trizóniából létrejött a Német Szövetségi Köztársaság, október 7-én pedig a szovjet zónából a Német Demokratikus Köztársaság.Nyugat-Európa a gazdasági szükségszerűség és a szovjet agressziótól való félelem hatására integrálódni kezdett. A Marshall-segély elosztására létrejött az Európai Gazdasági Együttműködési Szervezet, ami az 1957-ben megalakult Európai Közös Piac elődje volt. 1951. április 18-án pedig francia kezdeményezésre megalakult az Európai Szén- és Acélközösség (Montánunió), a Benelux-államok, Franciaország, Olaszország és az NSZK részvételével. Gazdasági jelentőségén túl, a német-francia történelmi megbékélés szempontjából volt jelentős.A bipoláris világrend két óriása a Szovjetunió és az USA belpolitikáját meghatározta ebben az időszakban a fegyverkezési verseny és az ellenségeskedés. Sztálin háborús hisztériájában harmadik világháborúra készült, az USA-ban pedig a McCartyzmus keretében üldözték az amerikai kommunistákat.Mivel az atombomba birtoklása hatalmas előnyt jelentett az amerikaiaknak, így a szovjetek is megfeszített ütemû kutatásokat folytattak, melynek eredményeként 1949. szeptember 25-én elkészült a szovjet atombomba is. Válaszul az amerikaiak 1952. november 1-ére elkészítették a hidrogénbombát, de 1953. augusztus 20-án a szovjetek is bejelentették az első hidrogénbombájuk kipróbálását.    

A két szembenálló világrend létrehozta katonai szervezetét, 1949. április 4-én megalakult a NATO, az Észak-atlanti Szerződés Szervezete, mely a nyugati hatalmakat tömörítette, s amikor az NSZK-t is felvették a NATO-ba, válaszul a szocialista országok is létrehozták katonai szervezetüket, a Varsói szerződést 1955. május 14-én.A Truman-elvnek és a Marshall-segélynek köszönhetően az 1950-es évek elejére stabilizálódtak politikailag és gazdaságilag a nyugat-európai demokráciák, a Szovjetunió és az USA azonban időközben a világ több más pontján, közvetetten összemérte az erejét.A második világháború végén Vietnamban a japán csapatokat délen a brit, északon a kínai katonaság fegyverezte le. 1945. szeptemberében a Ho Si Minh vezette vietnami kommunisták kikiáltották a Vietnami Demokratikus Köztársaságot, a visszatérő francia gyarmatosítók és a kommunizmust ellenző vietnamiak azonban az északi területekre szorították vissza Ho Si Minh híveit.1950-ben a Szovjetunió és Kína felvette a kapcsolatot Ho Si Minh-nel, s kitört az első vietnami háború, mely 1954-ben a franciák vereségével zárult. A 17. szélességi foktól északra kommunista vietnami rendszer alakult ki, délre az USA segítségével demokratikus állam jött létre.

Korea 1910-től japán gyarmat volt, s a második világháború végén a 38. szélességi foktól északra a Szovjetunió, délre az USA kapituláltatta a japán csapatokat. Északon kommunista rendszer jött létre, s 1950. június 25-én Észak-Korea megtámadta Dél-Koreát. A háborúban ENSZ-csapatok, zömében amerikaiak is részt vettek a déliek oldalán, míg az északiak támogatására pedig kínai “önkéntesek” érkeztek. A háború 1953. július 27-én a panmindzsoni fegyverszünettel zárult, mely rögzítette Korea kettéosztottságát.

Kínában már a második világháború idején két párt harcolt egymással. A Kuomintang-a Kínai Nemzeti Párt - vezetője Csang Kaj-sek és a Kínai Kommunista Párt - vezetője Mao Ce-tung közötti küzdelem eredményeként 1945. október 11-én kitört a kínai polgárháború. A győzelem a kommunistáké lett, s 1949. október 1-én kikiáltották a Kínai Népköztársaságot. A Kuomintang tagjai Tajvan szigetén létrehozták a Kínai Köztársaságot - amerikai segítséggel.

A nagyhatalmak közötti status quo fenntartása érdekében a nyugati hatalmak kénytelen voltak eltűrni, hogy a Szovjetunió leverte a szovjetellenes felkeléseket Kelet-Közép-Európában. Ezek közül a legjelentősebbek az 1953. június 17-én lezajlott keletnémet felkelés, az 1956. június 28-i lengyel felkelés Poznanban és az 1956-os magyar forradalom.

Ugyanakkor a világpolitikában enyhülést jelentett az osztrák államszerződés aláírása 1955. május 15-én, melynek értelmében a szovjet csapatok kivonultak Ausztria keleti területeiről, cserébe viszont Ausztria vállalta a semlegességet. 1955. július 18-23-a genfi négyhatalmi csúcstalálkozó, melyen a nagyhatalmak az enyhülés mellett foglaltak állást.

1956-ban azonban két súlyos válság rengette meg a világpolitikát. 1956. július 26-án Nasszer egyiptomi elnök államosította a Szuezi-csatornát, s mivel ez sértette a főleg francia és angol részvényesek érdekeit október 29-én Izrael, majd október 31-én Franciaország és Nagy-Britannia megtámadta Egyiptomot. Az erőteljes szovjet fellépésre azonban – mivel az USA nem támogatta őket – hatalmas presztízsveszteséggel kénytelenek voltak kivonni csapataikat a térségből. Ez az incidens bebizonyította, hogy a nyugat-európai hatalmak már nem képesek az USA nélkül önálló katonai lépésekre.

Az 1956. október 23-án Budapesten kirobbant forradalmat Hruscsov látva, hogy az európai status quo-n nem kíván az Egyesült Államok változtatni, vérbe fojtotta.

A hidegháborús enyhülés és a „kis hidegháború”

1953 márciusában meghalt Sztálin, helyére Hruscsov került. A hozzá fűzött remények csak félig-meddig valósultak meg: bár kétségtelen enyhülés állt be, amennyiben 1955-ben az osztrák államszerződéssel Ausztria függetlenné válhatott, Adenauer, a nyugatnémet kancellár Moszkvába látogatott, és Genfben a négy nagyhatalom csúcstalálkozót tartott, majd egy évre rá Hruscsov a XX. pártkongresszuson megbírálta a sztálinizmust. Ugyanakkor mindez nem gátolta meg abban, hogy 1953-ban leverje a keletnémet felkelést. 1955-ben létrehozta a Varsói Szerződést, és míg a közvélemény a szuezi-válsággal volt elfoglalva, leverte 1956-ban a magyar forradalmat. 1958-tól Nyugat-Berlin státuszának „rendezését” követelte, de elszántságát az évekig tartó tárgyalások kérdésessé tették (a berlini fal 1961-es építése zárta csak le a kérdést). Hruscsov kirobbantotta a III. világháborúval fenyegető kubai rakétaválságot is, de az amerikai fellépésre kénytelen volt meghátrálni (1962. október-november).

A két tábor szembenállására válaszul 1961-ben kibontakozott az el nem kötelezettek mozgalma (Jugoszlávia, India, Egyiptom vezetésével). 1963-ban „forró drótot” hoztak létre Moszkva és Washington között, amely az enyhülés egyértelmű jele volt.

1964-1975 között tartott a vietnami háború, amely Amerikát helyzetének újraértékelésére késztette, a Szovjetuniót azonban erejének túlértékelésére és az afrikai csatlós államok kiépítésére ösztönözte (pl.: Angola, Etiópia, Mozambik).

Közben Európában gazdasági és politikai (ellentét Kínával) megfontolásokból mérséklődött a szembenállás. 1969-től SALT tárgyalások kezdődtek a fegyverek csökkentéséről, az első SALT megállapodást 1972-ben írták alá.1975-ben a két tábor tagjai kölcsönösen elfogadták a világrendre, illetve az egyéni szabadságjogokra vonatkozó helsinki záróokmányt. 1979-ben elkezdődött a szovjetek afganisztáni kalandja. A terjeszkedésre válaszul az USA és szövetségesei felrúgták a SALT-II egyezményt, 1983-ban Reagan elnök bejelentette csillagháborús tervét, amely az USA számára atompajzsot jelentett volna. A szovjetek ekkor végleg belátták, hogy nem bírják a katonai versenyfutást, rendszerük hamarosan összeomlott. 1991-ben megszűnt a Varsói Szerződés és a KGST.

Évszámok:

1945. júl. 17. – aug. 2.: potsdami csúcstalálkozó

1946. márc. 5.: Churchill fultoni beszéde1947. márc. 12.: a Truman-elv meghirdetése

1947. június 5.: a Marshall-terv bejelentése

1948. görög polgárháború, kommunista hatalomátvételi kísérlet

1948. június 23.: a nyugat-berlini blokád kezdete

1949. május 23.: létrejön az NSZK

1949. október 7.: létrejön az NDK

1951. ápr. 18.: Európai Szén- és Acélközösség

1957. márc. 25.: Európai Közös Piac, az EGK

1949. szeptember 25.: szovjet atombomba

1952. nov. 1.: az első amerikai hidrogénbomba felrobbantása

1953. aug. 20.: elkészül a szovjet hidrogénbomba

1949. április 4. megalakul a NATO

1955. május 14.: megalakul a Varsói Szerződés

1945. szeptember: Ho Si Minh és hívei létrehozzák a Vietnami Demokratikus Köztársaságot

1954. május 7.: a franciák veresége Dien Bien Phu erődjénél, az első vietnami háború vége

1910.: Korea japán gyarmat lett

1950. jún. 25: Észak-Korea lerohanja Dél-Koreát

1953. július 27.: a panmindzsoni fegyverszünet

1945. október 11.: a kínai polgárháború kezdete

1949. okt. 1.: Mao Ce-tung győzelmével zárul a kínai polgárháború

1953. június 17.: a keletnémet felkelés kezdete

1956. június 28.: lengyel felkelés Poznanban

1955. május 15.: az osztrák államszerződés

1955. júl. 18-23.: a genfi négyhatalmi csúcstalálkozó

1956. július 26.: Nasszer egyiptomi elnök államosítja a Szuezi-csatornát

1956. október 29.: Izrael megtámadja Egyiptomot

1956. október 31.: a francia és a brit légierő megtámadja Egyiptomot

1956. október 23.: kitör a magyar forradalom 

Nevek, fogalmak

Csang Kaj-sek: kínai polgári forradalmár, 1926-1949. a kínai állam vezetője; Mao Ce-tung győzelme után Tajvan szigetére menekült

Gamal Abdel Nasszer: egyiptomi politikus, 1954-től miniszterelnök, 1956-tól egyiptomi államfő; 1956. július 26-án államosíttatta a Szuezi-csatornát.

George Marsall: amerikai külügyminiszter (1947-1949) a Nyugat-Európának nyújtandó pénzügyi segély tervezetének kidolgozója

Harry S. Truman: amerikai elnök (1945-1952)

Ho Si Minh: vietnami államférfi, 1946-1969. vietnami kommunista államelnök

Joseph R. Mc’Carthy: amerikai szenátor, az amerikai kommunistaellenes tevékenység vezetője

Joszif Visszarionovics Dzsugasvili Sztálin: szovjet-bolsevik párt- és állami vezető, KB főtitkár

Kuomintang: a Csang Kaj-sek vezette Kínai Nemzeti Párt; Szun Jat-szen hozta létre

Külügyminiszterek Tanácsa: speciálisan a II. világháború utáni békeszerződés előkészítésére létrehozott nemzetközi tanács

Mao Ce-tung: kínai kommunista államférfi, 1949-1959. a kínai Népköztársaság államfője, az 1966-os “nagy proletár kulturális forradalom” kezdeményezője

Winston Churchill: angol miniszterelnök 1940-1945. és 1951-1955

2009. jún. 11. 17:19 - írta tetel09

A parlamenti demokrácia működése a mai Magyarországon 

A Magyar Köztársaság Alkotmánya:

1989-ben nem fogadtak el új alkotmányt, viszont a meglévőt jelentős mértékben módosították. Az alkotmány értelmében a törvényhozói hatalom a négyévente választott Országgyűlés kezében van.

 Választási rendszer:

A Nemzeti Kerekasztal-tárgyalásokon döntöttek a választási rendszerről. A parlamenti képviselőválasztásnak négy demokratikus alapelve van: a választójog általánossága és egyenlősége; a szavazás közvetlensége és titkossága.

·        A választójog általánossága azt jelenti, hogy bizonyos kivételeken kívül minden nagykorú állampolgár rendelkezik szavazati joggal.

·        A választójog egyenlőségét a törvény azzal garantálja, hogy minden választójoggal rendelkező állampolgárnak azonos számú szavazata van.

·        A szavazás közvetlensége abban nyilvánul meg, hogy a szavazópolgárok mindenütt közvetlenül a jelöltekre szavaznak.

·        A törvény az általánosan ismert garanciákkal (szavazófülkék, zárt urnák előírásával) biztosítja a szavazatok leadásának titkosságát.

 

Nem rendelkezik választójoggal az az állampolgár:

·         aki cselekvőképességet korlátozó vagy kizáró gondnokság alatt áll,

·         aki a közügyek gyakorlásától eltiltó jogerős ítélet hatálya alatt áll,

·         aki szabadságvesztés-büntetését tölti,

·         aki büntetőeljárásban jogerősen elrendelt intézeti kényszergyógykezelés alatt áll.

 

Egyéni jelölt akkor indulhat egy választókörzetben, ha megszerzi legalább 750 választópolgár aláírással hitelesített ajánlását (az ún. kopogtatócédulákon).

Ha egy párt egy megyében vagy a fővárosban az egyéni körzetek legalább negyedében jelöltet tud állítani, akkor összeállíthat egy ún. területi listát.

Továbbá: ha egy párt legalább hét területi listát tud felállítani, készíthet egy ún. országos listát.

Egyéni körzetekben független jelöltek is indulhatnak, de listát csak pártok állíthatnak.

 A választások menete:

Minden választó két szavazatot adhat le; egyet választási körzetének valamelyik jelöltjére, egyet pedig a területi listák egyikére.

A 386 mandátum megoszlása:

·        176-ot az egyéni választókerületekben lehet megszerezni. Ha egy jelölt a szavazatok legalább 50%-át + 1 szavazatot megszerez, akkor a mandátum sorsa az első fordulóban eldőlt. Ha ez nem érvényesül, akkor második fordulót tartanak, ahol már a közvetlen többség is elég.

·        152 parlamenti helyet a területi (megyei és fővárosi) listákról töltenek be, de ebből csak azok a pártok részesülnek, amelyek átlépték a parlamentbe jutás küszöbét (ez először 4% volt, majd 5%-ra emelték).

·        58 mandátum sorsa az ún. töredékszavazatok által dől el; az 5%-os határt átlépő pártok egyéni körzetekbe be nem jutó jelöltjei közül.

 

Kormányt az a párt alakíthat, amely képes maga mögé állítani a parlamenti képviselők többségét, ezt követően azonban a kormány csak konstruktív bizalmatlansággal váltható le. A végrehajtó hatalom a kormány kezében van, amely felelős a parlamentnek. A harmadik hatalmi ág, az igazságszolgáltatás független mind a törvényhozó, mind a végrehajtó hatalomtól, s felügyel arra, hogy ezek működése törvényes keretek között maradjon.

A köztársasági elnök:

Magyarország köztársasági elnökét az Országgyűlés kétharmados többséggel öt évre választja meg titkosan, a választójoggal rendelkező 35 év feletti magyar állampolgárok közül.

A Magyar Köztársaság első elnökévé az Országgyűlés 1990. augusztus 3-án  Göncz Árpádot választotta meg, akit 1995. június 19-én újraválasztottak. 2000. június 6-án az Országgyűlés Mádl Ferencet a Fidesz MPP-FKGP-­MDF jelöltjét választotta meg; 2000. augusztus 4-én lépett hivatalba. 2005-ben az ellenzék (Fidesz-MPSz-MDF) által támogatott Sólyom Lászlót választották meg.

Az államfő jogkörébe tartozik:

·        aláírja és kihirdeti a törvényeket

·        elnapolhatja, feloszlathatja a parlamentet, meghatározza a parlamenti választások időpontját

·        egyszeri vétójoggal élhet a törvény aláírása előtt, ha azzal nem ért egyet

·        kezdeményezési jogköre széles

·        kormányalakításra ad megbízást, a miniszterelnök javaslatára választja meg a parlament

·        kinevezi a minisztereket, államtitkárokat, tábornokokat, hivatásos bírákat, egyetemi tanárokat

·        egyéni kegyelmet gyakorolhat (az igazságügyi miniszter jóváhagyásával)

·        az aggályosnak vélt törvényeket ún. előzetes normakontrollra elküldheti az Alkotmánybíróságnak

·        a fegyveres erők főparancsnoka, saját hatásköre van a külügyekben is.

 

Az alkotmányosság legfőbb őre az Alkotmánybíróság, melynek 11 tagját 9 évre választja az Országgyűlés, igen széles jogkörrel. Az Alkotmánybíróság megsemmisítheti a parlament által elfogadott törvényeket vagy kormányrendeleteket, ha úgy ítéli meg, hogy azok sértik az alkotmányban rögzített alapjogokat.

 Az önkormányzatok:

A tanácsrendszer szerepét vették át megváltozott jogkörrel. Az állampolgárok lakóhelyükön – az 1990. LXV. törvény alapján a községekben, városokban, megyékben, a fővárosban és annak 23 kerületében – a helyi önkormányzást az általuk választott képviselőtestület révén, illetve közvetlenül, például helyi népszavazással gyakorolják.

Az önkormányzati testület:

·        Élén a polgármester és az alpolgármester áll.

·        A képviselőtestület (a megyékben és a fővárosban a közgyűlés) önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz és igazgat.

·        Saját bevételei mellett állami támogatást is kaphat.

·        Helyi rendeleteket alkothat.

Az önkormányzat kötelessége:

·        Az alapfokú oktatás, az egészségügyi és szociális alapellátás biztosítása.

·        A nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak érvényesítése.

·        Helyi címek, kitüntetések alapítása.

A polgármestert közvetlenül a választópolgárok választják meg. Magyarországon 1990, 1994, 1998 és 2002 őszén, a parlamenti választások után tartottak szabad és általános önkormányzati választásokat.

2009. jún. 11. 17:15 - írta tetel09 Ady Endre és a szerelmi költészete Életrajz:(vázlat)

1877-Érmindszenten született lecsúszott nemesi családban.Apja- Ady Lőrnic- nemes, anyja- Pásztor Mária- tanítók és papok leszármazottja.

1888-1892 – Nagykárolyi piarista gimnázium

1892-1896 – Zilahi református kollégium

1896- Jogi akadémiára jár egy évig, közben debreceni lapoknál újságírással foglalkozik

1900-Szabadság munkatársa

1903-Lédával elöszőr találkozik

1904 febr.- Párizsba utazik Léda után

1905-Budapesti Napló munkatársa, ahol verseit is közlik

1908-tól haláláig a Nyugat főmunkatársa

1909-11- négyszer utazik Párizsba.

1912-Lédával való kapcsolata végleg véget ér

1914 ápr-Megkéri Csinszka kezét

1915-elveszi Csinszkát feleségül

1917-ben-Pestre költöznek

1919 jan. 27.- Meghal.

  Szerelmi költészete:

Ady forradalmasított, nem az idilli szerelemről ír, hanem a felemésztő szenvedélyről. Nő ideálja nem a szőke kékszemű, ártatlan kslány, hanem az érett nő. Elsőként ír a testi vágyakról is. Elődjének-e téren Vajda Jánost tartotta.

Ø      Perdita versek: Nála jelenik meg először a romlott erkölcsű nő. Kiáll mellettük, és erkölcsi magaslatra helyezi a perdita-szerelmet.

Az én menyasszonyom (1900)

A „Léda asszony zsoltárai”című kötetben található, de nem Lédáról szól. Két emberről szól, akik nem lelik a helyüket a világban, de a szerelemben egymásra találnak. A testüket bárkinek odaathatják, de a szívüket és a lelküket csak annak, akit szeretnek.

 

/Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam./

 

 A szenvedély tüzében megtisztulnak, mert őszintén szeretik egymást.

 

/Bűn és szenny az élet/Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek./

 Ø      Léda –versek

1903-ban ismerkedik meg Lédával. Nagy szerelem bontakozik ki köztük, tele szenvedéllyel és ellentmondással. Léda izgalmas kisugárzású és művelt nő, aki idősebb Adynál. Se veled, se nélküled kapcsolat alakul ki közöttük. Szerelmük nem vidám, halálhangulat, komorság jelenik meg a versekben. Ambivalens érzésekre tevődik. Távolság-közelség, múlt-jövő, emlékezés-vágyakozás motívumai jelennek meg a versekben. A lírai én változatos:

o       Hódoló

o       Könyörgő

o       Fenyegető

Szerelmüket halálmotívummal kapcsolja össze, valamint megjelenik a DISSZONÁNCIA, azaz széttartás.

   Meg akarlak tartani (1904)

Megismerkedésükkor fellángolt köztünk a szerelem, de Ady félt attól, hogy a szenvedélyt a hétköznapok szeretetté koptatják. Körkörösség jelenik meg a műben. Elveszíti, majd meghódítja…

„Meg akarlak tartani téged,
Ezért választom őrödül
A megszépítő messzeséget.

Maradjon meg az én nagy álmom
Egy asszonyról, aki szeret
S akire én örökre vágyom”

Lédával a bálban (1907)

Ellentét párra épül a költemény. A boldog teremben egy fekete, boldogtalan pár. Baljós, szomorú hangulat uralkodik a versen. Ady drámai hatás elérésére törekszik:

” Sikolt a zene, tornyosul, omlik”

A teremben táncoló fiatalok megijednek a fekete pártól. Fenyegetést, elmúlást jelent számukra. Nincs igazi öröm, mert a háttérben ott lebeg az elmúlás és a boldogtalanság.”Kik ezek?”→ lírai alany beazonosítása. A második versszaktól a fekete páré az irányítás. A mozgások eltűnnek, megdermed a kép, színesből fekete-fehér lesz. A boldog párok boldogtalanok lesznek.

Héja-nász az avaron (1905)

A diszharmónikus szerelem jellemzői jelennek meg benne.

·        Vergődő nyugtalanság

·        Céltalanság

·        Gyötrelem

A szerelmesek szimbóluma a héja pár (↔turbékoló galambok). Zavaró, kellemetlen hanghatások pl.: vijjogás, csattogás, sírás →komor hangulatú vers

„Útra kelünk”… Elkezdődött a kapcsolat, a nyárból lassan ősz lett. Eltűnt a boldogság, életöröm. Maradt helyette az elhalása és a dermedtség.

„Egymás húsába beletéptünk”- Akarva-akaratlanul bántják egymást ( se veled, se nélküled kapcs.) A harmadik versszakban hirtelen megáll a kép. Már kiismerték egymást, így az újabb hódítás utáni extázis egyre jobban veszít szenvedélyéből.

Ø      Csinszka-versek

Bensőséges szeretet jellemezte kapcsolatukat. Már nem a puszta szerelemről szól, hanem az odaadásról és törődésről. Ady támaszra lel benne. Nyugalom, béke, szeretet, harmónia jellemzi kapcsolatukat. Csinszkával való kapcsolatakor Ady már. Többé már nem a lángoló szerelem után sóvárog. Otthont keres Csiszka mellett. Kifejezés módja leegyszerűsödött, képszegény és dísztelen. Ekkor írt verseiben háttércselekménykét megjelenik már a háború. Jellemző Ady, mint beszélő, megnyilvánulása.

Őrizem a szemed (1916)Ady egészségi állapotának romlásával az öregséget egyre közelibbnek érzi magához. Támaszát Csinszkában leli, aki ápolja. Vallomása összetett. Megjelenik az eggyé tartozás, a halál és a szorongás is verseiben. A két ember összetartozását a szemek és a kezek egybefonódása jelzi. Jelzőkkel és határozókkal nyomatékosít.: „vénülő”, „pusztulásán”, „riadtan”. Érezhető a versben Ady rettegése a haláltól. A szorongása belülről fakad. Megjelenik a múlt a versben „érkeztem meg hozzád” és a jövő „várok riadtan”. Ez a szorongás a jövő bizonytalanságát mutatja, amit az együttlét sem tud feloldani. Szerepet kap még a versben az egymásba kapaszkodás. Bensőséges nyugalomra törekszik.

2009. jún. 11. 17:12 - írta tetel09 Bánk bán tragikuma 

Bánk bán: Bánk bán modern, kifinomult lelkületű, igen érzékeny, indulatai szélsőségekre hajlamos. Erkölcse kifogástalan. Ő Magyarország nádora és a király után első embere, a király távollétében még jobban megnő a szerepe.

Bánk tragikuma kettős: Petúr üzenetére hazasiet országjáró körútjáról, ahol megtapasztalta, hogy a nép milyen sanyarú és kiszolgáltatott helyzetben él (jobbágyok nélkülöznek…) és, hogy magyar főurak helyett Gertrudis csatlósai töltik be a legfontosabb tisztségeket, önkényesen basáskodva.

 Bánk első bűne az, hogy a királyné ellen szövetkezőket lecsendesíti, törvényességre inti. Ugyan Petúrék okait jogosnak tartja, azonban eszközeikkel nem ért egyet, tudja, hogy a király távollétében ő a törvényes rend képviselője. Melinda iránt érzett kétségeit megnehezítik döntését, kétségek gyötrik. Első monológjában  azonban leveti szerepeit, puszta lélekként, emberként akar dönteni, a tisztesség és a becsület nevében cselekedni, a továbbiakban azonban nem tudja mindezt megvalósítani, a lázadókkal mint a király helyettese beszél. Jellemében lovagi vonások fedezhetőek fel, fontos számára a becsület és a jó hírnév. Lelki egyensúlya már itt elkezd felbomlani. Ezzel, hogy útját állta az összeesküvésnek, a nép ellen vétett, és ezért a bűnért meg is lakol magánéletében-Melindát meggyalázza Ottó.

 Ezek után Bánk úgy viselkedik, mint aki széttépte családjához fűződő láncait, még fiát Somát is elátkozza, feleségét pedig hazugnak nevezi.. Közben oda se figyel Melinda zavarodott beszédjére. Csak utólag fészkeli be a gondolat magát a fejébe, hogy a királyné a kerítőnő szerepét játszotta. Itt merül fel benne először a királyné megölésének gondolata., azonban magánéleti gondjaiból fakadóan nem követ el gyilkosságot.

Tiborccal való párbeszéde a mű egyik középpontja, ezek után végképp tudatosul benne a nép szenvedésének tarthatatlan állapota.

Második bűne Gertrudis leszúrása, már a keserűség a boldogság elvesztése és a népért való kiállás miatt követi el. A gyilkosság után nem érez diadalt, újra feltámadnak kétségei. A király előtt öntudatosan vállalja tettét:

 

„Azok tevék ezt, akiket te külső

földekről országodba csőditél.

mint pártosok feje és nagyasszonyunk

gyilkosa úgy ölettetett le, és

midőn alig mozogva hevert,

házára törtek ismét, és nevedben

a gyilkolásért e bosszút veszik:

holott csak én öltem meg a királynét!”

 

A hazát mentette meg tettével, és ezzel erkölcsileg felmagasodik. A király igazat ad Bánknak. Bánk ezek után nemzet mentő hős lehetne, azonban ismét utoléri a büntetés, Melindát meggyilkolják. Ezek után összeomlik, a szörnyű csapást nem bírja elviselni, élete legfőbb értéke veszett el, további léte értelmetlenné válik.( Gertrudis halálát Melinda elvesztése értelmetlenné tette) Nem erkölcsileg bukott el.

 

„Nincs a teremtésben vesztes, csak én!...Nincs árva más több, csak az én gyermekem!”-Bánk a mű végén érzelmileg teljesen összeomlik. ( A királynak is meglenne rá az oka, de ő nem omolhat össze uralkodói mivolta miatt.)

 

 A „két fátyol” a következőket jelenti:Endrétől (haza) és Melindától (becsület) akar megszabadulni:se nádor, se nagyúr, se férj, se apa nem kíván a továbbiakban lenni-emberként óhajt cselekedni.

Bánk az érzékenység hőse: átérzi a jobbágyság problémáit, de emellett a nemesség tarthatatlanságát is-mindenkivel tud azonosulni.

Bánk személyiségének lényege sokak szerint a becsület-talán emiatt is gyilkol.

2009. jún. 11. 17:09 - írta tetel09

Katona József: Bánk bán 

Bánk jelleme és tragikuma 

1.A drámajátszás kezdetei  hazánkban  ( XVII – XVIII. Század)::

- katolikus és  protestáns  iskolák latin és magyar színielőadásai,

- olasz operaelőadások a főúri kastélyokban,

- német vávdortársulatok előadásai.

 

1790 Buda : Kelemen László vezetésével megalakult az első magyar színészegyüttes.

1792 Kolozsvár: Erdélyi Magyar Színjátszó Társaság megalakulása A kolozsvári társulat egy csoportjából jött létre Pesten  a második magyar színésztársaság, ennek működéséhez kapcsolódik Katona József színészi és drámaírói tevékenysége. Kezdetben más nyelvekből, többnyire németből fordított vagy átírt külöféle műfajú és témájú darabokat tűztek műsorra.

1814-ben Kolozsvárott, az Erdélyi Muzéum című lapban jelent meg az a pályázat, melyre Katona József : Bánk bán c. darabjának első kidolgozása készült.

1837 Pest : Pesti Magyar Színház néven  megnyílt a Nemzeti Színház.

 2. Katona József(1791-1830)Kecskeméten született kispolgári családban.  Pesten jogi diplomát szerzett, ügyvédként dolgozott egész életében.Egyetemi tanulmányai idején  műkedvelő színész, fordító, író volt a második magyar  színésztársaságnál.

Keletkezési körülmények

1815-ben  a kolzsvári Erdélyi Muzéum pályázatára írta meg és küldte el a Bánk bán c. tragédiát. Sajnálatára a bíráló bizottság említésre sem méltatta a darabot . ( Lehet, hogy meg sem kapták.)

Forrásként felhasználta  a királynégyilkosság különféle krónikákban olvasható leírásait ( Bonfini, stb.), a nürnbergi Hans  Sachs , az osztrák Franz Grillparzer és a magyar Kisfaludy  Sándor darabjait. Ugyanakkor  saját kora 2 megoldásra váró társadalmi problémája, a nemzeti függetlenség és a jobbágyfelszabadítás ( polgárosodás) kérdése  is megjelenik a darabban ( visszavetítve az 1200-as évekre).

 Irodalmi műként egy  kitalált világot hoz létre. Így a  drámavilág nem azonosítható sem a történelmi sem a XIX. század eleji magyar valósággal.

A mű címe a főszereplő neve (Bánk )és közéleti tisztsége ( bán = nádor, a király után az első ember,   a legfőbb közjogi méltóság, a király távollétében a nádor kormányoz) .

A mű témája : az 1213-ban II. András király felesége ellen elkövetett  királynégyilkosság.

 

 Mondanivaló: a nemzeti függetlenség kivívása és a jobbágyság felszabadítása  tovább  nem  halasztható feladat.

Műfaj: dráma, azom belül: tragédia.

Középpontos dráma, mert  szerkezetileg, tartalmilag egy középpont köré szerveződik. A középponthoz való viszonyok minősége, változása  a drámai feszültség forrása.

MEGJEGYZÉS! A történet ismerete háttér információ, nem tartozik a téma kifejtéséhez

Ettől...

 Szerkezet: előversengés + 5 szakasz

Helyszín : a királyi palota és Petur háza

Időpont: a mű cselekménye egy nap alatt játszódik ( pergő, akár egy krimi).

Előversengés: Ottó és Biberach párbeszédéből kitűnik, hogy Ottó másnap hazaindul Merániába,  a királyné  búcsúestélyt ad öccse tiszteletére, Melinda is meghívott személy.

1.szakasz: este a palota termei. Megjelennek a mulatságon:

- Petur, a bihari főispán  Mikhál és Simon ( nemesi elégedetlenség, Bánk titokban hazahíva,  éjszakai összejövetelre hívják Bánk bánt, jelszó:Melinda,),

- Melinda és Ottó találkozása ( Bánk titokban látja, de a párbeszédet nem hallja),

- Ottó és Biberach ( a lovag megtudja Bánk hazatérését, kihallgatja a jelszót, de altató és hevítőpor beszerzése Ottó kérésére)

- Gertrudis nem akadályozza meg öccse tervét,

- Bánk és Tiborc ( panasz a jobbágyok sanyarú életéről).

2. szakasz : éjjel Petúr házában. Bánk megakadályozza a királyné elleni nemesi összeesküvést. Biberach kihallgatja a tanácskozást, de tájékoztat Melinda elcsábításáról is.

3. szakasz: másnap hajnalban a királyi palota udvarán. A csábítás megtörtént, Bánk megátkozza Melindát.

4. szakasz : délután a királyi trónteremben Gertrudis kérdőre vonja Melindát.Bánk  és a királyné párbeszéde, vitája, Gertrudis megölése, palota-forradalom.

5. szakasz : estefelé, a trónteremben. A győztesen hazatérő király  végül megkegyelmez Bánk bánnak ( Melinda is halott).

A mű  stílusában nem érezhető a nyelvújítás hatása.

...eddig!

-------------------------------------------------------------------------------------------------

A mú szereplői a 2  figura( Bánk bán és Gertrudis ) köré csoportosulnak.A 2 csoportot a király alakja kapcsolja össze.

Bánk bán :Melinda a felesége ( menekült spanyol nemeshölgy), Petur bána bihari főispán, Mikhál és Simon – Melinda testvérbátyjai, Soma a fia, Tiborc a hűséges jobbágy.

Gertrudis a királyné, Ottó testvéröccse, Biberach Ottó fegyverhordozója, Izidóra(Ottóba szerelmes ) udvarhölgy.

 

Bánk jelleme és tragikuma :

A mű központi alakja a címszerepló. Bánk bán. mind magánemberként, mind közemberként tiszteletre méltó, feddhetetlen jellem. Nagyszerű jellemvonásai csak akkor válnak erőteljessé, ha méltő ellenféllel áll szemben. Ez az ellenfél Gertrudis, aki saját, személyes tulajdonának tekinti az országot,  a magyarok rovására a merániaiaknak kedvez, gőgös, lenézi a magyarokat.. A királyné okos,igazi uralkodónő, egyetlen hibája : a magyarok ellen érvényesíti nagyszerű tehetségét.

Bánk bán nagy tragédiája : egyidejűleg 2 azonnali megoldásra váró probléma jelentkezik életében. Ezek egyidejű megnyugtató megoldása kölcsönösen kizárja egymást.

Bánk bán

- A címszereplő áll mindvégig az események középpontjában. Minden sérelem egyben őt sérti.

- Bánk bán közéleti szereplőként , vezetőként kifogástalan jellem.Tisztelik a nemesek. Petur a nemesi összeesküvés élére Bánkot kéri fel. Bánknak van ereje és tekintélye  leszerelni a békétlenkedőket.

- Bánk élvezi Tiborc, a régi jobbágy bizalmát, megértéssel hallgatja Tiborc őszinte panaszát  a magyar nép nélkülözéséről, az idegen királyné és udvara pazarló életviteléről.

 

- Bánk őszintén átérzi hűbéresi helyzetét.A király hűbérese. A király távollétében nemcsak az ország irányítása Bánk feladata, hanem a király családjának a védelme is( ezért szereli le Peturékat is ).

- Bánk álruhában az országot  járta. Alkalma volt megtapasztalni a magyar nép  nyomorát. Éhínség van az országban, miközben a királyné és udvartartása  fényűzően, örökös mulatozások között él. Rádöbben arra, hohy a sérelmek legfőbb okozója a királyné és  merániaiakkal tele udvara. Bánkban a királyné és a magyarság ( főnemesek, parasztok) katasztrófával fenyegető szembenállása csak akkor tudatosodik, véglegesen, amikor titokban visszatér  országjáró körútjáról. Megdöbbenti az országos nyomor  és az udvari dőzsölés közötti ellentét.

 

- Az igazi csapás a magánembert, a férjet érte.

Bánk magánéleti problémája: feleségét elcsábította Ottó, a királyné öccse. Bánk szereti családját. Szerelemből házasodott.Szép, de vagyontalan feleségéhez szerelemmel kötődik. Gyermekét szereti.Mikhált és Simont, melinda testvérbátyjait rokonságába fogadta.  Érthető,  hogy felesége elcsábítását nem képes némán tűrni. Már az megdöbbenti, hogy Peturék az éjszakai titkos összejövetelre jelszóként felesége nevét használják.Féltékenység lángja lobban szívében, amikor az estélyen Ottót Melindával látja bizalmas társalgás közben.

Hajnalban, Melinda elcsábítása után  Bánk fájdalmában megátkozza feleségét és gyermeküket is. Délután a trónteremben megenyhül, megbocsát. Feleségét ,fiát Tiborcra bízza. A csábítón párbajjal lehetne elégtételt venni. A csábító azonban a királyné testvéröccse.

Bánk élete nagy problémája :

1.A nemzet szegénységének, a mellőzött nemesek sérelmének okozója a királyné és merániaiakkal teli udvara. Az a királyné, akit Bánknak – a hűbéresi eskü szerint – akár élete árán is védelmeznie kell.

2.Melindát a királyné testvéröccse csábította el. Bánk úgy tudja, hogy mindez a királyné tudtával történt. Így magánélete tragédiáját  is – közvetve  - a királyné okozta.Férjként, felesége elcsábítása miatt,  kötelessége erkölcsi elégtételt venni, akár párbajozni.Az ellenfél a király lenne, akit más okok miatt védelmeznie köteles, akinek alattvalója.

 

Az első felvonásbeli élmények indítják el Bánk tragédiáját.

A végső tetthez , a királyné meggyilkolásához, a nemesek elégedetlensége és az egyéni sérelem  mellett  Tiborc és a nép szenvedései adták meg a végső lökést. Bánkban a személyes sérelem fölé kerekedik  a Peturok és Tiborcok összes panasza. Ezzel magyarázható, hogy a 4. felvonásban a királynéval folytatott heves szócsatában nem Melinda meggyalázását kéri számon, hanem a becsület megkínoztatását és az országos „ elbúsulást”.

Bánk tettét, ítéletét a haza ( Peturok, Tiborcok) és a becsület ( Melinda) együttes parancsa kényszerítette ki.

 Az ötödik felvonásban már lezárult a drámai küzdelem. A temetési gyászszertartás kezdetén Bánk magabiztos. Bánk ellenfele, Gertrudis halott. A királlyal nem száll szembe, nem harcol „felkent királyok” ellen.

A ravatal körül összegyűltek megtudják a haldokló Biberach esküjét ( a királyné nem tudott a porokról), és , hogy Petur  megátkozta a királyné alattomos gyílkosát. E hírek Bánkot nem rendítik meg. Bánk legfőbb célja bizonyítani tettének jogosságát.

A királyné halála szükségszerű volt. Különben zendülés és polgárháború pusztította volna az országot.

Az érvek és bizonyítékok súlya alatt a királynak is meg kell hajolnia. Igazat ad Bánknak. Tettét jogosnak és törvényesnek ismeri el.

Így Bánk diadalmas, nemzetmentő hős lehetne, mégis összeomlik. Mikor a király szavai elhangzanak ő már lelki halott. Bánk nem erkölcsileg bukott el.

Meghallja a pásztorsípot, Melinda halotti énekét. Elveszíti öntudatos biztonságát. Melinda halálával elvesztette élete egyedüli és legfőbb értékét.

Bánk tragikumának értelme: magányos harca a világ gonoszsága (Gertrudis testesítette meg ) ellen.  Bukásának  egyedüli oka, hogy az ő tette ( a királyné-gyilkosság), mellyel megmentette az országot a pusztító testvérháborútól, egyszersmind ki is szolgáltatta Melindát a bosszúnak, s ezzel a halálát okozta. Elvesztette élete legfőbb értékét. A szeretett asszony halála vezetett saját megsemmisüléséhez. Így vált a teremtés vesztesévé. További élete értelmetlenné lett.

2009. jún. 10. 9:13 - írta tetel09

Törökellenes harcok-Hunyadiak  

Hunyadi János:

1.ki ő?-->

2.király felfigyel ráàsikerek Nis-nél   De! Várnaàkirály†àH.J. kormányzó

3.újabb siker:Nándorfehérvár,H.J † 

Hunyadi Mátyás:

1.hogyan kerül trónra?

2.török a szomszédban  +népszerűség       à Bosznia védelm.,siker

3.új politika:országot védeni,Ǿharc:

-fekete sereg(elrettentés)

-végv. meger.

-5évre béke 

Hunyadi János a Zsigmond halálát követő belharcokban (1439)  emelkedett a bárók közé. Magyarország haderejének jelentős részét tartotta a kezében,amely segítségével eredményesen vette fel a harcot a 40-es évek elején betörő török hadakkal.

Hunyadi győzelmei támadásra sarkallták a királyt (I.Ulászlót),így 1443-ban a magyar sereg útnak indult,és Nis közelében kétszer is legyőzte a török sereget,s a további keresztény sikerek hatására a keleten még mindig lekötött török a drinápolyi békében(1444) engedményekre kényszerült: kiürítette Szerbiát.

A későbbiekben azonban fordult a kocka,és az 1444-es várnai csatában komoly vereséget szenvedtek a magyarok.

A legnagyobb baj mégis az volt,hogy az ország király nélkül maradt,ezért az 1445-ös országgyűlésen a rendek  V.Lászlót elismerték királyuknak,és ideiglenesen kormányzót választottak Hunyadi János személyében.          Hunyadi kormányzóként  megkapta szinte a teljes uralkodói jogkört,de az ország egységét nem sikerült helyreállítani,sőt a királyi birtokállomány is tovább apadt. 1448-ban újabb,bár sikertelen hadjáratot vezetett Szerbiába.

1456-ban II.Mohamed egy kulcsfontosságú vár,Nándorfehérvár ostromához fogott. Az erős végvárat 7000 katona élén Szilágyi Mihály védte,  Hunyadi csak zsoldosaival és a rábízott országrészek nemességével vonult fel,amelyet kiegészített a Kapisztrán János olasz szerzetes által  vezetett keresztes had.       A sereg hatalmas vereséget mért a törökre,ezzel megakadályozták,hogy a török betörjön az ország belsejébe. A csatát követően Hunyadi János pestisben meghalt.

Hosszas pártharcokat követően a Hunyadi –liga javára billent a mérleg. A trónt János fia,Mátyás örökölte,akit 1458 januárjában a Duna jegén királlyá választottak,majd februárba átvehette az ország kormányzását.

Mátyás kénytelen volt felvenni a harcot a törökkel,mivel II.Mohamed elfoglalta Szerbiát. Török elleni harcra szólította a királyt a közhangulat is: a magyar nemesség előtt csak az az uralkodó lehetett népszerű,aki hadjáratot indít a török     ellen.  Mátyás 1463-ban Bosznia védelmére indult. Bevette Jajcát, így Bosznia É-i része magyar,D-i része török kézre került.

Mátyás a későbbiekben inkább kerülte a döntő összecsapást a törökkel,mivel belátta,támadó hadjáratokra kevés az ország ereje.      

Az 1460-as évektől kezdte el szervezni a híres Fekete sereget,amely félelmet keltett az ellenségek szemében. A sereg nagyját szolgálatban állt husziták adták,akikhez később lengyel,német ,és persze magyar elemek csatlakoztak.

Emellett kiépítette a végvárvonalat,1483-ban pedig öt évre békét kötött a törökkel,amit egészen 1520-ig a magyar királyok ismételten megújítottak.

2009. jún. 9. 10:38 - írta tetel09 Tétel: Bánk bán  

Feladat: A hatalom kérdésének elemzése

  

Bevezetés: Legjelentősebb drámánk 1848. március 15. óta a nemzeti önállóság megfogalmazásának szimbolikussá vált műve. Erkel operájának (1861) köszönhetően a magyar zeneirodalom kiemelkedő darabja. A XXI. században készült film jelzi, hogy témája, egyes jelenetei emblematikussá váltak az idők során.

 

Megszületése: Katona József 1815-ben az Erdélyi Múzeum által meghirdetett pályázatra írta, a kolozsvári állandó magyar színház megnyitása alkalmából. Bár a pályázaton nem ért el sikert, a mű 1820-ban megjelent. Katona nem élte meg a mű ősbemutatóját: 1833-ban a szerző egyik barátja, Udvarhelyi Miklós jutalomjátékaként mutatták be Kassán.

 

Téma és szerkezet: A krónikákból ismert a XIII. századi történet, melyet kibővített a Melinda szállal. Szerkezete a klasszikusexpozíció – bonyodalom, kibontakozás, tetőpont, megoldás – ívét őrzi. Csekély eltérésekkel megtartja a hármas egységet. Hangsúlyos szerepe van a Shakespeare-i drámákhoz hasonlóan a jellemábrázolásnak.

 

A konfliktus két fő szála: Melinda és az ország helyzete. A két szálat a címszereplő alakja köti össze. A hatalom kérdésének eltérő értelmezése az utóbbi szálat irányítja.

 

Bánk bán nádorként a távollévő király helyettese, Gertrudis pedig királynéként a szakrális hatalom egyik birtokosa. Az alapkonfliktust már az előversengésből, és a Petúr féle összeesküvés leírásából is megismerjük, de a valódi cselekmény Bánk megjelenésével veszi kezdetét.

 Bánk bán: indulatokkal teli, romantikus jellem, de méltóságának megfelelően igyekszik indulatait fegyelmezni. A belépéskor felhangzó „Utolsó tánc” felkiáltás előre vetíti, hogy a konfliktust ő fogja megoldani. Három jelenetben tükröződik legélesebben a hatalomhoz való viszonya:   

-         a pártütők házában

-         Tiborc meghallgatásakor

-         Gertrudis előtt

 

Bánk a lázadókat a törvényességre, a királyi tekintély hatalmára hivatkozva fékezi, bár elismeri a panaszok jogosságát, hisz ugyanazt tapasztalta országjárása közben.

„Isten nem segít felkent uralkodók ellen.” Ezt a középkori gondolkodásmódot ütközteti Katona a romantika érzelemkultuszával,: Bánknak meg tudnia, hogy „Melinda szép, mocsoktalan neve” nem alaptalanul  vált a lázadók jelszavává. Tudja azonban, hogy nádori hatalmát nem használhatja egyéni sérelmei megtorlására, és lecsendesíti a lázadókat.

 

Bánk és Tiborc dialógusa a mű egyik központi része: a nagyúr meghallgatja, fogadja a szegény parasztot, aki élelmet jött lopni a palotába. Bánk tudott már az ország sanyarú helyzetéről (országjáró körútról érkezik), ám Tiborc szavai a kilátástalan, megalázó szegénységet idézik: kéményeinkről elköltöztek a gólyák, mert már a hulladékon kell az embereknek élniük.

Bánk Tiborcot a sors elviselésére inti: („Tűrjed békében jobbágy sorsodat”),  alamizsnával akarja elbocsátani, ám romantikus fordulattal a nagyúr és a paraszt sorsának összefonódására derül fény (Tiborc egy csatában megmentette a még gyerek Bánk életét), és Tiborc öntudatosan maga utasítja vissza az adományt: („Szép pénz, de adhatsz-e mindegyik szűkölködőnek?”) Végül Bánk a hatalomból eredő felelősséggel fordul Tiborchoz, ez a felelősség őt magát is megerősíti felemeli: Tiborcra bízza családját, és ő az  („Él még Bánk apánk”) ígéretével távozik.

 

Bánk és Gertrudis dialógusa ezeknek megfelelően Bánk tárgyilagos, az ország helyzetét ismertető szavaival indul. A királyi hatalom szentségére hivatkozva kéri a panaszok meghallgatását, és a bajok orvoslását. Gertrudis elutasító magatartása miatt válik Bánk egyre indulatosabbá, és említi fel egyéni sérelmeit. A vita hevében már nem tudaja fékezni magát, és megátkozza Gertrudis hazáját, aki erre tőrt ragad, de a dulakodásban Bánk lesz a gyilkos. Tudja, hogy mindaz, ami történt szándékai ellem volt. Az ötödik felvonásban a király előtt vállalja tettét. Összeomlása akkor kezdődik. Mikor hallja a kivégzés előtt álló Petúrék átkait, és teljessá válik Melinda halálhírének megismerésével.

 

Gertrudis felfogása a hatalomról: számára a korlátlan tekintélyt, a mindenek fölé emelkedő nagyságot jelenti. Nem ismer maga felett álló erőt: sem valóságos, sem erkölcsi erőt. Jellemző, ahogy Ottóról vélekedik: gyűlöli testvérét annak gyávasága, hitványsága miatt, ám tetteinek etikai vonatkozása hidegen hagyja: célodat nem, módszereidet utálom, mondja neki Melinda elcsábításáról. Két apró utalással is karakterizálja a szerző: a délvidéki elégedetlenkedők levelét olvasva „szúnyogok döngésének” értékeli a hozzá forduló panaszokat, valamint a negyedik felvonás elején az antik nagy törvényhozók (Szolon, Lükurgosz) műveit olvassa, s az hozza indulatba, hogy nő nem emelkedhetett ilyen magas történelmi szerepre. Mindvégig értetlenül áll Bánk érvei előtt, aki a tekintélyére, hatalmára hivatkozva kéri az ország helyzetének változtatásában segítségét. Királynéi „nagysága” az elutasítás: méltatlannak érzi az ország elégedetlenségét, és a nádor személyes sérelmét. Ezért halála azt példázza, hogy a korlátokat nem ismerő hatalomnak előbb vagy utóbb szembe kell néznie a már fékezhetetlenné váló indulat erejével.

 

Bánk tragikus bukása ugyanakkor éppen így elkerülhetetlen: a konfliktusok feszültségében azok az eszközök ragadták el és irányították, amelyeket maga is etikátlannak tartott. Ezért a dráma végső szavaival így ismeri be összeomlását: „Nincs a teremtésben vesztes, csak én.”

2009. jún. 7. 17:18 - írta tetel09

József Attila kései költészete:

   Az irodalomtörténet az 1936–37-ben keletkezett költeményeket kései, összegző vagy leltárverseknek nevezi. A két év termése József Attila világszemléletének, poétikájának és poézisének kiteljesedését jelenti. Életének utolsó két-három évét két,egymással ellentétes irányú folyamat jellemzi. 

Helyzet egyre nehezebbé, sorsa egyre kilátástalanabbá válik:

1.) Egyre erősödő betegsége, az elme kétségbeesett küzdelme a tisztánlátásért, a személyiség megtartásáért és megőrzéséért.

2.)A pszichoanalitikus kezelés – ha akaratlanul is – nem oldotta, inkább tudatosította betegségét. (Csak 1943-ban írták le az Egyesült Államokban József Attila feltételezhető kórisméjét, az ún. határeseti betegségét.)

3.) Reménytelen küzdelem a megtartó közösségért, a társért, még akkor is, ha van magányt oldó eszmei közösség (Szép Szó), és van társ, Flóra.

4.) Fölerősödik a nemzet sorsáért való aggódás. A Szép Szó révén bekapcsolódik a kor eszmei–politikai küzdelmeibe, a népi–urbánus vitába.

5.) Félelemmel és féltéssel tölti el a fasizmus előretörése, a demokratikus eszmék háttérbe szorulása.

6.) Szembe kell néznie a korábban vallott bolseviki kommunista eszmék eltorzulásával, embertelenségével, a baloldali eszmék és erők gyengeségével és megosztottságával.És közben - legalábbis irodalmi körökben - híres költő lett. Most már Babits is újra elismerte; összebékültek, Kosztolányi lelkesedett érte, a polgári baloldal a magáénak kívánta , költészte  pedig egyre nagyobb mélységeket hódít meg. A nyomasztó történelmi helyzet és az egyéni sors kettős szorításában születnek ezek a versek. Ebben a küzdelemben, ezzel a háttérrel a költészet, az alkotás válik utolsó menedékké, öngyógyító mechanizmussá a tisztánlátásért és önmegőrzésért vívott harcban. Ennek jele a versek számának növekedése. A megelőző időszakokban évi 10–12 verset írt, ’36-ban 37-et, ’37-ben 45-öt.

Legfontosabb témái:

1.)    A totalitárius rendszerek ellen írott versek:(Világosítsd föl-1936, Thomas Mann üdvözlése-1937, Két hexameter-1936, Ős patkány terjeszt kórt...1937

2.)    A nemzet jelenével, múltjával és jövőjével számot vető alkotások(Hazám-1937)

3.)    A létösszegző versek. -A véső összegzést,a végső számadást fogalmazzák meg.(érdemes megemlíteni,a 37-ben keletkezett önéletrajzát,a Curriculum vitae-t,amiben kiemelt hangsúlyt kap a gyerekkor,az akkori traumák-apa elvesztése,az öcsödi évek,identitásának,nevének megkérdőjelezése,a Horger-ügy...valamint az egész életét végigkísérő betegség és magány. Ez utóbbiak elhatalmasodása készteti őt számvetésre.

Verstípusok:
Uralkodóvá válik a múlt–jelen–jövő hármasságát ok-okozati összefüggésbe állító még–már–most típusú időszembesítő vers, a személyiség válságát általános érvénnyel megfogalmazó önmegszólító vers, illetve e két verstípus sajátosságait ötvöző létösszegző verstípus.

Etika:
A személyiség kegyetlen önmagábanézése, sorsával, szerepeivel való számvetése szükségszerűen hozza magával a fájdalmasan tragikus felismerést a kiteljesedés lehetetlenségéről, a boldogság eljátszásáról. A véglegesen felnőtté vált lírai én önanalízise megköveteli azt, hogy elutasítsa magától a gyermeki szándék-etikát, s helyette a felnőtt következmény-etikáját vállalja. A kései versek fontos üzenete, tragikus voltában is humánus volta abban tükröződik, hogy ugyan általános érvénnyel szól az ember bukásáról, de csak mint lehetséges bukásról, és nem az emberi sorsból szükségszerűen következő tragikumról beszél.(

a létösszegző versnek nagy múltja van a magyar irodalomban:

·        Berzsenyi: Oszályrészem, Levéltöredék barátnémhoz…

·        Vörösmarty: Fogytán van napod

·        Arany: Epilógus

·        Kosztolányi: Ének a semmiből 

Az utolsó Három vers:              Karóval jöttél...,Talán eltűnök hirtelen...., Íme megleltem hazámat...

1.) Előzmények:

·        A sorával szembenéző, a magányt tudomásul vevő költői magatartás már a jóval korábbi Reménytelenül-ben és a Lassan tűnődve c. versben is megtalálható..

·        Tulajdonképpen e témakörhöz kapcsolódnak, ha nem is közvetlenül az anya- és szeretethiányból fakadó anya-versek (Kései sirató)

  2.)Az utolsó versek közös vonásai,jellemzői:

·        József Attila ezekben a versekben mérlegre teszi életét, magatartását, egész emberi-költői sorsát, magmaradt lehetőségeit, még egyszer rákérdez léte értelmére. Ezek már a véső számadás költeményei.

·        A költőnek (a lírai énnekJ) már nincs semmi lehetősége a méltó életre, sőt már a költészete se jelent számára vigaszt; nincs már olyan magatartás, olyan szerep, amely kiutat kínálna. A semmi és az élet, a lét ellentéte egyenesen vezet a halál megoldásként való elfogadásához.

·        Közös a versekben a kudarcérzés és az elrontottnak vélt élet feletti gyász. ,, Már halálom is hasztalan”

·        a megszólítás jellemzően mindig önmegszólítás. A költő kívülről és felülről szemléli önmagát, személyiségét. Eközben pedig felismeri eddigi szerepeinek, létének tarthatlanságát.(az előzményekkel szemben) Itt mindig a felnőtt szól a gyermekhez, mintegy vigasztalva, számonkérve, korholva azt. A gyermeki és felnőtti nézőpont keveredik. Ennek előképe a magy. költészetben Kosztolányi költészet,de nála a gyermekkor minden érték hordozója,az önfeledt boldogság, ártatlanság birodalma. Ezzel szemben József Attilánál az eszménykép a felnőtt ember. Mégis érződik egyfajta ellentétes kettősség, amikor legnagyobb, legősibb érzéseit gyermeki őszinteséggel fogalmazza meg. Ilyenkor külső szemlélőként korholja, vagy biztatja gyermeki énjét.

·        Közös a versekben az időszembesítő jelleg. A létösszegzés ált. a jövővel indul,a jelennel zárul, a múlt pedig hat a jelenre, így meghatározza a jövőt.

·        A versek hangulata elégikus, beletörődő, lemondó.

·        A versek helyzetrögzítő kijelentés beszédfajtájára épülnek. Magától értetendő természetességgel követik egymást a létre vonatkozó kifejezések.

·        A szerkezet szintén közös sémát követ: a költemények magját egy-egy összefoglaló megállapítás adja, és ez a versmag gömbszerű tágulással nő versegésszé.

·        Teljességvágya, törekvései a világ ellenállásába ütköznek,ennek a kivetülései a versek. A hangulatát, gondolatait a szeretetéhség,a megértő társadalom utáni vágy, árvaság érzése határozzák meg.

·        Nem tud megbékélni az emberi világ mozdíthatatlannak tűnő, értelem és érzelmek nélküli rendjével.

(KARÓVAL JÖTTÉL...)

Karóval jöttél, nem virággal,
feleseltél a másvilággal,
aranyat igértél nagy zsákkal
anyádnak és most itt csücsülsz,

mint fák tövén a bolondgomba
(igy van rád, akinek van, gondja),
be vagy zárva a Hét Toronyba
és már sohasem menekülsz.

Tejfoggal kőbe mért haraptál?
Mért siettél, ha elmaradtál?
Miért nem éjszaka álmodtál?
Végre mi kellett volna, mondd?

Magadat mindig kitakartad,
sebedet mindig elvakartad,
híres vagy, hogyha ezt akartad.
S hány hét a világ? Te bolond.

Szerettél? Magához ki fűzött?
Bujdokoltál? Vajjon ki űzött?
Győzd, ami volt, ha ugyan győzöd,
se késed nincs, se kenyered.

Be vagy a Hét Toronyba zárva,
örülj, ha jut tüzelőfára,
örülj, itt van egy puha párna,
hajtsd le szépen a fejedet.

1937. október

  Karóval jöttél 

Kapcsolatba állítható motívumai alapján Vörösmarty Fogytán van napod című művével, erre Szabó Magda mutat rá a lepke logikája című tanulmányában.Időszembesítő, önmegszólító és létösszegző vers, amely egyben egy leíró és egy elemző életrajzot is tartalmaz. A felnőtt szól a gyermekhez, remény nélkül szólítja meg a reménykedőt . A költő (lírai én) élete reménytelen volt, tehát minden próbálkozás eleve hiábavaló volt. E szenvedés síkja fölé akar emelkedni egy kissé ironikus mosollyal, korholással,, Karóval jöttél, nem virággal” A virág a szeretet, a szerelem,a szépség jelképe, ezzel szemben a karó agresszivitásra utaló élettelen tárgy. A költő tehát ellenségesen állt szemben a világgal, miközben lehetetlen tetteket vállalt magára. Mindig többet akart, mint amire a világ lehetőséget adott. Így tehát minden tette, élete értelmetlennek tűnik. A Hét Torony, a bezártság szimbóluma,ami a menekülést is lehetetlenné teszi számára.

A költő vágyik a lét alapvető szükségleteire (kés, kenyér, tüzelőfa),amelyek hiányoznak és a múltban is mindig hiányoztak az életéből. Vágyik a szerető gondoskodás után.

A költő miközben saját tragikus sorsát kutatja, felismeri, hogy talán ő volt minden szomorúságának okozója. Ezért korholja magát (a vers elemző életrajzi részében)

·        Miért akart többet, mint amennyit elérhetett?

·        Miért viselkedett máshogy, mint ahogy elvárták?      

De vajon tényleg bűnös-e a költő, csak mert karóval jött, nem virággal?- teszi fel végül önmagának a kérdést J.A.,így lassan az önmarcangolás keserű váddá alakul a világgal szemben.

A vers záróstrófáiban visszatér a börtön-kép, a Hét Torony,ami így szinte véglegessé teszi a bezártságot,a kitörésre semmi lehetőséget nem hagy. Ebben a börtönben le kell mondania vágyairól, álmairól, meg kell elégednie a mindennapi vegetatív léttel. Ez azonban a valódi személyiségének, az értelmes élet reményének teljes elvesztését jelenti csak,, hajtsd le szépen a fejedet!” 

TUDOD, HOGY NINCS BOCSÁNAT

Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.
A fű kinő utánad.

A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.
Hogy bizonyság vagy erre,
legalább azt köszönjed.

Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj és ne hódits,
ne csatlakozz a hadhoz.

Maradj fölöslegesnek,
a titkokat ne lesd meg.
S ezt az emberiséget,
hisz ember vagy, ne vesd meg.

Emlékezz, hogy hörögtél
s hiába könyörögtél.
Hamis tanúvá lettél
saját igaz pörödnél.

Atyát hivtál elesten,
embert, ha nincsen isten.
S romlott kölkökre leltél
pszichoanalizisben.

Hittél a könnyü szóknak,
fizetett pártfogóknak
s lásd, soha, soha senki
nem mondta, hogy te jó vagy.

Megcsaltak, úgy szerettek,
csaltál s igy nem szerethetsz.
Most hát a töltött fegyvert
szoritsd üres szivedhez.

Vagy vess el minden elvet
s még remélj hű szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned.

1937. július-augusztus

 A 37-es Tudod, hogy nincs bocsánat a csendes beletörődés. Az első két versszak a kétféle etika szembeállítása, elutasítva a megbánás gyermeki gesztusát, s vállalva a következményeket. A bűn a személyiség kiteljesítésének elmulasztása.  A költemény szövege egy alapmondatból nő ki: ,,Légy,ami lennél:férfi” vagyis azzá légy , ami nem vagy, ami akkor lennél, ha külső és belső helyzeted megengedné: önmagát megvalósító férfi. Minden része ezzel a mondattal van függőségi viszonyban. Az 5-8. versszakban a rossz szerepek felsorolásából logikusan következik a folytathatatlanság érzése. Az utolsó verszakban még van egy fölvillantott lehetőség. Ez kettősen értelmezhető; az önmegtagadással, az elvek feladásával folytatható csak az élet, vagy az emberi kapcsolatok,a szerelem emelheti ki ebből a tragikus létállapotból. Csakhogy ezek közül egyik sem igazán emberhez méltó~mint a kutya.

Vagy vess el minden elvet
s még remélj hű szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned.

 Talán eltűnök hirtelen

Talán eltűnök hirtelen,
akár az erdőben a vadnyom.
Elpazaroltam mindenem,
amiről számot kéne adnom.

Már bimbós gyermek-testemet
szem-maró füstön száritottam.
Bánat szedi szét eszemet,
ha megtudom, mire jutottam.

Korán vájta belém fogát
a vágy, mely idegenbe tévedt.
Most rezge megbánás fog át:
várhattam volna még tiz évet.

Dacból se fogtam föl soha
értelmét az anyai szónak.
Majd árva lettem, mostoha
s kiröhögtem az oktatómat.

Ifjúságom, e zöld vadont
szabadnak hittem és öröknek
és most könnyezve hallgatom,
a száraz ágak hogy zörögnek.

1937. novemberTalán eltűnök hirtelen A költemény formája letisztult, egyszerű (két sor egy versmondat, keresztrímes jambikus lejtéssel.) Ez a rendezett forma  a józan, belátó szenvedést nyomatékosítja. A versbeszéd itt már sehol sem dialogizáló,egyszólamú. Szerkezete spirális, ami jó formája az időszembesítésnek,valamint utal az élet folytat A múltat és a jelent szembesíti úgy, hogy a jelen képe egyben magába foglalja a jövőt is. A múlt és a jelen állandó szembesítése egyfajta láncszerű előrehaladást eredményez, ugyanakkor a verszárlat jelen ideje is összekapcsolódik a verskezdet jövő idejével,ezzel hozva létre a logikailag körkörös szerkezetet. A költemény a jövőben indít a jövőkép távlati megrajzolásával, mintegy logikailag előrevetett következtetéssel. A jövő idejű, feltételes jelentéstartalmú mondat a költő halálát( a lírai én megszűnésétJ)helyezi kilátásba a hasonlat természeti képeiből fakadóan az inkább a világmindenségbe való áttűnést jelöli~Reménytelenül,így oldja a megsemmisüléstől való félelmet, feszültséget , nyújt némi vigaszt.A jövő és a múlt egyaránt negatív, és ezek együttese határozza meg a jelent. A költő életét kudarcokkal telinek ítéli, a múlt tényit vizsgálva úgy véli sosem azt tette, amit a pillanat megkövetelt volna.,,elpazaroltam mindenem”  Kettős metafora figyelhető meg; a jövő-jelen idejű részekre az erdő metaforája (ifjúság-zöld vadon),a múltra az életkor metaforája jellemző, a szerepálmok beteljesíthetetlenségét az élettelen száraz ágak zörgése jelzi. A versben a cselekvés intenzitása így folyamatosan csökken.A hangneme ennek a versnek is elégikus, önvádló, önvallató. Életét azonban már lezártnak ,befejezettnek tekinti, már nem remél és nem küzd. 

+1.) Megleltem hazámatAz utolsó teljes vers, a búcsúzás és megnyugvás, belenyugvás verse. Már nem magát sokkal inkább a világot okolja sorsa alakulásáért, amely minden próbálkozását megtörte, végül a teljes feleslegesség érzéséig jut el. Fontos viszont, hogy csak a saját sorsát látja megváltoztathatatlanul tragikusnak, másoknak még boldogságot, életet remél.

(IME, HÁT MEGLELTEM HAZÁMAT...)

Ime, hát megleltem hazámat,
a földet, ahol nevemet
hibátlanul irják fölébem,
ha eltemet, ki eltemet.

E föld befogad, mint a persely.
Mert nem kell (mily sajnálatos!)
a háborúból visszamaradt
húszfillléres, a vashatos.

Sem a vasgyűrű, melybe vésve
a szép szó áll, hogy uj világ,
jog, föld. - Törvényünk háborús még
s szebbek az arany karikák.

Egyedül voltam én sokáig.
Majd eljöttek hozzám sokan.
Magad vagy, mondták; bár velük
voltam volna én boldogan.

Igy éltem s voltam én hiába,
megállapithatom magam.
Bolondot játszottak velem
s már halálom is hasztalan.

Mióta éltem, forgószélben
próbáltam állni helyemen.
Nagy nevetség, hogy nem vétettem
többet, mint vétettek nekem.

Szép a tavasz és szép a nyár is,
de szebb az ősz s legszebb a tél,
annak, ki tűzhelyet, családot,
már végképp másoknak remél.

1937. november